Az ellopott ABC könyv

Az ellopott ABC könyv.

Egyszer volt, hol nem volt, az óperenciás tengeren is túl, ott, ahol az ellopott könyvek birodalma lakozott. Élt ott egy öreg manó, de még annál is öregebb, kinek neve Eeriel, sötét titkokat rejtő életével. Miért került oda szegény pára, mert ellopta a legértékesebb ABC könyvet. Szerette sete-suta kezében forgatni, elbűvölte, de olvasni sajnos nem tudott.
Gondolta, hasznára lesz ez a megszerzett zsákmány, megmutatja, hogyan boldogul a tanulással. Igenám, de a betűk megharagudtak rá, mert összekeverte és felcserélte őket. Hiába kérlelték, elkeseredettségükben betűtáncot jártak és betűdallamokat énekeltek neki, játékosan tanítgatták. Eerielnek egyik fülén be a másikon kiugrott minden. Manónehéz - mormolta naphosszatt.
A vége az lett, hogy felkerekedtek és megszöktek a könyvből. 
Egy borongós reggelen, amikor még a napocska se bújt elő, manóbarátunk mérgesen ébredt, mert álmában elrabolta és fogságban tartotta örök életére egy Hétfejű sárkány. Manómorgással kelt - Milyen borzalmas éjszakám volt, el se hiszik majd a kocsmában.- mormogta, miközben dúlt-fúlt mérgében, és remélte, hogy álma nem válik valóra. Zöld színű Manósapkáját keresgélte, de sehol nem akadt a nyomára, feldúlta az egész fenyőmanó házat, tűvé tett mindent. Ha nem találja meg, elveszti manóerejét és akkor nem tud szembeszállni, versengeni a tündérekkel.
Nocsak - hiszen nincsenek jóban?! Bizony ám, ez egy 200 éve tartó harag. Akkor kezdődött amikor a manók királyának fia titokban elvette feleségül a tündérek királyának szépséges leányát. Sajnos egymásba szerettek, ami nem történhetett volna meg, mert ezzel elindítottak egy végzetes csatát. Olyan szörnyű haragra gerjedt Zoljen, a tündérek fejedelme, hogy elátkozta a manókat. Kiváncsi vagy, elmondom. Az átok, hogy három füllel áldja meg őket a teremtő és tréfás kedvüktől szabadítsa meg őket. Szegények, mindig szerettek viccelődni, de egész életüket búbánatosan kell leélniük. És miért kell szembeszállniuk a tündérekkel, mert a viadal során, amelyik manó legyőzi ellenfelét, megtörik az átok és visszakapja eredeti manóéletét.
Ebben reménykedett Eeriel, ha győz, akkor minden jóra fordulhat. 
Eltelt már lassan egy óra, de a manósityka nem került meg.
A manó vigyen el, nem talállak, bújj elő, mert különben lehorgollak és a mély kútba doblak - kereste tovább és még mérgesebb lett.
Feladta, mert elfáradt és már nagyon korgott a gyomra, úgy kongott, hogy a Hétszögletű kerekerdő összes lakója is hallotta. 
Leült bosszankodva a tölgyfából készült asztalkához, melyen ott hevert az ABC könyv. Kinyitotta hatalmas kezeivel abban a reményben, hogy egy betűdallamot dúdolnak neki kedvenc betűi. Az öreg, kopott lapokat forgatta és akkor elcsodálkozott, nem hitt a szemének, eltűntek. De hová lettek? - kiáltott fel hangosan és többször is átforgatta az egészet. Gyertek elő, ti mihasznák, tudom, hogy elbújtatok - és rohant a seprűhöz, hogy összeseperje őket a földről. Seperte, saroktól sarokig, addig míg meg nem unta. Nem talállak benneteket, de sebaj, meg vagyok nélkületek is - majd felkapta kabátkáját és kiviharzott a házból.
Ez egy elátkozott nap, se sityka, se betűk - mondogatta magában és a manófalva kocsmájához vette az irányt.

Folytatása következik!