Barion Pixel

A zabkásasapka bemutató- Búcsúzás (9.) -Eszti-mami meséje


Este Lili és Zsuzsi sokáig beszélgettek, kuncogtak, nevetgéltek. Valahogy most minden olyan vicces volt. Jó későn aludtak el. Így aztán álmosan és nagy nyújtózkodással ébredeztek reggel.
 - Hogy nézel ki? - meredt Zsuzsi Lilire.
 -Te hogy nézel ki? ...

Kép forrása: pinterest

Este Lili és Zsuzsi sokáig beszélgettek, kuncogtak, nevetgéltek. Valahogy most minden olyan vicces volt. Jó későn aludtak el. Így aztán álmosan és nagy nyújtózkodással ébredeztek reggel.

 - Hogy nézel ki? - meredt Zsuzsi Lilire.

 -Te hogy nézel ki? - pukkadozott a nevetéstől Lili Zsuzsira nézve.

Mindketten kacagásba törtek ki. A hajuk az égnek állt, tiszta kócosak voltak. Soha nem látták még így egymást. Az iskolában mindig rendezett, jól fésült frizurával jelentek meg.

 - A madár etető! - jutott eszébe Lilinek.

 - A könyvet is vigyük! - mondta Zsuzsi.

És a két borzas gyerek már  az ablakban leselkedett .

- Hú de sokan vannak…- álmélkodott Zsuzsi. Most már ismerősek voltak a kismadarak. Egyszer csak a cinke golyóra olyan madár repült, amilyet még eddig nem láttak. Lapozgatták a könyvet, közben figyelték a kismadarat, akinek már a párja is megjött. Hosszú farka volt, és az egész feje világos. Hangos csirregéssel ugrándoztak , csipegették a golyókat. Nem sokáig maradtak, aztán el is mentek…

 - Milyen madárkák lehettek? - kérdezte Lili.

 - Szerintem Őszapó lehetett. - mondta Anya.

És tényleg! Megtalálták a könyvben is. Milyen különleges kismadár.

 - De most már gyertek enni gyerekek. - hívta Liliéket reggelizni Anya.

Az asztalnál nagy volt a ricsaj. Minden gyerek heves mozdulatokkal, és nagy hangerővel magyarázott…Lali annyira szerette volna ha rá figyelnek, hogy fel akart állni a székből,…de…megbicsaklott a lába, és hogy ne essen el, a kezével próbált kapaszkodni az asztalban. Ott azonban a zabkásás tálka volt…Lali az asztal alá esett, a zabkása pedig a fejére ömlött…Lali ijedt szemekkel nézett fel, a többiek pedig ijedt szemekkel néztek le rá. Miután látták hogy nincs semmi baj, először mosolyogtak a látványon, majd pedig hangos kacagásba törtek ki.

 - Na Lalinak sem kellett több, feltápászkodott, és erős dobogással mérgelődve elvonult a fürdőszobába. De amikor meglátta magát a tükörben, nem bírta ki, ő is elnevette magát. Kiállt a fürdő ajtajába, ránézett a többiekre, és bemutatkozott :

 - Lali vagyok, és “zabkásasapka” van a fejemen.

A többiek még hangosabban hahotáztak. Lali minden lépésénél zabkása darabok potyogtak a földre.

 - Szét esik a sapkád! Szerintem ne menj ki benne az udvarra, mert megtámadnak a madarak! Miután jót derültek a “sapka bemutatón”, Anya elvitte Lalit, és alapos fürdés után tisztán és rendezetten jelent meg újra a társaságban.

Lili és Zsuzsi segített elpakolni, aztán a vidámság kezdett átfordulni szomorúságba.

 - Olyan kár hogy el kell menned! - mondta Lili

 - Hiányozni fogsz! - mondta Zsuzsi.  - De az iskolában mindennap találkozhatunk.

 - És máskor is eljöhetnél hozzánk! - mondta Lili. A két kislány összedugta a fejét, és mindenféle fontos dolgot sutyorogtak. A végén pedig megállapították, hogy ők mindig is a legjobb barátok maradnak, még akkor is ha felnőnek…Közben észre sem vették, de kint belepte a hó az udvart. Apa előkereste a szánkót.

 - Ki jön velem ki a hóba? A gyerekek öt perc alatt felöltöztek, és már gyúrták is a hógolyókat. Apának menekülnie kellett, mert heves golyózápor vette üldözőbe. Anya is kijött, őt  is meg sorozták, aztán szánkóztak, és hóembert is építettek. Mikor megjött Zsuzsi anyukája, Ő is besegített a hóember építésbe.Végül egy forró tea mellett jót beszélgettek, aztán elvált a két újdonsült barátnő.

 - Hétfőn találkozunk! - intett búcsút Zsuzsi.

 - Igen! Akkor hétfőn!  - intett Lili Zsuzsi után!

Este aztán gyorsan ágyba kerültek a gyerekek.

- Anya mesélsz még valamit? - kérdezte szomorúan Lili.

-Látom hiányzik neked Zsuzsi…Akkor keresünk valami vicceset, hogy jobb kedved legyen. A mese tényleg vicces volt, kicsit Lili is jobb kedvre derült.

-Aludjatok jól, szép álmokat gyerekek! - mondta Anya, miután betakarta a gyerekeket, és megpuszilta őket.

 

  •  
  •  
  •  
Eszti-mami, amatőr meseíró

PRÉMIUM Eszti-mami Prémium tag

Ezt a mesét írta: Eszti-mami amatőr meseíró

Üdv! Magamról: Már gyermekkoromban sokat meséltem a kisebb testvéreimnek, amit nagyon szívesen hallgattak.Majd a gyermekeimnek, és most a kis unokáimnak. Sokszor hallom, hogy " mami mesélj még"! Előfordult többször is, hogy ez volt a kérés: "meséld el újra " azt a régebbi mesét! Nos ezért elkezdtem leírni őket, hogy ne merüljenek a feledés homályába ezek a kis történetek. Bízom benne, hogy más gyermekeknek is mos...

Vélemények a meséről

Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!



Sütibeállítások