Az őzike és a patkány - Eszti-mami meséje

Az őzike és a patkány - Eszti-mami meséje.

 - Mami mesélj még!

 - És miről szóljon a mai mese?

 - Az őzikéről és a patkányról.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy patkány. Nem tudjuk, hogy ki üldözte, de fejvesztve menekült...

 - Na végre - mondta, mikor meglátott egy fát, vagyis nem mondta, inkább gondolta, mert ha mondta volna, kiesett volna a szájából egy méretes kolbász. - Ez pont jó lesz! Ide felmászom - gondolta, és már fenn is volt a fa legfelsőbb ágán. Mindeközben arra sétált egy kedves őzike. Örvendezve nézett körül. Itt lakott a nagy erdő közepén. Ebben az erdőben három fa állt. Az őzike teljesen meg volt róla győződve, hogy ez a világon a legnagyobb erdő,és mind a három fáját jól ismerte.

Az egyik alatt aludni szokott, a másikról almát eszegetni, a harmadikat pedig mindig jól megdöfködte a szarvacskájával. Mivel most ébredt fel, jó nagyot nyújtózott, és elindult a szokásos almácskájáért. Egyet megevett, és egyel pedig a szájában tovább ballagott, a harmadik fához. Letette az almácskáját, és egy jó nagyot döfött a fa derekába.

Hanem akkorát döfött, hogy a fa megrázkódott, és egy valaki ráesett az őzike fejére! Ez a valaki a kolbászkáját rágcsáló patkány volt, aki úgy megijedt az eséstől, hogy rettenetesen kapaszkodott az őzike kobakjába. A hosszú farkincája pedig éppen megbirizgálta az őzike orrát, amitől az egy hatalmasat tüsszentett. Megint repült a patkány, szájában a kolbásszal.... Éppen az őzike lába elé.

Össze dugták az orrukat, és hosszasan szaglálódva ismerkedtek egymással.

 -Te meg ki vagy? És miért röpködsz a szádban egy kolbásszal?- kérdezte az őzike a patkányt.

 - Hát... izé...- szólalt meg a patkány, és kiesett a szájából a kolbász. Szóval az úgy volt, hogy ezt a kolbászkát a nagyitól csentem el ma reggel, ő meg egy seprűvel kergetett keresztül kasul az udvaron. Alig tudtam elmenekülni...Ide futottam, és azt gondoltam, itt majd nyugodtan megehetem. De aztán ez a fa ledobott magáról rád, te meg letüsszentettél ide. Nekem már nincs is kedvem megenni ezt a vacak kolbászt.

Az őzike megszagolta a kolbászt, az orra összerándult, köhintett egyet, és azt mondta:

 - Nem tudom mi ez, de nagyon rossz szaga van. Nem kérsz inkább egy almát? 

A patkány hálásan nézett az őzikére,és azt mondta:

 - De! Kérek! Együk egyszerre! - miután elfogyasztották, megállapították, hogy ez volt a barátság alma , és innentől ők igazi barátok lettek.

A patkány nem lopott többet a nagyitól, nem kergették többet seprűvel, nem dobta le a fa sem, és az őzike sem tüsszentette le magáról...Most is ott szundikálnak az egyik fa alatt elégedetten. Jó éjszakát gyerekek!