Az elveszett hóemberek

Az elveszett hóemberek.

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy kislány, akit Heninek hívtak. Éppen egy decemberi nap volt, amikor lehullt az első hó. Mint minden gyerek, így Heni is nagyon örült ennek, és alig várta már, hogy kimehessen a házból és hóembert készítsen.

Sajnos elsőre nem tudott, hiszen kevés is volt a hó, és mindenféle ráragadt. Végül nagy nehezen sikerült egy kisebbet készítenie. Valóban apró volt, de annál nagyobb volt Heni öröme. Még hatalmasabb volt az öröm, amikor meglátta, hogy reggelre óriási hótakaró borított mindent.

Azonnal kirohant az udvarra, hogy készítsen egy újabb hóembert, sőt egy egész hóember-családot, de a tegnap elkészített hóemberét sehol sem találta. Először azt hitte, hogy elnyelte a hatalmas hó, és ásni kezdett, de a hóembernek semmi nyoma nem akadt. Bár nem értette, hogy mi történhetett, beletörődött, és elhatározta, hogy épít ezúttal egy óriásit, amit nem lephet el a hó. Ekkora hóembert még életében nem látott, de reggelre csodával határos módon ez is eltűnt. Majd újat készített ismét, és eltűnt reggelre sorra a harmadik is, a negyedik is.

Heni már tanult a dologból, és az ötödik hóember elkészítésének éjszakáján végig az ablakból figyelte a hóembert. Nem hitt a szemének! Mikor elütötte az óra az éjfélt, a hóember egyszer csak megmozdult és elment. Heni követni kezdte a hóembert, és lementek a föld alá egy veszélyes jeges csúszdán. Rengeteg volt ott a hóember, és Heninek a legkülönlegesebb az volt, hogy ezek mind együtt tettek-vettek, pontosabban ajándékokat csomagoltak be. Heni nem hitt a szemének, és egyszer csak felfedte magát, és megkérdezte az egyik hóembert:

– Ne haragudjatok! Én vagyok az a lány, aki elkészített titeket a napokban… Hogyhogy életre keltetek? Na és miért csomagoltok ajándékokat?

– Azért keltünk életre – válaszolták a hóemberek teljesen természetes módon –, mert éjfélkor a Mikulás életre keltett minket. Illetve azért csomagolunk ajándékokat, mert ez a mi munkánk.

– A ti munkátok? A csomagolás nem a manók dolga? – kérdezte elbizonytalanodva a lány.

– Dehogy! Dehogy! Dehogy! – szólalt fel mindenki. – Azt csak úgy mondják a felnőttek. Gyerekmese.

Heni még sokáig nézte, hogy hogyan dolgoznak a hóemberek. Talán még most is nézné őket, ha nem fázott volna már, és ha ne járt volna későre az idő. Az egyik hóember szívesen vállalkozott, hogy hazakíséri a kislányt, aki már tudta az igazságot az ajándékcsomagolásról és a hóemberek titkos világáról.