Aranyvirág meseboltja

Aranyvirág meseboltja.

Aranyvirág meseboltja

Varázslatos helyen és varázslatos időben a legszebb dolgok is megtörténhetnek. A meseboltos lány mindig jókedvűen és mosolygósan nyitotta ki kis boltja ajtaját. Ez az ajtó nem is ajtó volt, hanem egy olyan bejárat, amely a szó szoros értelmében a csodákra és az éppen megszülető új és jó gondolatok tárházára nyílt.

Csoda-e az, hogy valaki éppen ezen a helyen tudta meg, hogy sikerült a régen várt vizsgája. Csodaszámba ment-e, hogy Milli, a városka egyik lakója, legalább tíz vadlúd csapatot látott az őszi égen elvonulni a narancssárga naplementében. Csoda-e az, ha a pékségben még éppen jutott nekünk a kedvenc süteményünkből? Igen, ezek apró csodák, amik bárkivel megtörténhetnek, bárhol. Ha a szíveddel és a lelkeddel indulsz el reggelente és nem a kételyekkel és a gyötrelmekkel, Te is könnyedén megtalálhatod a varázslat-szőtte meseboltot.

Az ajtaját virágkoszorúk díszítik, az ajtó mellett egy fonott kosárban illatozó gyümölcsök kínálják magukat a járókelőknek. Vehetsz belőle, az ízük pompás s a jókedv nedveit raktározzák magukban. A mesebolt ablakaiban meggypiros muskátlik, törpeszegfűk díszlenek. Levendulakoszorú lóg a kissé kopott fehér ablakkeretről. Néhány régi fénykép is helyet kapott az ablakok rámáiban. Olyan képek, melyeket vásárlók hoztak a kedvenc nyaralóhelyükről.

A boltos tündérlány volt, s most is mosolyogva rendezgette a különféle varázstárgyakat. Addig nem nyugodott, míg pont a helyére nem került minden. Három fehér asztalka állt két- két székkel az üzletben, melyeket napraforgók díszítettek. Holle anyó kedvelt virágai ugyancsak feldobták a bájos helyiséget. A meseboltban egy titkos ajtó is volt, amin belépve Aranyvirág műhelyébe léphetünk be. Ott termett csak a sok csoda! Itt megtalálható volt a világ összes valaha leírt és elmondott meséje. A gyűjtemény folyamatosan nőtt és nőtt, gyarapodott. Minden a helyén volt ebben a hatalmas mesetárban. Azt senki sem tudta pontosan, honnan kerülnek a mesék és a történetek a hátsó helyiségbe, kivéve Aranyvirágot, a bolt tulajdonosát. A titok egyelőre titok is marad.

A csoda és a mesék illata körbelengték az utca felől nyíló részt és a titkos ajtóval elzárt mesetárat is. A betérő vásárlók és könyv vásárlók mind jókedvre és örömre derültek, amint beléptek ide. Mindannyiuk szerint ez volt a város legcsodálatosabb helye, ahol mindenki problémája megoldódott. A mai csípős reggelen is akadt betérő lélek az utcáról. Kötött krémszínű sálat és vastag fehér gyapjúkabátot viselt. Hosszú szőke haja a vállán omlott le. Kezeit dörzsölgette, s mivel nem látta Aranyvirágot, leült és várakozott. Elővette noteszét, amiben a kedvenc házikójának képe volt és amire nagyon régóta vágyott. De a ház még lakott volt, a Rigósy család otthona. Milli sóhajtott egyet…., aztán lehet, hogy csak káprázott a szeme, de hirtelen azt látta, hogy ő áll a házikó ajtajában. Mielőtt teljesen elkerekedhetett volna a szeme, megjelent Aranyvirág is a hátsó ajtóban.

• Mi újság, Milli? – kérdezte mosolyogva.
• Az imént épp úgy láttam, mintha…. De… most már nem látom. Hm.
• Talán még fel kell készülnöd, mire a tiéd lehet az, amire vágysz! – mondta Aranyvirág, mintha sejtene valamit az előbbi látomásból. – Nem sietsz, ugye? Most lettek készen a málnás – diós muffinok! – újságolta örömmel, s leült, hogy beszélgessen kicsit Millivel.

Mialatt ők beszélgettek, a hátsó helyiségben, ahol minden mese megtalálható volt, nagy nyüzsgés alakult ki. Fontos munkában voltak a mesehősök. Ki építkezett, ki ültetett, valaki, nem is akárki, hanem Százszorszép igyekezett azon, hogy a bizonyos házikó elkészüljön új tulajdonosa számára. Ezelőtt pedig királyi rangú férjével megépítették a saját maguk által megálmodott kastélyt, ahová boldogan költöztek be.

