Aprócska hosszú útja

Aprócska hosszú útja.

Aprócska hosszú útja

 Meleg nyári nap volt, amikor gazdámmal Timivel és szüleivel piknikezni indultunk egy közeli parkba. Önfeledten és kitartóan szimatoltam a zöldellő fűszálak és parányi bogarak között, amikor valami váratlanul a tappancsom alá került.  Még jó, hogy gyorsan felhúztam a mancsom, és nem tapostam össze - gondoltam magamban.

- Hát te ki vagy? – vakkantottam rá.

Az aprócska valami alig láthatóan megremegett, majd suttogó hangon így szólt:

- Csizi csiga a nevem. 

- Örvendek. Én Zoé kutya vagyok- és udvariasan pacsira emeltem a mancsom. - Miért olyan bánatos a hangod Csizi? – kíváncsiskodtam.

- Mert eltévedtem - hüppögte és a házából kidugta előbb a szarvacskáit, majd a fejét. - Tudod, fontos küldetésem van - folytatta - egy titkos csigatalálkozóra tartok. Jó ideje úton vagyok, de útközben megtámadott egy sündisznó és megsérült a rövidebb tapogatóm, ami a szaglásban és tájékozódásban segít. Így most nem tudom, hogy merre kell tovább mennem - sóhajtott bánatosan - pedig napnyugtáig oda kell találnom, különben lemaradok a nagy csigatúráról, amit annyira vártam. 

-És miért olyan különleges az a túra? – kérdeztem és leültem mellé.

- Azért – mondta szomorúan - mert tudod mi, csigák magányosan élünk a házunkban, szinte senki sem szól hozzánk. Már az is ritka, ha egy kisgyerek elénekli nekünk a Csiga-biga kezdetű dalt - sóhajtott - A csigatalálkozó az egyetlen alkalom az évben, amikor több csiga egyszerre tart valahová. Ekkor van alkalmunk együtt beszélgetni, nevetni és énekelni. Azt, hogy merre visz az utunk, mindig a legidősebb csiga tudja csak, ő vezet minket. De most már úgyis mindegy, - szólt lemondóan és egy könnycsepp csurrant ki a szeméből – mert úgysem érek oda.

-Egyet se búsulj Csizi! - vakkantottam – Majd én segítek megkeresni őket.

A kis csiga meglepődve nézett fel:

- Igazán? Segítesz nekem?

- Hát persze - vágtam rá, és azonnal megkezdtem a felderítést. Jól körbe szimatoltam Csizi barátomat, majd amikor teljesen összeállt az orromban az illata, megkezdtem a kutakodást a földön valami árulkodó nyom után. 

Lassabban haladtam, mint általában, hogy az apró részleteket minél jobban érzékeljem. 

-Itt van valami, és ott is! – vakkantottam izgatottan és rendületlenül, szinte futva folytattam tovább a szimatolást. Kis idő múlva az illatok egy nagy fűcsomóhoz vezettek, ami fölött egy hatalmas páfránylevél lengedezett. Az orrommal óvatosan félretoltam azt és lám-lám, a fűszálak között több csiga tanyázott. Amint megláttak, riadtan bebújtak a házukba.

- Megvagytok! - gondoltam boldogan - A titkos csigatalálkozó - és sietve visszafutottam Csizihez. 

-Megtaláltam őket! – kiáltottam izgatottan már messziről - Gyere! kövess! Mutatom az utat.

Amikor odaértem hozzá hamar sürgetően előrefutottam, és vártam hogy kövessen.

Egy idő után hátratekintettem, de Csizit sehol sem láttam, ezért visszafutottam hozzá. Még mindig ott volt,  ahol korábban, és bár iszonyúan erőlködött a haladással, alig tett meg egy mancsnyi távot. 

- Így sosem érünk oda! – állapítottam meg – Elviszlek. – és óvatosan a fogaim közé emeltem.  Éreztem, ahogy Csizi a házban megremegett. 

Milyen jó, hogy Timivel annyit gyakoroltunk a tojásvadászaton. - futott át bennem a gondolat - Ott tanultam meg, hogy hogyan kell úgy a számban tartani valamit, hogy abban kárt ne tegyek.

Kis barátomat a többi csiga mellé tettem, majd valamivel távolabb tőle leültem.

Csizi néhány pillanat múlva kíváncsian kikandikált és amikor meglátta a többieket kitörő örömmel bújt ki a házból.

– Köszönöm Zoé! - kiáltotta - Nagyon boldoggá tettél. Igazi barát vagy.

Volt nagy öröm. Jöttére a többi csiga is kibújt a házából, szarvacskáikat egymás felé nyújtották és finoman összeérintették, látszott hogy nagyon örülnek a találkozásnak. Gondoltam én is közelebb megyek hozzájuk, de ekkor a szemem sarkából észrevettem, hogy gazdáim szedelőzködni kezdtek, így hát búcsúzóul csak vakkantottam egyet, és szaporán futni kezdtem visszafelé, nehogy most én maradjak el a családomtól.

Itt a vége, fuss el véle!