AZ ARANYHINTÓ

AZ ARANYHINTÓ.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy leányka. A leány egyik nap odaállt az édesanyja és az édesapja elé:

-Drága szüleim! Vegyenek nekem egy aranyhintót, mert világot akarok látni! -a szülei egymásra néztek, majd így válaszoltak.

-Leányunk! Addig neked aranyhintót nem veszünk, amíg meg nem tanulsz lovat hajtani, és azt a rozoga szekeret ki nem tudod hajtani a nagy sötét erdőből!

            Nekibúsult a lányka, de kiment a sötét erdő közepére, ahol egy rozoga szekér állt. Tisztogatta, javítgatta hónapokig csinosítgatta. Aztán felvirradt a nap, a próbatétel ideje. Hozták a nagy szürke lovat! Olyan tüzes volt, mint aki parazsat evett! Fújt, prüszkölt, ágaskodott. Nagy nehezen befogta a szekér elé, de amikor már majdnem kiért volna a tisztásra… a ló akkorát rúgott oldalra, hogy a gyeplő kicsúszott a lányka kezéből, a ló pedig elvágtatott!

            Több mint egy hétbe tellett mire visszatolta a szekeret a tisztás közepére és újra megjavította. Amíg a szekeret csinosítgatta halk neszezés támadt:

-„Nálad van a megoldás.”..-de a lányka meg se hallotta az intelmet.

            Egy szép nyári napon jött el a második próbatétel ideje. Izgult a leányka, de amikor meglátta ezt a második lovat,-aki tolatva jött be az erdőbe-még a bátorsága is elment! Ez a ló még veszettebb volt, mint az első! Ilyen rakoncátlan teremtményt még senki nem látott a földön. Befogta, rácsapott a farára, de ez akkor úgy megijedt egy varjútól, hogy majdnem össze is ütköztek. Kicsúszott a hámból és úgy elszaladt,hogy azóta se látták!

            Búsult a leány, igen csak búsult, de elhatározta, hogy őneki bizony kell az a hintó, mert a szülei megígértek neki.

            Újfent visszatolta a szekeret az erdő közepébe és elkezdte összerakni. Eltelt egy hét,….három és a szekér jobb volt, mint valaha. A lányka megnyugodott, hallgatta a fák susogását, az erdő madarait...és mind azt suttogták:-„A megoldás benned van,csak úgy sikerülhet!”-

Azon a nevezetes napon jött is ám a ló, és vele az égzengés! Habzott a szája, rugdalkózott, majd lerúgta a csillagokat az égről. De a lányka nyugodt maradt, végigsimította éjfekete remegő oldalát, belenézett szikrázó szemei közé. Fülébe nyugtató szavakat suttogva befogta a szekér elé. Megsuhintotta a pálcáját, majd elkiálltotta magát:-„Gyíí!”-Ebben a pillanatban mintha tüzes mennykő csapott volna a földbe! Elindult a nagy fekete ló az ösvényen, csak úgy porzott a föld ahogy pattogtak a kerekek. De a lányka úgy fogta a gyeplőt, hogy a lova nem tudott kitörni egyik oldalra sem. Éss láss csodát! Mikor kiért az erdőből, abban a pillanatban a rozoga szekér aranyos hintóvá változott! Örült a leányka, vele örvendeztek szülei, a nap és az ég is.

            Azóta is hajtja a hintaját...úttalan utakon nagy-nagy biztonsággal!

2023.02.21. Szolnok                                                                                     Kinni