Hamupipőke éppen varrni tanította a leánykáit, hogy a maguk által készített ruhájukban mehessenek a Nagy Bálra. Hamupipőke volt a Mesék Birodalmának legtürelmesebb tanítója. A szorgalmas leány pedig, akit Holle anyó is megajándékozott, éppen dobozokat csomagolt és pakolt, hiszen karácsonyi időszak következett és készen kellett lenni a vendégek számára az ajándékoknak.  Ez egy csodálatos feladat, mert azok a dobozok igazi megvalósulásra váló álmokat rejtettek. A csodás szobában, ahol a meseszereplők dolgoztak vagy tanítottak, nagy izgalom uralkodott a közelgő ünnepek miatt. Szerették volna, ha minél több embert sikerülne megajándékozniuk, akár csak egy kis dologgal is, mint egy érzés. Nagyszerű lenne, gondolták, ha a városka lakói új és csodálatos érzéseket élhetnének át. Nos, hát ezen dolgoztak a mesék szereplői, főhősök és segítőik egyaránt.

Úgy érezték, hogy az emberek kezdenek kissé szürkévé válni, ezért minden erejükkel azon voltak, hogy szép ajándékokat és élményeket adhassanak át nekik. Nem szabad, hogy az emberek lelke szürkévé vagy koszossá váljon. A mesehősök elhatározták, hogy legjobb képességeiket latba vetve fognak segíteni annak, aki hagyja. Sajnos nem tudták az embereket erővel befolyásolni, nem. Ők szelíden és békésen közeledtek a vendégek felé. Közeledett a Karácsony, s akkor nagyobb varázserővel bírtak, mint más napokon. Ez csak néhány napot jelölt az évben, de kétségtelenül a Karácsony volt a legerősebb közülük. Ez volt Hófehér és Rózsapiros kedvenc ünnepe. Ők egy erdőbéli testvérpár, akik a legfinomabb mézeskalácsot készítették műhelyükben, Aranyvirág boltja számára. A sütemények minden darabja jószerencsét hordozott. A lányok csodás ügyességgel díszítették a kalácsokat, valamelyiket névre szólóan is. S bizony általában, sőt inkább teljes bizonyossággal megvalósult az, amit rárajzoltak vagy írtak. Mennyi örömet is okoztak már! Életvidámságuk tükröződött munkájukban. Szenteste előtt kezdik árusítani míves portékájukat a meseboltban, és bizony azok a legvidámabb napok is. Milli, -aki már törzsvásárló volt-, mindig vett 2-3 süteményt. Így teljesülhetett már olyan kívánsága is, amit szíve legmélyében hordozott. Milli hitt a mesékben és tündérekben, s nagyon szerette volna látni, hogyan dolgoznak. Elképzelte sokszor, amint azon fáradoznak, hogy szebbé tegyék a környezetet, a természetet, s védjék, segítsék az embereket. Így nagyon megörült, mikor Rózsapiros a kezébe nyomott egy tündérke figurás kerek mézeskalácsot, mert ez azt jelentette, hogy egy rövid időre beléphet a tündérmesék birodalmába, -azon a rejtélyes hátsó ajtón - ahol segíthet a mesehősöknek és a tündéreknek. Ez amolyan útlevél volt oda, amit el kellett fogyasztania, ahhoz, hogy beléphessen oda. Egy évben egyszer kaphatott valaki ilyen tündéres belépőt, így hát roppant értékes és becses dolog volt.

Karácsony reggelén Aranyvirág egy varázsmondattal nyitotta ki a boltját, hiszen ilyenkor még nagyobb szüksége volt az embereknek a megértésre, a szépre és egy olyan helyre, ahol minden bánatuk, gondjuk és bajuk értelmét vesztette, mert megoldódott, illetve rájöttek, hogy más dolgok sokkal többet érnek, és egyszerűen eltudták engedni. Így történt ez Emmivel is, aki évek óta nem tudott megoldani egy helyzetet az életében. Ezen a reggelen ő volt a második vendég, aki betért a boltba s ráadásul először nézett be Aranyvirág meseboltjába. Aranyvirág napsugaras mosollyal köszöntötte.

• Szervusz Emmi! Hogy vagy ma reggel? – s máris teáért indult és mézes kekszért.

Ugyan, még nem ismerték egymást, bár Aranyvirág sokat tudott a városka lakóiról, s számára nem jelentett akadályt, hogy nem ismert valakit, a problémáját viszont kiolvasta a szemeiből.

• Egyél-igyál, a vendégem vagy! Közben pedig meséld el mi az, ami a szívedet nyomja!

