Az út (Szen'mártoni kerekerdő)

Az út (Szen'mártoni kerekerdő).

                                   Abban az esztendőben nagyon sokáig tartott a tél. Az erdei állatok vacogva és reménykedve várták a Tavaszt, de az sehogyan sem akart megérkezni. Az erdei állatok gyűlést hívtak össze a tisztás közepére és tanakodni kezdtek:

• Biztosan nem találja a Kerekerdőbe vezető utat. – mondta aggodalmasan a mókus.

A hideg szél pedig ott futkosott körülöttük és egyre csak ezt hajtogatta nekik:

• Biztosssan…. biztosssan…. eltévedt…. a Tavasssz….
• Lehet, hogy az útépítés miatt nem talál ide! - kiáltott fel hirtelen a varjú. Hiszen az elmúlt évben az emberek még nem építkeztek Szen”márton közelében! Kinn a határban most nagy a sürgés-forgás.
• Kedves szél! Segíts rajtunk, kérd meg őket, fordítsák erre az utat, hátha megérkezik a várva várt tavasz! – kérlelte a nyúl.
• Ssszívesssen… hisz jól isssmerem a várossssi embereket… Ssserény, jóravaló …sssszorgossss emberek… ők majd sssegítenek….

Azzal rohanni kezdett Szen’mártonba. Meg is érkezett nemsokára a város legszélesebb utcájába, ahol zöld mellényben egy dolgos embert látott. A járda melletti virágágyást csinosította, szépítette éppen.

• Itt van az én emberem! Ő ért hozzá a legjobban! Talán segít nekem.

Azzal odaszaladt és kikapta kezéből a gereblyét és türelmetlenül mondta:

• Gyere hamar! fordítsuk meg az utat, mert a Tavasz eltévedt!
• Ejnye, de goromba vagy, te szél! Hát mit képzelsz, hogy csak úgy kitéped a kezemből az eszközeimet! Kotródj innen tüstént! Nekem a város szépítésén kell szorgoskodnom, nem pedig a távoli utakon!

A szél meg sem várta, hogy az ember abbahagyja a zsörtölődést, már futott is tovább, ki a városból jó messzire. Hirtelen hatalmas földkupacokba botlott. A sóderhegyek mellett munkagépek sorakoztak, emberek sürögtek-forogtak.

• De hiszen itt van az út, ami miatt bizonyára eltévedt a Tavasz! – és gyorsan odaszaladt az egyik emberhez, akiről azt gondolta, hogy segíteni tud és így szólt:
• Fordítsuk meg az utat, hogy a Szen’mártoni kerekerdő lakóihoz elérkezhessen a Tavasz!
• Micsoda? - üvöltötte az, a széllel szemben. Hát te tényleg azt hiszed, hogy én azt meg tudom

 fordítani? Benn a városban sokkal befolyásosabb emberek laknak, talán ők tudnának neked segíteni.

Lóhalálában futott vissza a városba, s végül megállt egy hatalmas épület előtt.

• Ezek az emberek nagyon okosak és befolyásosak! Ők mindent tudnak és mindenhez értenek! Csakis tőlük kérhetek segítséget! Ők biztosan fognak nekem segíteni! – gondolta, és megragadta az ajtóban álló ember felöltőjét.
• Hej, az áldóját neki! Micsoda cudar idő van! – mondta a hosszú kabátos ember. – és összehúzta magán a kabátot. Legjobb lesz most odabenn! Ha elérkezik a Tavasz, majd lehetünk kinn eleget!
• Hát éppen ez az! – dörömbölt a szél az üvegajtón. A Tavasz csak általatok tud elérkezni!

De már nem hallotta meg senki. A szél azóta is Szen’márton főterén szalad, és egyre csak ezt süvíti, hátha az emberek végre meghallják:

Szélnek szárnyán száll panasz,

Nélkületek nincs Tavasz!

Tűrnöd nem kell hideget,

ÁLTALAD JŐ KIKELET!