Bajos János története

Bajos János története.

             Bajos János története

Élt egyszer egy messzi messzi eldugott kis faluban egy család.Id.Bajos János a ház ura juhászként kereste a kenyerét.Felesége Bajosné Szép Borbála pedig szövőnő,de csak Bori néni...mindenki ìgy hívta őt arrafelé.Nagyon szegények voltak,de egyetlen egyszem szülött fiúkat beakarták íratni végre iskolába,hogy vigye valamire az életben.A fiú apja után Ifj.Bajos János...Jankó egyszerűen csak Jankò,nemcsak a szülei de mindenki más is ìgy szólította őt.Az anyja ìgy szólt hozzá:

-No fiam!Elérkezett az idő,hogy egy kis ismeretet szerezz és hozzád hasonló gyerekekkel szìvjátok magatokba a tudást.A fiú eképpen válaszolt:

-Édesanyám!Mennék én de félek...

-Mitől félsz fiam?Ugyan már... Badarság.mordult fel az apja,aki éppen munkából jött hazafelé.

-Édesapám!Soha nem jártam még iskolába.Mi van ha...mi van ha senki nem fog engem szeretni.Pityeredett el Jankó.Az anyja mosolyogva átölelte és ezt mondta:

-Jankó!Jankó ne sírj kérlek.Te egy nagyon okos fiú vagy,hidd el mindenki szeretni fog.Jankó elmosolyodott és újra megölelte az édesanyját.Másnap reggel Jankó elindult az iskolába.Nagyon félt,remegtek a lábai,de benyitott a tanterembe.

-Jó napot kívánok!Bajos János vagyok...azt hiszem...azt hiszem hebegte-habogta.Jankó körbenézett és meglátott 20 gyereket maga mellett két hatalmas padsorban ülni.

-Foglalj helyet!mondta a tanár,aki éppen arról mesélt,hogy milyen szòfogadatlanok a mai gyerekek.Jankò leült a leghátsò sorba.Fel sem merte emelni a tekintetét.

Kicsöngettek.

Jankó csak ült tovább szótlanul.

-Na mi van,te nem jössz ki?Kérdezte egy fiú gúnyos hangon.

-Nem...nem köszönöm...jó itt nekem.Válaszolt Jankó.

-Te valami stréber vagy?kérdezte nevetve a fiú.

-Nem!Miért lennék az?Kérdezte Jankó.

-Gyere ki!Majd mi megmutatjuk neked az udvart...és karon ragadták a fiút,akinek úgy elkezdett verni a kis szíve mint egy riadt galambnak.

-Még...még a nevedet sem tudom.

-Smaragd Pál!Apámé ez az egész porfészeknek nevezett falu...és mindenki más is.Újból nevetni kezdett.

-Jól megmondtad Palkò!Ez a hely tényleg egy porfészek.Mondta az egyik csatlòsa.

-De te is itt élsz!Miért nevezed porfészeknek?Mégha az is.Sütötte le szomorúan a szemét Jankó.

-Ne legyél olyan kìváncsi,mert hamar megöregszel.Mondta kacagva Palkò és kirángatták Jankòt az udvarra.Mindenki körbeállta őket.Hangos kántálásba kezdtek:

-Palkò...Palkò...Palkò!

Nem tudta levakarni a folytonos vigyort az ábrázatáròl.Ez felbosszantotta Jankòt és gyomron majd arcon ütötte Palkòt.Aki megragadta majd belelökte egy pocsolyába,ütötte ahol érte közben ezt kiabálta:

-Megbánod ezt még!Nagyon megbánod!

Jankó kiszakìtotta magát először Palkò majd a gyereksereg karjai alòl...beszaladt a terembe,felkapta a táskáját,már készült kimenni,de útját állták a Smaragd szülők.Akiket a fiúk hívott fel,percek alatt az iskolába értek.

-Hogy képzeled,hogy kezet emelsz a fiamra?Kérdezte ingerülten a felbőszült apa.

-De...de nem én kezdtem!A maga fia rontott nekem minden ok nélkül.Válaszolt Jankó.

-Ne merd a fiamra fogni!Az én fiam...de nem tudta befejezni a mondatot,mert Palkò is megérkezett.

-Jajj te szegény!Mondta az anyja és megölelte a fiát,aki Jankòra vetett még egy utolsó gúnyos mosolyt és azt suttogta:

-Senki se fog hinni neked!

-Te sehonnai nincstelen kis...de nem ért a mondata végére Smaragdné,mert az igazgató lépett be a terembe.Egyből Jankòra nézett.

-Fiam!Mi itt nem tűrjük az efféle....

Jankó kiviharzott könnyeit törölgette és haza rohant.

-Hogy telt az első napod fiam?Kérdezte az anyja.

-Jól...jól nagyon jól és felrohant a szobájába.

Jankó másnap el sem köszönt a szüleitől,elsőként ment be az iskolába és megvárta a szünetet majd elkapta Palkòt.Megragadta a ruhájánál fogva és rázni kezdte.

-Lehet,hogy én nem vagyok gazdag!

Lehet,hogy nincsen pénzem,de van hitem és szerető szüleim!Akiknek nem hagyom,hogy fájdalmat okozz sem te,sem a PénzesZsák szüleid.

-Jankó!Jankó engedj el!Sajnálom!Mondta Palkò,aki tegnap egy levélben üzent a fiú szüleinek,mert sejtette,hogy Jankó bosszút akar majd állni rajta.Ott álltak a Bajos szülők.Szomorúak is voltak meg nem is.Jankó elengedte Palkòt,majd a szüleire nézett.

-Anya!Apa!Sajnálom...én csak...én csak...

-Nem szép,hogy verekedtél,de kiálltál a családodért és ezért bár még gyerek vagy de nagyon tisztellek!Válaszolta a fiú apja és megölelték gyermeküket.Palkò szemében tükröződött az irìgység,de ettől a naptól kezdve egy szót sem mert szòlni Jankòhoz.Még ő is tisztelte.Pedig alattomosan próbálta tőrbe csalni.Pár hónap múlva Palkò és Jankó a legjobb barátok lettek.Rengeteg gyereket mentettek meg az akkori Palkò-féle fiúktòl.Minden jòl alakult.Együtt is tanultak hol Jankó hol Palkò szüleinél.

Ez a kis történet igazán megindìtò és tanulságos lehet minden gyermek számára.Akiben valamiféle félelem szab gátat.Mindig merni kell élni és tanulni.Barátbòl lehet ellenség,de ellenségből is lehet életreszòlò barátságokat kötni. 

                         Ìrta: Pusztai Bettina