Avar lények - Oscar a cirkuszban


https://gabicsabi.hu
Avar lények - Oscar a cirkuszban
A kis erdők sok titkot rejtegethetnek, magukba szívják a világban mozgó varázslatot, felgyűlnek a réteken, s az éj leple alatt egyesülve láthatjuk őket. Hogy kiket is?
Csillagos az ég a fák felett, s a közöttük lapul...

Kép forrása: Saját illusztráció

Avar lények - Oscar a cirkuszban

A kis erdők sok titkot rejtegethetnek, magukba szívják a világban mozgó varázslatot, felgyűlnek a réteken, s az éj leple alatt egyesülve láthatjuk őket. Hogy kiket is?

Csillagos az ég a fák felett, s a közöttük lapuló puffancs hold fénysugarai hatására jöttek létre. A gombák, s növények adta tisztaság, s a csodákban való hit alkotja őket. A leveleikben futó erezetben a szeretet száguld. Ők az Avar lények.

Oscar a pitypang kinek pulóvere szebb, mint a fején elhelyezkedő kócos magjai, reggelei mindig ugyanúgy kezdődtek, felébredt az erdő zajaira, szerette a madarak csicsergését hallani, ahogy a gombák kommunikálnak a fákkal, s a felette élő méhek zajongását. Időnként az idegeire mentek az ízeltlábúak maximalizmusa, de ettől eltekintve örült, hogy nincs egyedül. Mindig társalgott velük munkájuk közben, megbeszélték az aznapi teendőket, a nap melegségét, vagy hogy Oscar merre járkált az erdőben melyet a méhek izgatottsággal hallgatják végig, hiába ismerik már, mint a kaptárt.

Kinyújtóztatva leveleit elindult hát a saját maga által összeeszkábált vízgyűjtőjéhez. Egy elveszett gesztenye kupakot támasztott ki egy fa törzse alá, oda rögzítve egy gyengülő levélhez mely láthatóan a felhők sírására megfelelő irányba hajlik, így neki friss vizet biztosítva a mindennapokra. Faragott már tobozt is, díszeket csinált, s néha még kavicsokat, hangya barátaitól kapott kagylót is fésűvé varázsolt. Szerette az erdő minden egyes zugát. Napjait általában azzal töltötte, hogy felfedezze lakóhelyét, legtöbbször kincskeresőnek képzelte magát. Az emberek gyakran hagytak hátra maguk után nyomokat, amiket ő nagy kíváncsisággal gyűjtött össze, s elemezte. Talált már kupakokat a bokrok között, flakonokat a kihelyezett kukák mellett, gyümölcshéjakat a fűben, de a kedvence egy pakli francia kártya csomag volt, melyet a tó melletti nagy szikla tetején hagytak hátra. Persze Oscar örömére.

Hazaérve azonnal kicsomagolta és onnantól kezdve mindennap gyakorolt velük, nézte a túrázókat ahogy játszanak, és a bokorban ücsörögve utánozta őket. Udvarában új trükköket talált ki, melyet a méhecske barátain próbált ki. Melengette szívét, hogy érdekli őket, s hogy figyelnek rá. Jól érezte magát a kártyákkal és a trükközésükkel. Örömöt fedezett fel bennük.

De néha napján Oscar éjjelente kisétált a mellette lévő rétre. Egy megtermett szarvasgombára felmászva kémlelte a sötét eget, melyen csak a csillagok mosolyától pontozódott ki a fény. Ilyenkor azt érezte, hogy egyedül van, a méhek túl elfoglaltak, hogy mindennap együtt legyenek és rajtuk kívül csak önmaga volt. Gondolatai a furcsaságán forgolódtak, hogy kitűnik az avarból, nem találkozott még magához hasonló lényekkel, s nincs kik megértenék. Boldog volt a környezetében, s az állatokkal, de a Holddal beszélgetve hiányolta a szikrát.

Másnap felkelve repülő barátait kérdezgette a gesztenye tető mellett térdelve, kik akkor érkeztek meg a következő porzásból

- Hogy vagytok barátaim? Jutott mindenkinek beporzásra váró szép virág?

A méhek mintha tudomást sem szereztek volna a kis pitypang kérdéseiről, majd csak így szóltak a nagy kuncogás közepette

- Azt hallottuk ma látogatód érkezik a mezőn túlról, érdekesnek fogod találni.

Oscar nagyon meglepődött, hisz hozzá sosem jönnek idegenek, nem hogy a mezőn túlról.

- Hozzám? De hát én nem is ismerek senkit.- De ők ismernek téged. - a méheknek nem volt több idejük, s kaptárjukba repülve elviharzottak, ott hagyva gondolataival az árva pitypangot.

