Kép forrása: saját
Az öreg vízimalom titka 8. rész.
Az öreg vízimalom titka 8. rész
Regő nap nap után keményen dolgozott az öreg vízimalom helyrehozatalán. Alig várta, hogy újra beindulhasson a vízikerék, meghajtva a malomkerekeket, és beindulhasson a gabona lisztté őrlése. Hogy kipróbálhassa, hogy működik-e a malom, gabonára volt szüksége.
- Na, Loncsos! Újra nyakunkba vesszük a gyalogutakat! Meglátogatjuk a pékmestert, hátha tudunk tőle gabonát szerezni. - mondta a kutyusnak, aztán nyakába akasztotta a tarisznyáját, amiben néhány szárított hal volt elemózsia gyanánt, majd a kutyussal a nyomában nekivágtak az útnak. Hosszas menetelés után, elérték a pékmester házát. Ott aztán a kemencéből olyan finom illatok terjengtek, hogy még az is éhes lett, aki nemrégen evett. Loncsos, és Regő, bátran lépett a pékmester udvarába, mintha csak hazajöttek volna. Az udvaron a lovas szekérbe már befogta a pék a lovat, éppen indult a búzát megőröltetni a távoli szélmalomhoz. Ekkor látta meg a régi inasát a mester.
- Hát téged meg mi szél fújt erre? - kérdezte meglepődve a pék a legényt. Regő megölelte régi mesterét, aztán elmesélte, hogy a favágók életét is kipróbálta, aztán rátalált az elhagyatott régi vízimalomra. Mostanra sikerült megjavítani, de gabonára volna szüksége ahhoz, hogy ki tudja próbálni, hogy vajon működik-e a malom.
- Egy szónak is száz a vége! - tette még hozzá Regő. - Adnék egy öl fát egy mázsa búzáért mester uramnak, ha benne van a cserébe! - ajánlotta fel, a legény.
- Hogy benne-e? Hogyne volnék! Én örülnék a legjobban, ha újra indulna a vízimalom! Jó lenne, ha nem kellene olyan messzire mennem a lisztért! - nevetett fel a pék. Feltették a búzát a lovas szekérre, aztán Regő még kapott a péktől két friss finom cipót, és így kényelmesen együtt kocsikázva, beszélgetve indultak vissza a malomhoz. Regő az úton mindent elmesélt a péknek, aki figyelmesen hallgatta a történetet. Regő a levelet is elővette amit talált és felolvasta a mesterének. A pékmester álmélkodva hallgatta a sorokat.
- Akkor igaz volt a hír! - nézett a legényre. - Tényleg rejtélyes a malom. De milyen titok lehet még hátra?! - vakarta meg a fejét a pék. És közben megérkeztek a kis patak melletti régi vízimalomhoz. Lepakolták a búzát, be a kamrába. A pékmester megcsodálta a helyrehozott épületet, és elismerően bólintott Regő felé.
- Ez igen! Új korában sem volt szebb! Még a végén te leszel itt az új molnárlegény! - mondta a pék a legénynek. De most aztán menjünk a fáért, mert hamar ránk esteledik! - felpattantak a szekérre, aztán be az erdőbe. Regő mutatta az utat, a lovacska lassan menetelt a fák labirintusa között. Végül rátaláltak a farakásra. Felpakolták az egy öl fát, majd elbúcsúzott a legény a pékmestertől. Mentében a pék még hátra szólt a legénynek.
- Sikeres őrlést kívánok! Aztán ha minden jól megy, tájékoztass! Ide jövök majd a lisztért! - köszönt el a pék. Regő boldogan nézett Loncsora, aki nagyon élvezte a kirándulást.
- Hallod-e kiskutyám! Megvan az első kuncsaftunk! De, jó minőségű lisztet kell ám őrölnünk! - borzolta meg a kutyus szőrét a legény. Ahogy így boldogan baktattak vissza a malom felé, vékony hangú sírást, vagy nyüszítést hallottak, a már ismerős bokor felől. Ilyen hangot még soha nem hallott Regő.
- Mi lehet ez? - nézett a kutyusra. Loncsos is nyüszített egyet, jelezve, hogy itt valaki veszélyben van. Bekukucskáltak a bokor alá, és ott találták a kis őzikét. Látszott rajta, hogy erőtlen, éhes, és szomjas. Megtört barna szemecskéiben alig csillant némi fény.
- Ó! Hát mi lehet veled? Nem jött vissza az anyukád? Biztosan történt vele valami, azért nem tud gondoskodni rólad! Ne búsulj! Majd mi vigyázunk rád! Szerzünk neked élelmet is! Regő a karjaiba vette az erőtlen őzsutát, és szépen haza ballagtak vele. Loncsos a gazdi mellett fel fel ugrálva próbálta megérinteni az orrával az őzikét, jelezve, hogy ő is itt van, és vigyázni fog rá. Folyt.köv.
További mesék találhatók a https://esztimese.hu , “Eszti-mami meséi” web oldalon. Várlak ott is szeretettel!
Ezt a mesét írta: Eszti-mami amatőr meseíró
Üdv! Magamról: Már gyermekkoromban sokat meséltem a kisebb testvéreimnek, amit nagyon szívesen hallgattak.Majd a gyermekeimnek, és most a kis unokáimnak. Sokszor hallom, hogy " mami mesélj még"! Előfordult többször is, hogy ez volt a kérés: "meséld el újra " azt a régebbi mesét! Nos ezért elkezdtem leírni őket, hogy ne merüljenek a feledés homályába ezek a kis történetek. Bízom benne, hogy más gyermekeknek is mos...
Aylin
2024-10-19 20:46
Na most már én is várom a folytatást
Eszti-mami
2024-10-19 21:03
AYLIN!:)❤️
Rékabéka
2024-10-19 21:14
Nagyon várjuk kislányommal a folytatást.
Angellinny
2024-10-19 21:50
Nagyon várjuk mi is a folytatást! Könyvet kellene kiadni, akár ebből és a diófából is.
Eszti-mami
2024-10-19 23:11
Kedves RÉKABÉKA! Nagyon örülök, köszönöm!❤️
Eszti-mami
2024-10-19 23:15
Kedves ANGELLINNY! Nagyon szépen köszönöm!❤️
Zuzi Hacsiová Szolnokiová
2024-10-20 20:38
Csenge (7 éves) és Tamás ( 18 hónapos) is várják a folytatást. Minden este olvasunk egy mesét, nagyon tetszik Csengének. Köszönjük
Eszti-mami
2024-10-20 21:03
Kedves ZUZI HOCSIOVÁ SZOLNOKIOVÁ! Annyira örülök , hogy Csengének is tetszik! Köszönöm a visszajelzést!❤️
Ubulka4
2024-10-20 21:42
Nagyon szeretjük ezt a mesét is!
Eszti-mami
2024-10-20 22:01
Kedves UBULKA4! Nagyon örülök neki! Köszönöm!❤️
Kuntomi
2024-10-20 23:38
Mi 40 évesek vagyunk és nagyon-nagyon várjuk, hogy mi lesz az őzikével, Regővel, Loncsossal és a többiekkel. Minden nap el kell olvasnom az előző napi mesét újra, mert a párom elalszik közben. :)
Eszti-mami
2024-10-21 07:42
Kedves KUNTOMI! Nagyon köszönöm a kedves visszajelzést! Úgy örülök, hogy tetszik, és annak is, hogy altatónak is beválik!❤️