Az Egérfiú és a Hold

Az Egérfiú és a Hold.

Egyszer volt, hol nem volt, egérnemzedékekkel ezelőtt élt egyszer egy Egérfiú, aki nagyon szerette a meséket.

Kedvenc meséje arról szólt, hogy a fent ragyogó Hold valójában egy hatalmas sajtból áll, ő pedig nagyon szerette a sajtot. Egy nap elhatározta, hogy felrepül a Holdra és jóllakik belőle. Akkoriban egyedül éldegélt egy kis egérlyukban és bizony sokszor maradt éhes.

Az Egérfiú hát várta az éjszakát. Különböző terveket eszelt ki, mégis hogyan juthatna fel a Holdra. Mikor besötétedett, létrát állított fel és felmászott. Sajnos azonban hiába nyújtózkodott a legfelső fokon állva, a Holdat csak nem érte el.

Nappal szomorúan gondolkodott, hogy első próbája kudarcba fordult. Ekkor találkozott a Varjúval.

- Varjú, neked olyan szép szárnyaid vannak és olyan ügyesen tudsz repülni! Voltál már a Holdon?

A Varjú ingatta a fejét:

- Kár, kár, én olyan magasra nem tudok felrepülni, ahogy más madár sem errefelé. Azt hallottam viszont, hogy a dombon túl lakik a Vadlúd, ő talán tud segíteni!

Az Egérfiú megköszönte a tanácsot, majd hamar el is indult, hogy megkeresse a Vadludat. Hét napon és hét éjen keresztül vándorolt, mikor a domb túloldalán egy nagy tó vizén megpillantotta a Vadludat. Köszönteni szerette volna, a madár azonban nem hallotta meg a partról. Az Egérfiú erre hangosabban kiáltozott, de a madár azt sem hallotta. Végül az Egérfiú apró kavicsokat dobált a tóba, amivel felkavarta a víztükör felszínét. A Vadlúd rögtön ott termett az Egérfiúnál.

- Ki vagy te, és miért kavartad fel a tóm vizét? – nézett rá rosszalló tekintettel.

- Jó napot kívánok, kedves Vadlúd – szólt félénken az Egérfiú. – Én az Egérfiú vagyok és el szeretnék jutni a Holdra. Azt hallottam, te tudsz a legmagasabbra repülni a madarak közül!

- Megpróbálhatjuk – mondta engedékenyen a Vadlúd. – Estig pedig pihenj le, mert látom, elfáradtál. Majd ébresztelek, ha felkel a Hold.

Úgy is lett: éjszaka a Vadlúd felkapta hátára az Egérfiút és szállt, szállt, egyre csak fölfelé. Magasabbra emelkedtek a sötétlő felhőknél is és ragyogó csillagokat láttak, fényük azonban messziről ragyogott. Amíg fent volt a Hold az égen, próbálkoztak, elérni mégsem tudták.

- Ne búslakodj – vigasztalta a Vadlúd az Egérfiút. – Ismerek valakit, aki talán még tud neked segíteni. Elviszlek a nagy sziklára, ott pihen meg minden délben a Szél. Ő tanította a madaraknak a repülést, biztosan magasabbra tud szállni nálam. A sziklánál ülj le, várd meg a delet! A Szelet te nem fogod látni, de ő bizonyára észrevesz téged. Ha nem szól semmit, ne aggódj, maradj ott másnap is! A szél ugyanis csak akkor beszél veled, ha a harmadik napon is ott talál.

Az Egérfiú úgy tett, ahogy a Vadlúd tanácsolta. Három éjjel és három napon át ült a sziklán, mikor délben valaki megszólította:

- Szervusz, kicsi Egérfiú – köszöntötte egy halk, kellemes hang. – Én vagyok a Szél. Tudom, mit szeretnél, láttam a próbálkozásaidat. Sajnos nem ígérhetem meg, hogy sikerülni fog, de találkozzunk itt este, akkor megpróbállak a Holdra elrepíteni!

Az Egérfiú nem látott senkit, mikor azonban eljött az este, érezte, hogy valaki felkapja, és óvatosan emeli az égbe. A Szél süvített, így nem tudtak beszélgetni semmit. Egyre magasabbra és magasabbra törtek, az Egérfiú már szinte ujjhegyével elérte a Holdat, ám a zél nem tudta közelebb vinni és süllyedni kezdtek.

- Sajnálom, kicsi Egérfiú – mondta a Szél, mikor a sziklához értek. – Szerintem senki sem tudna téged elvinni a Holdig.

Az Egérfiú nagyon elszomorodott ennek hallatára. Mindent megpróbált, de úgy tűnik, lehetetlen feladatot választott. A Szél látva, mennyire elkeseredett, megsajnálta az Egérfiút.

- Ülj vissza hátamra, hadd vigyelek magammal – mondta neki. – Bár a Hold nekem is túl messze van, ismerek egy helyet, ahol megtalálod azt, amit keresel!

Nem volt mit tenni, az Egérfiú hallgatott a Szélre. Hosszú-hosszú repülés után végül egy ház ablakába érkeztek meg. Bepillantva mit látnak? Odabent egy sajtkészítő műhely volt.

Az Egérfiú nagy örömében el is feledkezett korábbi bánatáról. Megköszönte a Szélnek, hogy elhozta. Bár a célja más volt, és céltalanul próbálkozott feljutni a Holdra, mégse ment minden hiába: ha nem járja végig a kihívásokat, a sajtműhelyhez sem jutott volna el.