Az öreg vízimalom titka 10. rész

Az öreg vízimalom titka 10. rész.

Regő szomorú volt, hogy olyan sok munka után, nem tud jó lisztet őrölni. Pedig minden része a malomnak, hiba nélkül működik.

- Akkor mi lehet a baj? - kérdezte Loncsost. De a kutyus csak a farkát csóválta. A legény búskomorságán az őzike felépülése tudott csak segíteni. Az őzsuta nem félt sem Loncsostól, sem Regőtől, de még a kecskétől sem. Sokat sétálgatott a falécekkel elkerített helyén. Sokszor dugta ki az orrát a résen, hogy Loncsos kíváncsi szaglálódásának eleget tegyen. Aztán Regő elérkezettnek látta az időt, hogy nyitva hagyja az őzike kapuját. Majd figyelte, hogy mit fog kezdeni a szabadságával. Először a gida észre sem vette, hogy nyitva a kapu. Aztán mikor meglátta, még tanakodott, hogy biztos oda menjen e? Végül szép lassan kisétált. Regő az udvar közepén egy nagy kövön ült. A gida odament a legényhez, és az orrát az arcához érintette. Majd a legény ingjét kezdte rágcsálni. Regő óvatosan megsimogatta, a füle tövét megvakargatva. A gida megrázta a fejét, és tovább sétált. Mindent megszagolgatott az udvarban, Loncsos kíséretében. A patak partján szép illatos zöld füvet talált, amit komótosan legelgetett. A patakban pedig a szomját oltotta. Látva, hogy a gida jól érzi magát, és itt marad a környékben, Regő a dolgára ment. Később az őzike a nagy fa melletti bokrot rágcsálta, és ott is vert tanyát. A bokor és a fa közötti kényelmes pihenőhelyen aztán fejét a lábára hajtva elaludt. Még a füle sem látszott ki. Később Regőnek feltűnt, hogy nem látja az őzikét. Benézett a helyére, de nem volt ott. Az egész udvart átkutatta, de nem találta sehol. Végül Loncsos találta meg a pihenő őzsutát a nagy fa és a bokor között. A legény most oda sietett. Megnyugodva fedezte fel, a gida pettyes hátát. De valami mást is észrevett. Csak most tűnt fel, hogy a fának van egy odúja. Eddig a bokor azt teljesen eltakarta. Azonban a gida jövés menésére, rágcsálására, engedett a bokor ága.

- De jó, hogy nem hagytál itt minket! Már azt hittem, nem látlak többet! - simogatta meg Regő a szelíd őzet. Ekkor a nap fénye megcsillantott valamit az odúban. A legény odalépett, benézett, és lám, egy lezárt ládika fém pántján csillant meg a fény. Nem volt könnyű kivenni, hiszen évek óta lapult ott, és a fa törzse nem igen engedte, hogy kicsússzon a doboz. Végül, mégis sikerült. Regő kirántotta, és vele együtt egy újabb bőrerszényt. A legény a fatövébe roskadt. Sokáig ölelte magához a rejtélyes kincset. Loncsos nyirkos orrával bökdöste a gazdáját, aki végül feleszmélt.

- Nézd már kutyus! Megint mit találtunk? Ki sem merem bontani! - nézett megilletődötten Loncsosra Regő. Aztán mégis erőt vett magán, és kibontotta az erszényt. Egy újabb elsárgult levél volt benne.

KEDVES IDEGEN!

REMÉLEM, MIRE EZT A LEVELET MEGTALÁLOD, MÁR MŰKÖDIK A MALOM. TUDOM, HOGY NEM SIKERÜL JÓ LISZTET ŐRÖLNÖD!  TETTEM RÓLA, HOGY FINOM LISZTET MÉG NE TUDJ KÉSZÍTENI! MOST MEG KELL TENNED VALAMIT! A TIZEDIK TANYA SZOMSZÉDOMHOZ VITTEM A LÁDA KULCSÁT. OTT FOGOD TUDNI KINYITNI! VALAKIT MÉG NÁLUK HAGYTAM, HOGY VIGYÁZZANAK RÁ, ÉS NEVELJÉK FEL. EGY ÉVES VOLT KATICA, AMIKOR A BETEGSÉGEM, ÉS A FELESÉGEM ELVESZTÉSE MIATT, ELKELLETT MENNEM EGY SZANATÓRIUMBA. NÉZD MEG KÉRLEK, HOGY JÓL VAN E!

SOK SIKERT!

A VÍZIMOLNÁR

Ha eddig nem vakarta Regő a kobakját, most nagyon is vakarhatta. Erre végképpen nem gondolt.

- A tizedik tanya szomszéd? Hallod kutyus? Újra felkerekedhetünk! Mert hogy a kulcs bizony náluk lesz! - avatta be a részletekbe Regő, Loncsost. - Na de mi legyen a kecskével, és az őzikével? Nem hagyhatjuk itt őket! Ki tudja mikor tudunk vissza jutni! - majd Regő az elemózsiás tarisznyájába rakott egy kecsketejből készített sajtot, meg a leveleket, amiket a régi molnártól kapott. Egy zsákba eresztette az odúban talált ládikót, és azt is a hátára csapta.

- Gyere te kecske! - fogta meg a jószág nyakában lévő kötelet. - Jössz velünk te is a ládika kulcsáért. - mondta, miután mindent jól bezárt. Majd elindult Regő a hátán egy zsákkal, és egy tarisznyával, mellette a kecskével, Loncsos kutyussal, és mögöttük az őzgidával. Így vezette a négy vándort a kanyargós gyalog út, a tizedik szomszéd irányába.