Az életre kelt csodakert

Az életre kelt csodakert.

                                                                         Varga Rita:

                                                             Az életre kelt csodakert

Nagyapó és Nagyanyó magaságyást készített. Dolguk végeztével ránéztek az általuk alkotott építményre és boldogan nyugtázták, hogy gyönyörű lett. Az ágakkal és földdel telirakott apró kertben paradicsom palánták, paprikák, sárgarépa magok szépen sorban, illetve körös- körül dughagymák helyezkedtek el a földben.

-Már csak a napocska hiányzik! Vizet kaptatok, nőjetek nagyra- mondta Nagyanyó. Kézen fogta Nagyapót és bementek a házba.

Nagyapó még kiballagott és a kert közepére elhelyezett egy tuskóból és pár dirib- darab fából készített kis lakot. Volt rajta ajtó, létra, háztető és terasz. Meg volt elégedve a látvánnyal.                                                       

Este- villanyoltás elött- még kikukkantottak az ablakon és elámultak. Egy gyönyörű, apró leányka sétálgatott a házikó teraszán. Akkora volt, mint a hüvelyk ujjam. A haja derekáig ért és csodaszép, halványzöld villogó ruha volt rajta. Fején virágkoszorú.

Kikönyökölt az erkély korlátján és lekiáltott:

-Jöjjön már Csiga Úr, ne kéresse magát! Arra….a létrán fel!

-Könnyű azt mondani! Én magamon cipelem a házam. - de azért csak iparkodott felfelé.

Az apró leány körül, kicsike szentjánosbogarak repkedtek és bevilágították a kertet.

 Életre kelt minden.

A tündérke- mert nem lehetett más- megkérte a szentjánosbogarakat, hogy üljenek rá a ház szélére körbe, így Nagyanyóéknak csodálatos látványban volt része.

 Közben, a ház belsejébe is fény gyulladt.

Csiga Úr végre felért az emeletre. Kiment a teraszra, elfogyasztottak pár harmatcseppet, majd aludni tértek.

Bezzeg Nagyanyóék aludni sem tudtak.  Egész éjszaka azon tűnődtek, ki lehet ez a tüneményes leányka?!

Reggel aztán lábujjhegyen járva, belestek a kisház ablakán, ahol a gyönyörű leány és Csiga Úr békésen szundikáltak.

Mindketten mosolyogni kezdtek és ugyanolyan halkan, mint jöttek, be is mentek a házba. Nagyanyó kis ruhákat varrt az apró leánynak, Nagyapó ágyakat készített. Egésznap sürögtek- forogtak, hogy meglepjék a kis vendégeiket. Két nap múlva aztán -a leányka és Csiga Úr örömére- be is raktak mindent a kis ház belsejébe.

Micsoda öröm töltötte el őket, mikor meglátták, hogy a leányka mindennap új ruhába bújt és éjszaka mindketten az új ágyukban heverték ki a fáradalmaikat.

Ezalatt a jövevények sem tétlenkedtek. Csiga Úr harmatcseppeket hordott a virágok tövéhez, a leányka pedig kifényesítette a paradicsom leveleit és később a pirosló terméseket. Amikor arra járt egy méhecske megkérte, hogy szálljon rá a virágokra, pihenjen meg náluk. De a méhecske csak kevés ideig tudott maradni, mert nagyon sok dolga volt.

Igy éldegéltek. Minden szépen ment tovább, míg nem egyszer csak szörnyű dolog történt: éjszaka az egyik paradicsom fele eltűnt. A tündérke és Csiga Úr nagyon szomorúak lettek. Egész éjszaka fent maradtak, hogy meglessék a betolakodót. Körülbelül éjfél tájban, meg is érkezett egy házatlan, sárga csiga, aki nyomban el is kezdte megdézsmálni a paradicsom másik felét.

Az ijedt szentjánosbogarak odarepültek és körülvették őt. A tündérlány kifutott a házból, Csiga Úrral a nyomában….kissé lemaradva

-Jó estét kedves, háznélküli csiga! Miért etted meg a kertem növényeit?

-Nagyon éhes vagyok, már három napja nem ettem egy falatot sem.

- Sajnálom, de tudod, ezt így nem szabad! Én sokat dolgoztam Csiga Úrral, hogy ilyen szép növényeink legyenek. Miért nem szóltál, adtunk volna neked valami mást?

- Rendben van, megbocsátunk. Tudod mit? Lakjál velünk és mi minden nap készítünk együtt valami finomságot, amit megehetsz.

A tündér megvarázsolta a paradicsomot, amitől aztán százszorta szebb lett és jobban is termett.

 A házatlan csiga nagyon boldog volt. Új barátai lettek és befogadták végre valahol. Ház helyett, házat talált. Volt fedél a feje fölött. Nagyapó neki is barkácsolt egy gyönyörű faragott ágyat

A tündér, Csiga Úrral nagyon finom ételeket készített neki. Most már hárman laktak és boldogan nevelgették együtt a kert növényeit. Reggelente aztán -apró kis kosárkába gyűjtve- a kert sarkába helyezték a már beérett termés egy részét, így Nagyanyónak és Nagyapónak is mindig volt ebédje.

Itt a vége, fuss el véle! Aki nem hiszi, járjon utána!