Az elemgyűjtő

Az elemgyűjtő.

Egy boltban a bejárat mellett lévő egyik sarokban ott állt az elemgyüjtő. Anyaga műanyag volt, sárga és zöld színben pompázott. Büszkén állt és figyelt. Mindenkit alaposan megnézett. Sokan elhaladtak mellette de szinte rá sem néztek. Egészen eddig a pillanatig.

Egy szőke hajú copfos kislány lépett be anyukájával a boltba. Egyből észre vette azt a valamit a sarokban.

- Anya ez mi?- kérdezte.

- Elemgyüjtő. Ebbe kell tenni a használt  elemeket. A környezetre nagyon káros anyagokat tartalmaz,  ezért külön kell őket gyűjteni.

-Értem. Anya megvárlak itt jó?

- Rendben, de ne menj sehová.

- Jó, tudom, nem megyek. -mosolygot csintalanul a kislány akit Panninak hívtak.

Panni csak nézte és nézte az elemgyüjtőt. Nagyon érdekesnek találta. Volt egy kis rés is rajta ami olyan volt mintha a szája lenne. Közelebb hajolt, hogy jobban megnézze azt a rést. 

- Mit nézel ennyire mond csak?- Szólalt meg a gyüjtő hirtelen.

Panni kicsit össze rezent, majd félénken válaszolt.

- Nahát te, te tudsz beszélni?

- Persze, hogy tudok. Szóval mit néztél annyira?

- Ez milyen klassz!- Csak azt a kis nyilást néztem. Az a szád?

- Nevezhetjük így is igen.

- Mond csak. Nem unalmas itt állni egész nap?

- Már, hogy lenne unalmas! El sem hiszed mennyi mindent látok és hallok. Szinte mindenkit ismerek. 

-Tényleg?- nyílt nagyra a szeme Panninak.

- Bizony. Téged is láttalak már többször. Mindig nálad van egy kabala.

A kislány most ránézett rózsaszín plüss cicájára amit a kezében szorongatott.

- Valóban így van. Ne haragudj, hogy eddig nem vettelek észre.

- Semmi baj. Ti emberek mindig csak rohantok. A rohanásban pedig sok mindenről lemaradtok. Nézd jön Lujzi néni. Biztos van nála három darab elem. Minden héten ennyit hoz nekem.

- Csókolom Lujzi néni. - köszönt a kislány szépen.

Lujzi néni nem nagyon hallotta, kicsit már rossz volt a füle. Bedobta az elemeket a tartóba és bement a boltba. Panni csak kuncogott magában.

- Ne nevess nem szép dolog. Az idő feletted is elszalad majd.

- Rendben. Ha te mondod.

- Lujzi néni nagyon aranyos idős hölgy, csak a hallása kissé megromlott. A múltkor a pénztárosnak hozott egy szál virágot a kertjéből névnapjára.

- Milyen kedves tőle.

- Ugye milyen figyelmes?

- Valóban az.

- Vagy ott van Palika. A minap itt felejtette a kisautóját. Szerencsére a Bözske eltette neki a pult alá. Másnap a kisfiú nagyon boldog volt, hogy meglett az imádott autója.

- De rendes, hogy vissza adta. 

-Bizony. De nem mindenki ilyen kedves ám.

- Nem?

- Sajnos nem.

- A múltkor Lujzi néni a kosáraban felejtett egy csokit. Biztos vette az unokájának. A Márk észre vette és gyorsan elrakta a zsebébe.

- Hű! Ez nem valami szép dolog.-lett dühös Panni.

- Néha engem is megrugdos ha olyan kedve van.

- Gonosz Márk. Nem szeretem. Miért csinál ilyet?

- Lehet csak több figyelemre vágyik. Igazán én sem tudom. Ő ilyen.

Ekkor Panni édesanyja megszakította a beszélgetést.

- Kész vagyunk. Mindent megvettem. De mond csak kivel beszélsz? Nincs itt senki.

- Az elemgyüjtővel. Képzeld szinte mindenkiről mindent tud.

- Igazán? - nézett meglepetten Panni anyukája.

- Ez nagyon szuper! Most viszont mennünk kell. 

- Ugye mesélsz még nekem? - hajolt oda Panni új barátjához.

- Persze, gyere el máskor is. 

- Rendben, úgy lesz. 

Intettek egymásnak és mindenki folytatta útját. Az elemgyüjtő továbbra is a bolt sarkában állt és csendben figyelt mindenkit. Panni szája pedig be nem állt. Csak mondta és mondta mi mindent hallott a kis elemgyüjtőtöl.