Kép forrása: pixabay.com
Az én mamám.
Szeretetét önzetlenül osztotta szét,
Oltalmazó, huncut mosoly szemében,
Nevetése boldogságos tavaszi rét,
Lélekmagot védelmezett szerényen.
Dalolása szenderegve, álmomban él,
Kedves, szelíd, cirógatás kezében,
Emlékekben tovatűnő muzsika rég,
Ajándékát nem feledik, remélem.
Néhanapján csüggedően sötét az ég,
Védelmező szavát hallom zenében,
Eljövendő általa lett derűsen kék,
Hit, remény és szeretet a nevében!
Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!
Egyszer volt egy egylábú ember, elindult szerencsét próbálni. Amint ment az úton, egyszer csak talált egy óriási nagy burgundit. Hozzáfogott kihúzni, de nem bírta. Arra ment egy kétlábú ember, kérdezi...
Elolvasom
Kovácsné Demeter Monika Iringó
A városban színes plakátokon hirdették az ara papagáj kiállítást. A fotón egy piros és egy kék tollú madarat lehetett látni, amint kiterjesztett szárnnyal a kék égen repülnek. Felnőttek és gye...
Elolvasom
Ildi nem jött ki a legjobban az osztálytársaival, de az sem volt igaz, hogy rosszban lenne velük. Egyszerűen nem érdekelték őt. Legjobb barátai a másik osztályból voltak, így rendkívüli módon unatkozo...
Elolvasom
Kicsi volt még mica cica,s az út szélén hagyták,szó szerint a szűrét kirakták! Annácska ekkor arra járt,hiszen ő, iskolába járt, s éppenhazafelé tartott, amikor hangoshangot hallott! Mijáú-mijáú, így sírt a kis cica...
Elolvasom
Ezt a mesét írta: Tóth Marianna meseíró
Kunszentmártonban élek, 1963. november 1-én születtem Szentesen. Kisgyermekkorom nagy részét nagyszüleimnél, Alattyánon és Csépán töltöttem, ahol megismerkedtem a falusi emberek életének szépségeivel és nehézségeivel. Iskoláimat Kunszentmártonban, Szarvason, Budapesten, Szegeden és Debrecenben végeztem az óvónői pályához kapcsolódóan. Az óvodapedagógia sajátos eszközrendszere lehetőséget adott arra, hogy a művé...