Emmi kissé tétovázott. S csak ennyit mondott:

• Köszönöm! Csodálatos ez a hely! – s elmosolyodott. – Köszönöm a kérdésed! Azt hiszem kicsit elfeledkeztem magamról s most fájdalmakat érzek. De…. itt olyan, mintha nem léteznének gondok. – nézett körül. Lelke már oldódott, fájdalma enyhült. Olyan érzése támadt, mintha Tündérország egy meseboltjában ülne. Nos, nem állt messze az igazságtól.
• – felelte Aranyvirág. – Ez a hely azért jött itt létre az emberek között, hogy segítsen nekik megoldani életük kisebb- nagyobb problémáit. Akinek gondja van, és őszinte keresés vezérli, az megtalálja ezt a helyet. Szükség van arra, hogy az emberek saját magukat is megértsék és a lelkükben megfogalmazódott segélykiáltás hozzánk tereli őket.
• Ó!- sóhajtott Emmi. Kérlek, segíts rajtam! – Emmi arcán könnycseppek gördültek le. Aranyvirágra nézett.
• Várj! – mosolygott Aranyvirág. – Hozok neked valamit. Azzal elsietett, s egy mézeskalácsokkal teli tállal tért vissza. A kis kalácsok olyan különlegesen illatoztak, hogy már csak ettől is könnyebbnek tűnt minden. Ahogy Emmi is beszívta ezt az illatot, lelke hullámzása csillapodni kezdett és simogató zöngéket érzett odabent. A lélek mozgásait ugyancsak érezni lehet. Aranyvirág szívlélek varázslata olyannyira hatásos, hogy mélységekből magasságok tudnak születni. A mézeskalácsok varázsereje is hozzátett a szív rezgéseinek gyógyulásához. A lány kiválasztott egy fenyőfa alakú enyhén mentás ízvilágú süteményt. Belekóstolt. Szemei egyszerre más csillogást tükröztek, amit Aranyvirág rögtön észre is vett.
• Nos? Mi a véleményed? – kérdezte Aranyvirág. - Ez a fajta mentás süti idei kísérlet eredménye, egyenesen a titkos konyhából!
• Egyszerűen mesés! Csodálatos! – felelte Emmi ragyogó tekintettel. Most már nem az az Emmi ült itt, mint aki bejött. – És pont az az érzésem támad tőle, hogy a boldogsághoz ennyi is elég. Azt hiszem viszek belőle párat haza is, ha lehet! - mondta a lány, s az utolsó kis morzsákat is bekapta.
• Természetesen. - válaszolta a tündér. – Az a feltételünk csupán, hogy 3 dolgot kívánj, mielőtt elmész innen. De jól kell kívánnod, mert az minden emberre hatni fog.
• Értem. – ezen elgondolkodott.

Emmi miután egy kellemes órát töltött el a meseboltban, és Millivel is társalgott egy kicsit, elköszönt és megköszönte a tündér kedvességét. Kilépett a boltból jókívánságait kigondolva, s arra jött rá, hogy tulajdonképpen Aranyvirág a szeretetével és jószándékával segítette meg őt, a mézeskalácsokban pedig igaz varázslatok rejlettek, melyektől a gondjai oldódni kezdtek. Pedig micsoda teherrel jött ő ide. S most egyszerre azt érezte, hogy szíve s lelke is szárnyal, ő maga pedig látja saját magát, amint megújulva új szintre emelheti saját életét. A lépcsőfokokat is látta maga előtt. Minden egyszerűnek tűnt, minden rendeződött. Tudta, mit kell tennie, s bátran indult el a helyes úton – önmaga felé. A lelke tiszta hangjai után.

• Meglátod, hamarosan megkapod a megoldást, nem kell félned többé! – hallotta Aranyvirág búcsúzó szavait.

S ezt Aranyvirág olyan kedvességgel és megértéssel mondta, hogy tévedésnek nem volt helye benne. Emmi két csomag mentás mézeskaláccsal távozott, abban az örömben, hogy a megoldás a kezében van, szó szerint.

Az utcán boldog karácsonyi hangulat töltötte el őt, s az utcák is átváltoztak igazi mesevilággá. Még egy különös dolog történt. Emmi – bár még nem vette észre - haja különleges, kellemes virágillatot árasztott. Bizony ám, a mentás süti mellékhatásaként. Szíve örömteli volt és bízott, ezek az érzések pedig egyenes úton vezették őt élete nagy vándorútján.

Ha igazán s szívből akarod, Te is rátalálhatsz Aranyvirág meseboltjára, csak ne feledd, a lelkeddel kell keresned.