Az elkószált egérkislány

Az elkószált egérkislány.

A tavaszi szellő lágyan simogatta a réten hajladozó zsenge fűszálakat. A felkelő nap sugarai pedig kicsalogatták rejtekükből az apró állatkákat, akik már szorgalmasan végezték mindennapi fontos teendőjüket.

Így volt ez a lila réti boglárka tövénél meghúzódó odúban is, ahol a kis egérkék már lázasan készülődtek. Izgalmas nap előtt állt a család. Egér Zozó apuka megígérte két aprócska csemetéjének, hogy túrázni  fog menni a család .

• Mikor indulunk végre ? – kérdezte Mimike, az nagyobbik egérkislány.
• Ne legyél türelmetlen kicsikém, hamarosan útra kelünk!- monda apukája

Miután anyukájuk,  Egér Anyi a szükséges dolgokat bepakolta apró kis hátizsákjaikba , elindultak a az egérfalu közelében lévő mező irányába.

Vidám cincogás közepette szedték apró kis lábaikat . Út közben közösen énekeltek és elbeszélgettek egymással. Közben sokszor megálltak és ámulta-bámultak, hogy milyen szép a tavaszi határ. Már ebéd körül járt az idő , mikor egy nagy búzamezőhöz értek.

• Anya légyszi álljunk meg piknikezni, mert már olyan éhes a gyomrocskám, hogy nem bírok tovább menni !- kérlelte anyát a kisebbik egérkislány Majszi.

Ő volt az a családban, aki nagyon szerette , ha megtömheti pocakját mindenféle jó falattal.

• Tényleg anya ! Itt ez a szép nagy mezei zsúrló , ami árnyékot ad, ide le tudjuk teríteni a plédünket és meg tudunk pihenni ! – könyörgött anyjának Mimike is .

Rendben van gyerekek, már úgyis elfáradtunk mi felnőttek is, jól fog esni egy kis lazítás !

• Hurrá !- ugráltak izgatottan a kicsik .
• Segítsetek kiteríteni a pokrócot,hogy kényelmesen meg tudjunk ebédelni !
• Én hozok pár szem friss búzát innen a búzatáblából . A gazda biztosan nem fog érte megharagudni !Marad neki is még bőven elég!- ajánlkozott apuka.
• Én is megyek segíteni!- lelkendezett Majszika , a minden lében kanál kislány .

Pár perc múlva már mind a négyen jóízűen falatozták a finom magocskákat , szomjukat pedig az otthonról hozott bodzaszörppel oltották. Ebéd után úgy döntöttek, hogy szundítanak kicsit a hazaút előtt . Apa, anya és Mimike már elbóbiskoltak, amikor a legkisebb még csak forgolódott-morgolódott.

• Én aztán nem unatkozom itt tovább, míg a többiek alszanak.- gondolta magában.
• - Körülnézek a közelben, abból nem lehet baj.

Azzal el is indult a búzatábla irányába. Élvezte, hogy szabadon szaladgálhat a hatalmas mezőn. Hirtelen azonban egy nagy árnyék telepedett a feje fölé. Mikor felnézett az égre, látta, hogy egy hatalmas réti héja kering felette lecsapásra készen. Nagyon megszeppen a kisegér Apró kis szíve majd kiugrott a helyéről. Már tudta, hogy rosszul cselekedett, amikor otthagyta szüleit.

• Segítség, segítség !- kiabálta kétségbeesetten.

De ekkor már késő volt. A hatalmas madár karmai lecsaptak apró kis testére. A nagy madár könnyedén szállott fel a kisegérrel a magasba. Fentről Majszinak igen aprónak tűnt a világ . Parányiak voltak a fák , az emberek házai és a bokrok. Látta falujukat a mezőn túl és azt gondolta, hogy ő már sohasem térhet oda vissza. Ekkor  a madár leszállt vele egy hatalmas fészek szélére. A kisegér rettegve nyitotta ki a szemét és tekintett körbe. Átfutott rajta a félelem, amikor meglátta a nagy madár kicsinyét, mert biztos volt benne, hogy bizony ő lesz neki az ebédje.

Azonban váratlan dolog történt, mert a madárka kérdőn szólt apjához :

• Apa, ugye nem gondolod komolyan, hogy ezt a cuki kis egeret meg fogom enni ebédre ?
• Miért fiam , mi a bajod vele ?
• Ugyan apa ! Nézd már meg milyen aranyos kis jószág, hogy lenne szívem bántani!
• Te tudod fiam, de akkor be kell érned azokkal a magokkal , amit tegnap hoztam neked az erdőből !

A kisegér megszeppenve hallgatta a beszélgetést, szólni sem mert.

• Hogy hívnak te kis cukiság ? kérdezte tőle a madárfióka.
• Egér Majszi a nevem- mondta ilyedten a kis állat
• Az én nevem héja Guszti . –mutatkozott be a madár
• Mivel én még fészeklakó vagyok és nem tudok repülni, ezért megkérem apukámat hogy vigyen vissza téged a családodhoz.
• Ó, én ezt el sem hiszem !- hüppögött Majszika – Sohasem felejtem el a jóságodat- mondta meghatottan .
• Ugyan már ! És tudod mit?!Legyünk barátok ! A miénk lesz a legkülönlegesebb barátság a világon!Ha már ki tudok repülni a fészekből, akkor ígérem meg foglak látogatni!
• Az nagyon jó lenne!- lelkendezett az egérke – A lila réti boglárka tövében lakunk, biztosan meg fogsz találni bennünket!

Elbúcsúztak egymástól , héja papa pedig a csőrébe fogta a kis jószágot és elindult vele vissza, a búzatábla felé. Éles szemeivel már messziről meglátta az egércsaládot , akik azóta már felébredtek a szunyókálásból és mindent tűvé tettek az eltűnt kisegér miatt. Nagyon megijedtek, mikor meglátták a nagy madarat feléjük szállni. Gyorsan elbújtak a menedéket adó mezei zsurló mögé. A héja leszállt a közelükben és óvatosan a földre tette egér Majszikát. Apja amint ezt meglátta a veszéllyel nem törődve azonnal szaladni kezdett feléjük. Ám a tollas jószág hirtelen felszállt a magasba és eltűnt a felhők között.

Majszika könnyek között mesélte el családjának, hogy mi történt vele. Azok pedig sírva ölelgették a csavargó kis egeret. Azért persze a fejmosás sem maradhatott el és Majszi is belátta, hogy bizony legközelebb kétszer is meggondolja, hogy egyedül induljon útnak bárhová is .

A lemenő nap már az odújuk bejáratánál érte őket és mindannyian hálásak voltak azért, hogy családjuk együtt hajthatta álomra a fejét a vacok védelmező melegében .