Oscar semmi másra nem tudott gondolni a beszélgetésük után.

- Vajon ki jön, és mit akarhat tőlem? Rosszat tettem, esetleg találkoztunk már? Neem, az nem lehet. Nem ismerek senkit, de akkor mit keres nálam? - hadarta magában izgatottan

Aznap nem merte elhagyni otthonát, nehogy lekéssen a titokzatos látogatóról.Egész nap tett vett a ház körül, meglátogatta a gombákat, óránként megfésülködött, elgazolta udvarát a levelektől, s letört faágaktól. Amikor már azt gondolta, hogy a méhek csak szórakoztak vele meghallotta a fák közül jövő lépéseket. Amint közelebb lépett, hogy lássa az ismeretlen alakot, nagyon meglepődött. A távolból egy rózsaszín pocakos vörösbegyet, feje tetején kalappal, s láthatóan erősen bele volt temetkezve csíkos sáljába, amit ide oda fújt a szél. Oscar észbe kapva, hogy vendége mindjárt ideér, kapkodva letámasztott egymás elé, kettő kisebb farönköt, hogy tudjon hol helyet foglalni.

- Üdv, a nevem Frank, a mezőn túlról érkeztem Önhöz a kiserdei cirkuszunkból, örülök, hogy végre találkoztunk. Elnézést a késésért, de ezekkel a lábakkal nem olyan könnyű ám a fűben tájékozódni. - hadarta karmát nyújtva a pitypangnak

Oscar nem tudott először reagálni a fáradt madárkának, míg a helyzetet felfogva levelét nyújtva bemutatkozott.

- Üdv... ohm Oscar vagyok, de ezek szerint ezt már tudja, azt hittem már nem jön felém. Cirkusz? - kérdezte meghökkenve, majd azonnnal folytatva.- Megkérdezhetem, hogy honnan hallott rólam, s mi célból keresett fel? - kérdezte

- Természetesen, a méhek azt duruzsolták, hogy ön kiváló pakli keverő, csak nem bűvész, így hát eljöttem, hogy lássam igaz-e a hír, szívesen látnám a cirkuszomban. Amint persze igent mondd nekem.

- Méhek? Rólam? A kártyáim? - sorolta hangosan gondolatait

- Ezek szerint helyre jöttem? Nem ismeri a kártyákat? Pedig mintha a méhek ezeket a koordinátákat adták volna meg. Hm érdekes - mélázott el Frank

- Nos, akkor biztos tévedés történt, fogadja őszinte bocsánatkérésem amiért zavartam - ezzel megragadva táskáját indulásra készen.

A kis madár szedve cuccait el is indult visszafelé, magában motyogva, hogy is történhetett ez a felreértés. Amikor már kezdett eltűnni a fák sűrűjében, Oscar vissza esve a valóságba sietve elindult utána, hogy utólérje. 

- Oh nem, nem, jó helyen jár. Évek óta gyakorlok a kártyáimmal, s a méhek szerint jól csinálom, legalábbis ezt állítják. - szólt Oscar a kis madár mellé lépve, megakadályozva távozását.

- Nagyszerű! Ezek szerint velem tart? - tette fel a kérdést örömkedve a duckó madár

- Igen Uram, szeretnék. - felelt bizonytalanul a kis lény

- Akkor gyerünk, hozza a kártyáit, s induljunk, hosszú út vár ránk, majd oda érve elmesélek mindent. Kapkodja magát, nem érünk rá egész nap, ígyis késésben vagyunk. - hatátozza meg Frank.

- Engedjen még meg nekem egy utolsó kérdést, mondja mit tárol a zsebeiben? - kérdezte kíváncsian

- Álmokat, Uram. - ezzel megkezdve a csendes menetelést

S elindultak a mezőn túlra. Oscarnak ideje se volt megköszönni, s elbúcsúzni barátaitól.

A távolból már látta, hogy valami piros anyag kicsúcsosodik a zöld környezetből. Oda érve levelei földbe gyökereztek a látványtól. Csupa hasonló kis lény vette körül. A tisztás közepén látszólag egy fehér, piros anyag ágaskodott, mely letört faágakra volt kötözve sátort formázva.

- Nos, ez itt a cirkuszom, és ők az én családom, mint láthatod eléggé szedett vedett társaság vagyunk. Összegyűjtöttem az erdő lakóit, kik mind tehetségesek valamiben. Gyakorlunk, táncolunk, trükközünk, aztán a hétvégéken előadásokat tartunk a többi barátunknak. - mondta nagy lelkesedéssel a kis madár a többieket pásztázva gyakorlás közben.

