Az elvarázsolt Mocsoládi-erdő

Az utolsó napokat töltötte három jó barát az iskolában, mielőtt megkezdődött a tavaszi szünet. Borzalmasan várták már, hogy otthon lehessenek lazuljanak, bandázzanak. Meg is beszélték a srácok az utolsó nap, mit is kezdjenek magukkal a szünet alatt. 

A srácok közül mindig Tomi volt a nagy ötlet gazda. Szinte mindig az volt, amit ő akart. Ezt Roland és Samu sose bántàk, nem igazán szerették törni a kobakjukat. Természetesen mind a három fiú másban jeleskedett. 

-Srácok mi lenne, hogy ha elmennénk az egyik nap a Mocsoládi - erdőbe? - Vetette fel az ötletet Tomi.

-Szuper haver én tuti benne vagyok. - Jött a válasz azonnal Samutól. 

Roland először gondolkozott. Tanakodott nagyon magában. Ő nem igazán szerette se a túrákat ,se az erdőket. De mivel kitalálni meg nem tudott semmit ,így nem volt mit tenni rábólintott.  

-Na jó egye fene veletek megyek. Nem akarok otthon kuksolni. - Mondta Roland. 

Megkezdődött a tavaszi szünet a srácok a megbeszélt napon találkoztak is az erdőnél . 

Roland kicsit zsörtölődött. - Muszáj volt ilyen korán találkoznunk? 

-Ugyan milyen kaland vágy van benned? - Kérdezte tőle Tomi. 

-Amúgy meg nincs is korán délelőtt 10 óra van. - Tette még hozzá . 

Samu is befutott szokásos 5 perces késésével. 

-Bocsi srácok! - Szabadkozott. 

Mind a hárman vissza ültek a biciklire és megkezdték az erdő bebarangolását. 

Egy kilátóhoz vezetett első útjuk, onnan mindent be lehetett látni. Ráláttak két tanösvényre az egyik Mókus tanösvény volt, a másik Nagy Kócsag. 

Gyorsan eldöntötték, hogy először Nagy Kócsag tanösvényen bringáznak. 

El is indultak nagy széllel a srácok. Igen ám de olyan veszedelmes gyorsan tekertek, hogy szegény Samu lemaradt. 

-Srácok, srácok!! - Kiabálta, de mindhiába. 

Bizony olyan messze jártak már tőle, hogy Samu nem tudta merre menjen. 

Így hát újra biciklire pattant és ment a maga feje után. Persze Samu mit sem sejtve, hogy ő nem jó felé megy végre rátalàlt egy tanösvényre. Szegény feje megörült ennek. Rá is kanyarodott a bevezető útra. 

Hatalmas nagy betűkkel ki volt írva MÓKUS-TANÖSVÉNY. Természetesen a mi kis kalandorunk ezt nem látta. Újra kieresztette hangját szólongatta barátait. 

-Srácok, srácok ne szórakozzatok! - Ez nem vicces mondta Samu. 

-Mi ez a ribillió? - Minek kell így kiabálni felébresztesz mindenkit te fiú! - Dörmökte a bükkfa. 

Samu riadtan nézett körül majd szeme megakadt az öreg bükkfán. 

-Be-be-be beszélő fa!? - Mondta dadogva a fiú. 

-Ne ijedj meg, nem bántalak. - Közölte vele az öreg fa. 

Erre a beszélgetésre előbújt faodújából a kis piszedenevér. 

-Ki mer felébreszteni a legszebb álmomból? - Kérdezte a kis denevér. 

-Ti mind tudtok beszélni? - Ámult el Samu. 

-Igen kölyök itt a fák a madarak, minden élőlény tud beszélni. - Jelentette ki az öreg bükk. 

-Ha tudtok beszélni akkor azt meg tudnátok nekem mondani, hogyan is jutok ki innen? - Kérdezte Samu. 

-Kicsi pisze kérlek kísérd el az új barátunkat cinegéhez. - Utasította bükk a denevért. 

Ott hagyták az öreg bükk fát. Mentek megkeresni a barátcinegét. Nem kellett sokat sétálni kalandorunknak, gyorsan rábukkant a kis madárra. 

-Szia cinege! - Üdvözölte pisze. 

-Szervusz barátom! - Köszöntötte a kis madár a denevért. -Mi szél hozott erre? 

