Az erdő leghűvösebb helye

Az erdő leghűvösebb helye.

Gedeon, a szarvas, Racoon, a mosómaci és Medve, a medve a Négyszögletű Kerek Erdő Százholdas Pagonyának tisztásain éldegéltek. Raccoon, a mosómaci a sárga nárciszok közt megbújó üregéből indult útnak, Medve, a medve a tulipiros tulipánokkal övezett barlangjából cammogott ki minden reggel, Gedeon, a szarvas pedig a ciklámen rózsabokrok árnyékából kerekedett fel. A három jó barát minden nap valami jóban, de néha rosszban is sántikált. Ma sem volt ez másként.

Gedeon nyűgösködve ébredt levelekből szőtt ágyikójában: hőhullám söpört végig az erdőn, napok óta nem esett az enyhülést hozó eső, a kis szarvasgidának pedig már igencsak elege volt a kánikulából. El is határozta, hogy ma felkutatja az erdő leghidegebb helyét, és ott fog hűsölni - no persze, nem egyedül, hanem a barátaival. Felkerekedett és átsétált medve barlangjához.

• Jó reggelt, Medve Mama! Eljöhet Medve velem játszani?
• Jó reggelt, Gedeon! Hát persze, vigyázzatok magatokra!

Medve álmosan kicammogott barátjához.

• Szia, Gedeon! Mi a terv mára?
• Szia, Medve! Elmegyünk és megkeressük az erdő leghidegebb helyét.
• De jó ötlet, barátom! Majd lerohad rólam a bundám ebben a nagy melegben. Irány Raccoonhoz!

El is mentek. Kis barátjukat a sárga nárciszok mezején találták meg, amint épp a kisöccsével játszadozott.

• Jó reggelt, Gedeon! Jó reggelt, Medve! Titeket meg mi szél hozott?
• Szia, Raccoon és szia, kisbaba! - köszöntek illedelmesen a barátai.
• Te, képzeld, elmegyünk ma és megkeressük az erdő leghidegebb helyét - vigyorgott Medve, a medve.
• Az csudajó lesz, már majd lerohad rólam a bundám ebben a nagy melegben - kuncogott Raccoon, a mosómaci.
• Nekem mondod? - sóhajtott nevetve Medve.

Mosómaci Papa kijött az üregükből, felkarolta kisebbik fiát és integetett a távolodó három jó barátnak.

Kifundálták, hogy az erdő leghidegebb helye bizonyára valamilyen árnyékos részen lesz, úgyhogy útjuk először a régi, kidőlt odvas tölgyfához vezetett, ami egy csalitosban hevert. Ahogy odaértek, Raccoon egyből gyorsan bekukucskált az odvába, ellenőrizni, ott van-e a leghidegebb.

• Mégis mit képzelsz magadról, hogy csak úgy invitálás nélkül berontasz más otthonába? - zendült fel egy méltatlankodó hangocska.

Gedeon és Medve csak azt látták, hogy kis barátjuk kiiszkol az odúból, majd feltűnt egy apró, fitos orr, egy igen morcos arcocska és egy tüskés, hengeres test.

• Ne haragudj, Sünike! - kért bocsánatot a kis mosómaci. - Nem tudtam, hogy itt laksz.
• Hát most már tudott - fújtatott mérgesen a sün. - Különben is mit kerestek itt?
• Az erdő leghidegebb helyét keressük, hogy hűsölhessünk a kánikulában -felelte Gedeon, a szarvas .
• Na, itt elég jó az idő - szuszogott Sünike-, gyertek be nyugodtan. - mondta megenyhülve.

A három jó barát összenézett. Végül Gedeon, a szarvas megszólalt.

• Raccoon, te épp beférsz, menj be hűsölni, mi megvárunk.
• Na még mit nem! - nyikkantotta Raccoon, a mosómaci. - Nem hagyom cserben a barátaimat!

Sünike elmosolyodott a gyerekek bajtársiasságán. Aztán így szólt:

• Ha rám hallgattok, tovább mentek a régi kiszáradt kúthoz. Állítólag ott még jobb az idő.
• Köszönjük szépen a segítséget - hálálkodott a három jó barát.
• És elnézést a zavarásért - motyogta Raccoon, a mosómaci.
• Semmi gond, legyetek jók! - köszönt el a sün.