- Na de gyere, ha úgy döntenél, hogy maradsz, bemutatlak a többieknek - s ezzel a lendülettel mutatta is az utat

Elhaladva a sátor mellett már hallotta a hangos vitázáskat, mikor meglátta kikből is jönnek a hangok nagyon meglepődött. 

- Ők a mi légtornászaink, imádnak a levelekkel repülni. A pitypang fivérek, épp úgy mint te. Danny és Dean személyében.

- Hé, hali, hallottunk már rólad, a kártyás lény, örülünk, hogy végre itt  vagy. - lökte oda Danny

- Igen, igen. De azért minket lesz egyszerű lenyűgözni. - szólt közvetlenül fivére után Dean, neki meg volt a maga modora

- Igyekszem észben tartani. - Felelte Oscar miközben nézte őket. Ugyanolyan pitypangok voltak, mint ő. Danny is kantáros farmernadrágot viselt, ám ő zsebek nélkül tette ezt, alatta zöld pulóverrel. Míg Deanen rongy nadrág, s narancs, fekete csíkos pulóver lógott. 

Oscart megdöbbentette a tény, hogy vannak rajta kívül is más pitypangok. De ezen gondolkodni sem volt ideje, hisz már Frank húzta magával a következő fellépőhöz.

- Köszönjük fiúk, nagyszerűek vagytok, majd érkezem. - szólt még hátra Frank

- Mint láthatod senki nem ugyanolyan, mind más személyiségek vagyunk, s ez bennünk a különleges. Más tulajdonságok, más tehetséggel megáldva.

Menet közben kikerültünk egy szteppcipős egeret, éppen a sátorból sétálva ki, kedve viharosnak tűnt, látszólagosan fájlalta lábát a betörésétől. Rögtön utána utána, madarak csoportját látta meg, akik között ott táncikál egy kalapos fiú.

- Ő Andy, jelenleg az egyetlen gombafiúnk, azt pletykálják van egy barátja valahol, de ő még a jövő zenéje. Andy, mint láthatod... - fejezte volna be a mondatot

- Épp idomítok, na jó ez csak trükk. A madarak nem a banán csattogásától eresztik ki szárnyaikat. De mulattat. Majd feltétlenül nézd meg miket tudunk még. - ezután láthatatlannak nézve őket, már csak a kezében lévő banán irányításának szentelte figyelmét. 

A kis pitypangunk még sosem gondolta, hogy a gyümölcsöket lehet ilyen trükkökre is használni. Ő mindig csak komposztot csinált belőlük, esetleg támasztékként szolgáltak. 

Hirtelen oda pörgött hozzájuk egy igen vidám katica, majdnem fellökte őket, de mielőtt ez ,megtörtént volna, leengedte karikáit. Ugyanis ő Emily volt, a hullahoppozó katicabogár. 

- Jaj, elnézést, még gyakorlás alatt van a három karikás mutatvány. - szólt végül zihálva hozzájuk

- Semmi baj Emily, ő itt Oscar, kártya trükköket fog bemutatni, s elmondása szerint álmokat tárol a zsebeiben, de ez már csak susmus. - mondta kissé sejtelmesen a tollas barát

-Oh örülök, hogy végre személyesen is találkoztunk. Már pár napja csak rólad szól itt az élet, Jó végre nem csak szavakból hallani. Habár igazán jól leírtak. Narancssárga pulóver, s egy farmer kantárosnadrág zsebekkel. Tetszik, érezd jól magad és jó gyakorlást. - fejezte be kedvesen.

Frank végül oda fordulva új barátjához így szól

- Láthatsz itt még szarvasbogártól kezdve, az almán zsonglörködő orrszarvúbogáron át sok mindenkit. Sok élmény és tanulnivaló vár még rád, de örülök, hogy itt vagy és bemutathattam neked a mi csodánkat. Mit szólsz velünk maradsz?

Oscarnak mindenkit nagyon szimpitikusnak talált, azonnal megszerette a cirkuszt, és alig várta, hogy bemutathassa tudását.Úgy érezte végre társaságra lelt, s itt megtalálhatja azt a szikrát amit keresett. Úgyhogy kártyapakliját megragadva azonnal, igent mondott, s csatlakozott a kis erdei cirkusz csapatához, mint bűvész.

Kiss Dominika, Amatőr író/meseíró

Kiss Dominika vagyok, 23 éves Az írással 5 éve foglalkozom, azoknak az illusztrációival pedig 2 éve, habár az illusztrálást, képzőművészetet gyerekkorom óta végzem és fejlesztem. Ahogy a festményeimben is a szürrealizmus a kedvencem így a mesékben is ezt találtam meg. Saját lényeket gyártottam magamnak, az Avar lények a szívem szülöttjei, viccesek, izgalmasak és a legfontosabb, hogy boldogságukkal egy másik...