Az erdei hárfás

Az erdei hárfás.

Tot  a  farkas   erdőt ,  hegyet járta,,

Vadászott  de  nagy vihar  tőrt  rája.

Nehogy  meg  ázzon  bújt  egy  barlangba,

Beakadt  bent   valamibe   lába.

Megijedt  azt  hitte  csapdába   esett, 

Három  szög  forma  húrral  fakeretes.

Menekítve  lábát  zenélni  kezdett.

Csodálkozva  nézte   ez  mi  lehet.

Helyzetét  felmérve, mit kezdjen vele, 

Érdekesnek  találta   neki  tetszett.

Várnia  is  kellett   még   eső    esett,

Elhatározta  bölcs  bagolyhoz   megy.

Végre  elállt  az  eső  mehetett,

Amit  talált  a  hátára  vette.

Vitte  magával  ő haza   fele,

Bölcs  bagolynak    házát  útba  ejtve.

Mikor  oda  ért   be  köszönt neki,

Szervusz  bölcsek-bölcse  kérlek  segíts.

Ki  nézett  ő is köszönt , mit akarsz,

Mond  meg  mi  ez  mit  hátamon  hoztam.

Óda  repült  hozzá  nézegeti,

Mondta  neki   hárfa,   bizony   régi.

Egy  ősi   húros    pengetős   hangszer,

Egész  jó  állapotban   van  még  ez.

Meg  mutatta   hogy kell  azt   pengetni,

Hogy  szépen   szóljon  be  kell  hangolni.

A  bagoly   mondta  van   egy   nagy  nénje,

Szerintem  neked    ő   segítene.

Tanult  és   játszott  ilyen   hangszeren,

Kezében  szólt  a   húrjai   szépen.

Tótnak  nagyon  tetszett  amit   hallott,

Mondta  meg   próbálja   kíváncsi  volt.

Beszélek  nénémmel   mit  szeretnél,

Gondolod  én   hozzátok  küldeném.

Köszönöm  hogy  beszélsz   érdekemben,

Nekem  zenélni   tanulni  új  lesz.

A  hárfa  egyre  jobban  tetszik  nekem,

Meg  talán   lesz  hozzá   tehetségem.

Megér  egy  próbát  szorgalmad   legyen,

Köszönt  indult    ment   haza  jó  kedvel.

A  hátán  vitte    és  fütyörészett,

Útközben  ki   látta   nagyot nézett.

Kérdezték  is  mit cipelsz  te   farkas,

Tán  megőrültél  valami  baj van.

Dehogy  örültem  meg   ez egy hangszer,

Egyszer  még   a  csodájára   lesztek.

Legtöbben  hangosan   kinevették,

Kedvét  a  beszólások  nem   szegték.

Gondolta  meg  mutatom  én nektek,

Aztán  két    felé  áll  a   fületek.

Megtanulok  én  rajta   játszani,

Fogtok  tőlem  szép  zenét  hallani.

Közben   hazatért   a  barlangjába,

Rá   tette  a  szikla  asztalára.

Farkas  családja  nézte,  körbe  vették,

Kíváncsi  gyerekei   meg   kérdezték.

Elmondta  az  egész   történetét,

Hogyan  találta   hárfa  hangszerét.

Kíváncsi  gyerekei  meg  pengették,

Hamisan  szólt   ez még,   de   kedvelték.

Egy  két  napot kellett   csak    várnia,

Elment  hozzájuk  bagoly  Zsuzsanna.

Nagyon  megörültek  a  jöttének,

Hellyel  kínálták  asztalnál középen.

Elmesélte  hárfa   történetét,

Hol  és kik  játszottak  egykor  és  rég.

Tótnak  és   gyerekeinek  tetszett,

Majd  első    óráját  el  is  kezdte.

Mutatta  a   hangszert   a   fogását,

Elkezdte  hárfa   behangolását,

Dicsérte  szép  és  jó  állapotát,

Alapoknál  kezdte Tot   tanítását.

Zsuzsanna  meg  pengette   és  játszott,

Felhangolva  az  gyönyörűen    szólt.

Játszott  is   nekik  néhány  dallamot,

Csak  hallgatták   a  szemük  ragyogott.

Tótnak  kezébe  adta  pengesse,

Rajta  hogyan  kell játszani   vele.

Miként  lehet   megtanulni  rajta,

Fontos  hogy  mire figyeljen   oda.

Húrrokon  a  hangzást  tanította,

Mondta  neki  sokat  gyakorolja.

Legyen  türelme   és   kitartása,

Tótot  tehetségesnek  tartotta.

Megbeszélték  következő  órát,

Mikor  folytathassa    oktatását.

Igy  ment  ez  több   hónapon  keresztül,

Míg  nem  keze   alatt  hárfa  csendült.

Megtanította  Tótot   sok  dalra,

Kották  olvasására   írására.

Mondta  neki  mindenkinek  játszhatsz,

Mutathatod  hárfa   tudásodat.

Bejött  neki  megtanult  hárfázni,

Első  fellépése  volt  családi.

Feleségének  szerenádózott,

írt  verset  neki  hozzá    dallamot.

Farkasok  asszonya   te  vagy  nekem,

Kedvencedet  bárányt  hoztam   neked.

Este  fent   mikor   teli  hold  ragyog,

Szerelmesen  én   hozzád  simulok.

Amikor  vadászok   messze  járok,

Közben  féltve  rátok   is  gondolok.

Tudom  engem  mindig   haza   vártok,

Legyen  erdő  hegy  bármerre  járok.

Nagy  élményt  adott    feleségének,

Aztán  már  több helyen   is  fel   lépett.

Hívták  házakhoz  bálokba,  hárfázni,

Kik  hallották   elkezdték    tapsolni.

Bölcs  bagoly   és   nagynénje  Zsuzsanna,

Megdicsérték  ők  büszkék rája.

Tot  okosan  döntött  tudja és  látja,

Kezében  gyönyörűen  szól  hárfája.

Megfogadta  amig   lehet   játszik,

Hárfa  zenéjét  tudja   kedvelik.

Akik  kinevették  nagyon bánták,

Előadásról  őket  ki  is   zárták.

Legtöbbjük  bocsánatot  kért  tőle,

Felajánlották  a  hárfát  segítve.

Cipelik  hátukon   is   görnyedve,

Csak  hallhassák   zenéjét  erre.

Meg  történt   biz ,  Tot  farkas  csodája,

Szerencséje  Zsuzsanna   tanítása.

Erdőben  mindenhol   igy  szólították,

Te  vagy a  művészűnk, Tot  a  hárfás.