Tovább indult Gedeon, a szarvas, Medve, a medve és Raccoon, a mosómaci. Mentek, mendegéltek, hamar odaértek a régi kiszáradt kúthoz. Itt viszont elkámpicsorodtak, mert melegük lett. Medve, a medve óvatosan felállt a hátsó lábaira, nagy, lapátszerű mancsaival megtámaszkodott a peremen és bekukucskált a kútba.

• Szerintem dobjunk bele egy kavicsot vagy valami - kotyogta Raccoon, a mosómaci.
• Ne, dehogy! - szólt gyorsan Gedeon, a szarvas.- Mi van, ha itt is lakik valaki? Inkább köszönjük, abból nem lehet baj.

Medve bólintott és belebrummogott a kútba. - Csókolom, van itthon valaki?

Kisvártatva mocorgás indult a kútban és egy pillanat múlva egy szarvasbogár jelent meg a peremen. Szemügyre vette a három jó barátot.

• Sziasztok, gyerekek! Mi járatban vagytok?
• Az erdő leghidegebb helyét keressük, hogy hűsölhessünk. - felelte Gedeon, a szarvas.
• No, hát elég jó helyen jártok, a kút mélyen jó hűvös van. De hogy fogtok lemászni?

Tanácstalanul összenézett a három jó barát. Végül Gedeon, a szarvas megszólalt:

• Medve, te még csak-csak le tudsz mászni, s pláne aztán kimászni, de mi ehhez ügyetlenek vagyunk Raccoonnal. Hűsölj itt, mi megvárunk.
• Na még mit nem! - morogta Medve, a medve. - Nem hagyom cserben a barátaimat!

A szarvasbogár egészen meghatódva figyelte őket és látszott rajta, hogy tanakodik. Egyszer csak összecsattintotta csáprágóját és azt mondta:

• Miért nem nézitek meg a vízesés tövénél a barlangot?

A három jó barát ezen felderülve hálálkodva elköszönt és lábukat szedve elindult a vízesés felé. Mentek, mendegéltek, jól telt az idő, alig gondoltak a nagy melegre. Főleg, mikor felbukkant előttük a vízesés. Máris hűvösebbnek érezték az időt, a vízpermet mindannyiuknak jólesett. Igen ám, de hogy jussanak a barlanghoz?

Gedeon, a szarvas törni kezdte ágas-bogas fejét.

• Tudom már! - mondta egyszercsak. - Raccoon, te úgyis akartál, dobálj apró kavicsokat a vízbe! A nagy köveken csattanni fognak.
• Medve, te nagy vagy, téged nem sodor el a víz, óvatosan lépkedj végig a nagy köveken. Ha átjutottál, nézd meg, tiszta-e a terep, én meg majd a hátamon Raccoonnal követlek.

Így is tettek. Raccoon, a mosómaci nagyon boldog volt, hogy végre dobálózhat. Placcs, placcs, kopp, máris tudta Medve, hogy hova kell lépnie. Átjutott és beállt a hűvös vízesés alá, jól eláztatva a bundáját. Bekukucskált a barlangba, ami lakatlan volt.

• Remek a víz, srácok! Tiszta a levegő! Jöhettek!

Gedeon, a szarvas, hátán kis barátjával óvatosan végiglépkedett a köveken - könnyű dolga volt, megfigyelte, Medve, a medve hova tette le korábban a nagy praclijait.

Nagy volt az öröm!

A három jó barát nagyon boldog volt, hogy a hűvös barlangban valóban megtalálták az erdő leghidegebb helyét. Meg sem érezték a kánikulát. A vízesésben megnedvesítették a bundájukat, a folyóban játszottak, sokat nevettek. Csodálatosan telt a délután. Viszont, ahogy az már csak lenni szokott, egy idő után megszólalt a gyomruk: korgással jelezte, hogy ideje lenne vacsorázni.

Így aztán hazamentek: Raccoon, a mosómaci a sárga nárciszokkal borított réten található üregében tért nyugovóra, Medve, a medve a tulipiros tulipánok mezején levő barlangjában szenderedett álomra, Gedeon, a szarvas pedig a ciklámen rózsabokrok tövében hajtotta álomra ágas-bogas fejét. Így volt, nem így volt; aki hallgatta, azé volt!