Állati nagy barátság

Állati nagy barátság.

Állati nagy barátság

     Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy kutya – akit Bodrinak hívtak. Bodrinak volt egy nagy ellensége, a szomszéd macskája, Teréz. Ők ketten éjjel-nappal verekedtek, csúfolták egymást. Már az egész falunak – embernek és állatnak – elege volt belőlük.

Míg egy napon Bodri úgy megviccelte Teréz cicát, hogy az egész falu, de még a szomszédos falvak is Teréz szerencsétlenségén nevettek. De hogy mi is volt ez? Hát képzeljétek Bodri a mancsaival kikapart egy gödröt, letakarta egy puha szőnyeggel, amit a gazdája házából hozott ki. A szőnyeg másik oldalára egy csupor finom tejet öntött ki egy szép tálba, amit szintén a házból csent el. Amint Teréz cica meglátta finom tejecskét, rögtön odaszaladt. Nem kellett volna, mert beleesett a lyukba, ráesett a tej, de még a szőnyeg is betakarta. Egész nap itt kellett nyávognia étlen, szomjan, mígnem a mérges gazdája haza nem vitte este.

Ezért Teréz bosszút forralt. Egy napon elérkezett a „nagy harc” ideje. Felsorakoztak a cicák; Szeder, Csajos, Nyafi és a szervező, Teréz. Persze a kutyák – Mangó, Sodó, Tappancs és Bodri – is hadba álltak.

• Kezdődjék a harc! – sikongatták a macskák.
• Induljon! – ugatták a kutyák.

El is indultak volna, ha nem hívta volna őket a gazdájuk, hogy

• Vacsoraidőőőőőőőőőőőő!

Mindenki futott be a saját házába, de Bodri beleesett egy gödörbe. De melyikbe? Abba, amelyiket ő ásott ki a cica megvicceléséhez. Odament hozzá Teréz cica.

• Aki másnak vermet ás, maga esik bele! – hallottad már ezt a mondást? – kérdezte a macska.
• Ne bánts! Már vége a harcnak! – kérlelte a kutya Terézt – így is fáj a lábam.

A kutya azt hitte, hogy bántani akarja, pedig csak fel akarta segíteni őt. De a kutya ugatni kezdett, a macska megijedt és elszaladt.

Vacsora után Bodri összehívta a kutyák csapatát.

• Meg kell támadni a macskákat! – vakkantotta idegesen Bodri.
• Nem! Jelentette ki határozottan Tappancs.
• Miért nem? – kérdezte Bodri.
• Mert Teréz, a nagy ellenséged segíteni akart neked! – magyarázta kissé felháborodva Mangó.
• Tényleg? – kérdezte Bodri és hangján hallatszott, hogy elszégyellte magát.

Eközben a cicák végig aludták az éjszakát, kivéve Terézt. A kutyáknál is csak Bodri volt fent, mindketten az aznapi harcon gondolkodtak.

Hajnalban mindkét állat kiszökött az utcára, össze is találkoztak.

• Megérdemelnéd, hogy megkarmoljalak! – mondta Teréz.
• Bocsánatot kérek! – sajnálkozott Bodri. A többiek mesélték, hogy csak segíteni akartál nekem, én pedig ezt nem értettem akkor, olyan mérges voltam.
• Semmi baj! – mondta Teréz.
• Leszünk barátok? – kérdezte Bodri.
• Igen, persze! – kiáltott fel a cica.

Így lettek barátok ők, Teréz és Bodri és így lett barát a kutyák és macskák csapata.