A vizipók család

A vizipók család.

A vízipók család

Egyszer volt, hol nem volt a tenger legeslegmélyén élt egy vízipók család, 3 kis vízipók és a szülők. Az egyik délután a testvérek úgy döntöttek, hogy kimennek játszani, és a Mikulásról kezdtek el beszélgetni, mert már közeledett a karácsony.

-Na és ti hisztek a Mikulásban? – szólalt meg a legnagyobb vízipók.

A középső vízipók azt felelte, hogy: -Én nem hiszek a Mikulásban, mert még sohasem láttam.

A legkisebb szomorúan hallgatta, hogy testvérei nem hisznek a Mikulásban.

Erre felkiáltott: - DE, igenis létezik!

A többiek azonban gúnyosan kinevették, bánatában a kis vízipók hazasietett. Pár óra után a szülők hazaértek a bevásárlásból, és látták, hogy a kis vízipók szomorkodik ezért beszélgetni kezdtek vele.

-Miért sírsz kisdrágám? –kérdezte aggódó szemekkel az édesanyja.

-Kinevettek a többiek, mert hiszek a Mikulásban. – felelte a kis vízipók.

Az édesapja így szólt: -Figyelj ide csillagom, elég nagy vagy már ahhoz, hogy elmondjuk neked, a Mikulás nem létezik, de emiatt ne szomorkodj!

A kis vízipók így szólt: -Én akkor is bebizonyítom, hogy létezik!

Búslakodva megkérte szüleit, hogy hagyják őt kicsit magára. Ekkor elhatározta, hogy megkeresi a Mikulást. Telt-telt az idő, sötét volt már odakint, és mindenki aludt. Kisurrant a házból csendben és elindult. Kicsit megszeppenve, de olyan erősen hitt a Mikulásban, hogy semmi és senki nem állhatott az útjába. Telt az idő, és egyszer csak világos lett, a szülők és a gyerekek kétségbeesetten keresték otthon a kis vízipókot, de nem találták sehol. A család úgy döntött, hogy szétválnak minél hamarabb megtalálják a kis vízipókot, eközben a kis vízipók bajba keveredett, előjött egy cápa banda és megpróbálták megakadályozni, hogy az Északi-sarkra menjen. Végül nem hallgatott rájuk és továbbment. A szülei már sejtették, hova indulhatott és ők is az Északi-sark felé mentek, ahogyan a kis vízipók is. Már a közelében jártak, azonban jött egy nagy sodrás, a kis vízipók nem tudott menekülni, de szülei és testvérei időben meghallották kiáltását.

-Segítség! Segítség! – kiáltozott.

Odasiettek, azonban a sodrás őket is elérte, ami elvitte őket az Északi-sarkra. Partra vetődtek, ekkor gyönyörű fényeket láttak maguk körül. Elkezdtek tovább sétálni, és egy házat pillantottak meg, ahová oda is siettek, először bekopogtak, ekkor a Mikulás nyitott ajtót. Ekkor mindenki meglepődött.

A Mikulás megszólalt: -Gyertek csak be!

A Mikulás ezután megkérdezte, hogy mit keresnek az Északi-sarkon.

A kis vízipók felkiáltott: -Be akartam bizonyítani a családomnak, hogy igenis létezel, de ők nem hittek nekem.

-Hűha, ez egy igazán bátor és figyelemre méltó tett. – felelte a Mikulás.

A testvérei és a szülei meglepődtek, és szégyellték magukat, amiért nem hittek a kis vízipóknak, ezért azonnal bocsánatot kértek tőle. A Mikulás mosolyogva nézte a vízipók családot és mindegyikőjüket megajándékozta. A kis vízipók pedig megígérte, hogy soha többé nem megy el szó nélkül sehová.

Az ajándékozás után a Mikulás megszólalt: -Ha valamit nagyon el akartok érni higgyetek benne, mert ha más azt is mondja, hogy lehetetlen ti akkor is képesek lesztek rá.

Ezután megölelték egymást, a Mikulás felajánlotta nekik, hogy hazaviszi őket, amit a család boldogan elfogadott. A vízipók család boldogan élt, míg meg nem halt, és ezután mindig hittek a kis vízipóknak.