A völgy ölén...

A völgy ölén....

„Aprócska házban, völgy ölén,"

mely rózsaszínre van festve,

lilát virágzó fák tövén,

köszönt bókolva az este.

Itt csend honol és szeretet,

ember, és állat egyenlő,

levendulamezők rendje,

hosszan nyúló illaterdő.

Pacsirta dala szendergőn

búcsúzó napot aranyoz,

csókot lehel erdőn, mezőn,

fájdalmas szívet balzsamoz.

Senki kincseket nem halmoz,

közös oltárként tiszteli,

lakhelyét és minden kasztot,

méltósággal nevelgeti.

Őzek futnak vizet venni

a közeli friss patakból,

nyúl farkassal sünit segít

ki, sűrű-saras latyakból.

Ha erre jársz, tedd szabadon,

a természetet ne rémítsd,

szívedből, jót akarva ossz

ételt, ne ölj, inkább építs.

-

Idézet: Fazekas Anna Őzanyó című verséből