Kép forrása: Saját
Bálna.
Uszonyok lassú mozdulása
ringat szelíd hullámzásban
Sötét
mintha lassan érintené a víz felszínét
csendes csillogás
és elillan
a bálna
álma.
Mikor tudata visszatér,
az óceán fekete.
Ugyanolyan hatalmas,
ugyanolyan mély.
Mint borsszem több liter halászlében,
úgy tűnik tova tengerek végtelenjében
a bálna,
s álma.
Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!
A magyar nyelv nehézségét jelzi a játékossága, a rokon értelmű, és többjelentésű szavak. Korábban részt vettem a Füles rejtvénymagazin Partner kerestetik című pályázatán. Az volt a feladat, hogy olyan ...
Elolvasom
Az ősi erdő szívében, ahol a napfény átszűrődik a smaragdzöld leveleken, és a mohával borított kövek titkokat suttognak, misztikus lények szőtték létezésük faliszőnyegét, ebben az elvarázsolt világban...
Elolvasom
Mind a hatan ott álltunk a tanárok előtt. Kicsit arrébb a Cukorkák, akik összekarolva, izgulva álldogáltak. Az egész faházban síri csend volt. Bár tudtuk, hogy úgyis a Cukorkák fognak továbbjutni, mi meg kiesünk...
Elolvasom
Eccer egy szegény ember Mátyás királynak úgy akart, hogy ajándékot adjon.Hát, nem vót semmije, csak egy kutyája. Hát, gondóta magába, hogy elviszi azt a kutyát, ajándékba.Hát, elvitte fel, a királynak...
Elolvasom
Ezt a mesét írta: Nagy Veronika amatőr író
Nagy Veronika vagyok, nagyjából minden ötödik évben írok egy verset. Egyet megosztok itt. A babám melletti kevés szabadidőmben rajzolok vagy olvasok.