-Hoztam egy eltévedt kisfiút. - Válaszolta pisze. 

-Oda fordult Samuhoz a kis cinege, és megkérdeze tőle. - Te meg, hogy keveredtél ide közénk? 

-Nos az úgy volt , hogy én és a barátaim a Nagy Kócsag tanösvényhez mentünk. Sajnos lassabb voltam így leszakadtam Tomitól és Rolandtól. - Magyarázta Samu. 

-Értem, értem! . - Mondta cinege. - És most  segítségért jöttél hozzám ? - Kérdezte. 

-Igen, szeretném ha segítenél innen kijutnom. - Kérte a fiú. 

-Én most már magatokra is hagylak titeket. Megyek vissza és folytatom a szundikálást. - Jelentette ki pisze. 

Barátcinege és Samu haladtak tovább az erdőben. Hatalmas tölgyekből álló fák és tele bükkel borított területeken mentek. Gyönyörű helyeken vitte keresztül a kismadár kalandorunkat. Mivel tavasz volt, így sok helyen nárciszok és krókuszok már nyiladoztak. Majd egyszer csak egy csordogáló patak mellett haladtak el. 

-Elfáradtam, nem lehetne  kicsit megpihenni? - Nyűgösködött Samu. - Lejártam a lábaimat. 

-Hogyne lehetne! - Mondta a cinege. 

-El se hiszem, hogy ilyen helyen vagyok és egy madárhoz beszélek. - Dünnyögött az orra alatt a fiú. 

A patak partján megálltak pihenni. Ott Samu leült egy nagy kőre. 

-Meddig kell még kutyagolni? - Tette fel a kérdést. 

Cinege válaszolt. - Már nem kell sokat mennünk, hogy megtaláljuk a kivezető utat. 

Pihenő után folytatták útjukat, találkoztak  díszes tarkalepkével, füles bagolyal, és mókussal. Sok minden tárult Samu szeme elé amit eddig mindig figyelmen kívül hagyott. Most amit látott és tapasztalt az elvarázsolt erdőben, azt mind mind magában elraktározta. 

Már nagyon várta, hogy beszámolhasson barátainak. Miket látott és mit tapasztalt a Mókus ösvényen. Milyen hihetetlen csodában volt része. 

Azt már tudta ezt a kalandot sose fogja elfelejteni. 

Nagy sokára de elvitte a kis cinege a tanösvény kijáratához. Majd oda fordult Samuhoz és így felelt. 

-Drága barátom az erdő nem mindenkinek mutatja meg milyen varázslatos hely is. - Adta tudtára a kismadár. 

- Akkor én, hogy hogy részese lehettem ennek a csodának? - Hitetlenkedett Samu. 

- Úgy, hogy csak egy tiszta szívű és jó embernek mutatja meg magát az erdő! - Magyarázta a cinege. - Minden jót kívánok  neked! - Köszönt el a fiútól a madárka. 

-Minden jót kívánok! - Köszönt el Samu is. 

Ezzel elvált útjuk egymástól. Samu meglátta Rolandot és Tomit, akik keresték elveszett barátjukat. 

-Hé! - Kiáltott oda Samu a többieknek. 

Tomi a hangra megfordult és odaszaladt.

 - Hol voltál? - Szegte neki a kérdést. - Már vagy húsz perce keresünk! - Dorgàlta barátját.

-Húsz perce ? - Én több óra hosszára eltüntem. - Közölte Samu. 

Roland is megérkezett.

- Te miről beszélsz, tuti beverted a fejed.- Milyen több óra hosszáról beszélsz Samuka? - Kérdő nézte a fiú. M

Látta Samu barátainak kérdő tekintetét. 

-Tudjátok mit lehet igazatok van, csak nekem tűnt sok időnek. Ne is figyeljetek rám! Kezdjük meg a Nagy Kócsag ösvény felfedezését. 

Samu tudta, hogy nem hinnének neki barátai. Ő az igazat tudta, nagyon sok időre eltűnt. Mivel egy elvarázsolt erdőben találta magát, így az idő teljesen másképp telt. 

A fiú nem kezdett el magyarázkodni.

Majd mindenki biciklire pattant és veszedelmes tempóban kezdtek el tekerni. Most azonban Samu is olyan gyorsan hajtotta kerékpárját amilyen gyorsan csak a lábai bírták a tempót. Nem akart újra leszakadni barátaitól.