Állat-olimpia

Állat-olimpia.

A lombkoronák alatt, a kacskaringós patak medre mellet már izgatottan gyülekeznek az erdő lakói. Legnagyobbtól a legkisebbig. Hogy is ne lennének izgatottak, hiszen elérkezett az újabb állat-olimpia ideje. Minden évben ez a legszórakoztatóbb esemény a kicsiny erdő mélyén. A nézők kör alakba gyűlnek, ügyelve, hogy mindenki lássa a versenyt. A szarvas hátán elhelyezkedik a tücsök, a zsiráf leghátul áll meg, nyakát előre nyújtja majd kényelmesen ráfekteti fejét egy faágra a harkály mellé.

Mindeközben a versenyzők már el is kezdték a bemelegítést. A hatalmas elefánt egy nagy farönköt emel az ormányával, fel- majd le, fel- majd le. A gyors gepárd körös körbe futkos, cikázik, mint a villám. A ravasz róka a tájat méregeti szemével, már forralja is tervét a győzelemhez.

A bagoly, jelezvén a verseny kezdetét letelepszik a nagy farönkre, amit az elefánt kikészített neki, hogy mindenki jól láthassa és hallhassa. Ám mielőtt megszólalna, előlép a sündisznó, a hangya és a csiga.

- Mit akartok? – kérdezte döbbenten a bagoly.

- Versenyezni szeretnénk mi is! – Mondta bátran a süni.

- Ve…velünk? – tört fel a nevetés a gepárdból.

Nem is kellett több, már az egész erdő rajtuk nevetett.

- Elég legyen! – kiáltott fel a bagoly. – Semmilyen szabály nem tiltja, hogy beszálljatok. - fordult feléjük.- Sorakozzatok fel a többiek mellett.

A tömegből még hallatszott néhány elfojtott nevetés, de ezzel mit sem törődve, bátran csatlakoztak az új versenyzők az állat-olimpiához.

Miután a cinege elénekelte az indulót, a méhek pedig szétszórták a virágszirmokat már kezdődött is az első forduló.

- Köszöntök minden résztvevőt! – kezdte a bagoly.- Az idei játékok első megmérettetése a gyorsaságról fog szólni! Kérek két versenyzőt, hogy álljanak fel az odúhoz. A feladat minél gyorsabban eljutni az odútól a rókalyukig.

Na, több sem kellett a gepárdnak, egy szempillantás alatt ott is termett. A többi versenyzőn látszott, hogy senki sem akar versenyre kelni vele ilyen téren, de egyszer csak előlépett a csiga és szép komótosan oda csúszott az odúhoz. A gepárd lepillantott, megeresztett egy gúnyos mosolyt majd kidüllesztett mellel, várta a játék kezdetét jelző brekegést a békától.

- Brreeek -szólt a béka.

A gepárd nekilódult, vagyis lódult volna, ha nem csúszik el a csiga nyálán és esik hanyat összegabalyodott lábakkal. Na több se kellett a csigának, kiengedett még egy adat nyálat majd elrugaszkodott és odacsúszott a rókalyukig.

Az erdőben egy pillanatig megfagyott a levegő, a denevér döbbenetében kapaszkodni is elfelejtett, így jól fejre esett.

- Az első játék győztese a csigaaa! – kiabálta a bagoly. Amit hatalmas ováció követett. – Jöjjön hát a második forduló!

A második forduló ügyességi verseny volt, amire a róka és a sündisznó vállalkozott. A feladat minél több falevél összegyűjtése.

A játékosok el is kezdték a gyűjtögetést. Igen ám, de a róka a tyúktojás gyűjtéséhez van szokva, így a levelek forgolódásnál mindig megcsappantak, hisz a szellő kikapta a mancsából őket. Ezt látva a süninek remek ötlete támadt. Elrugaszkodott hát és bukfencezett párat. Mire kiegyenesedett több száz falevél díszítette a tüskéit. Nem is kellett több a bagolynak, kihirdette a második forduló nyertesét. – A győztes magasan a süniii! – ujjongott - És a végére maradt az erőpróba! - már ő sem tudta leplezni izgatottságát, beszéd közben fel-fel röppent a farönkről. – Két versenyzőnk maradt!

- Nem gondoljátok komolyan, hogy versenynek lehet ezt nevezni?! – nevetett fel az elefánt- Mit kell felemelnünk, egy mogyorót? – nevetett még hangosabban.

A bagolynak nem tetszett az elefánt beképzeltsége. Tanakodott hát, hogyan lehetne igazságos megmérettetés az utolsó kör.

- Emeljétek fel a családotokat. – Szólalt meg végül. - Neked is itt van a két gyermeked és a feleséged és a hangyának is itt van.

Ez az ötlet mindenkinek tetszett, úgyhogy a családtagok oda is mentek a versenyzőkhöz majd mindenki visszafojtott lélegzettel várta, hogy mi fog történni.

- Brreeek! - mondta a béka, és már indult is a verseny.

Az elefánt gyerekek felmásztak az apjukra, ezzel még nem is volt különösebb probléma, de amint felmászott az elefántmama, az elefánt lába összerogyott és szégyenteljesen elterült az avarban. Ezalatt a hangya, nem csak a családját, de szomszédjait is felvette hátára, immáron 50 hangyát egyensúlyozott magán.

A közönség ujjongva ünnepelte a nyertes játékosokat. A róka, az elefánt és a gepárd pedig szégyenkezve elkullogott. Egyszer s mindenkorra megtanulták, hogy nem szabad elhamarkodottan megítélni másokat.

Így ért hát véget az idei állat-olimpia.