Bambuszpandusz és Macskamackó

Bambuszpandusz és Macskamackó.

Bambuszpandusz és Macsmamackó

Nagyon-nagyon régen, amikor még a nagyszüleitek is csak fiatalok voltak - mint most ti -, három kiránduló utazott Kínába. Ebben a távoli országban van egy nagy és hosszú hegylánc, amit úgy hívnak, hogy Himalája. Ez a magasan fekvő hegység, rengeteg izgalmas dolgot rejt, abban a távoli országban, amit Kínának hívnak.

A három kiránduló, a felfedező apuka és felesége, meg a kisfiúk, éppen arra a nagy hegyre másztak fel, amikor csámcsogást hallottak. Szétnéztek, a mellettük elterülő nagy bambuszrengetegben egy fekete-fehér tarka állatot pillantottak meg, amint épen ülve evett.

-Nahát, mint egy mackó az otthoni állatkertben!-kiáltott fel meglepetésében a szalmakalapos kisfiú, és az ujjával rámutatott az állatra.

-Valóban, mintha befestették volna- mondta az anyuka, miközben a furcsa állat rájuk nézett, és folytatta az evést.- Nálunk otthon csak barnaszínű medvék élnek, igaz?

-Igen-suttogta gyorsan a kisfiú, nehogy megijessze a foltos állatot.

-Hát ez nagyon érdekes, le is fényképezem!-mondta apuka, és ezután folytatták az útjukat.

A szállodájukba visszaérkezve összehasonlították a fényképet azzal a képeskönyvvel, amit otthonról hoztak. A kisfiú megállapította, hogy milyen sok hasonlóság van az általa otthon látott barnamedvével.

-Szinte ugyanakkora nagy a termetük, és a pofácskájuk is gömbölyű!-sorolta.

-Nahát, a fülük is olyan pici kerek!-jegyezte meg az anyukája, miközben az állatos albumot nézegették, amit a kisfiú mindig magával vitt a kirándulásokra.

Miután hazaértek, megmutatták egy barátjuknak a fényképeket, aki azt mesélte nekik, hogy az állatot pandának hívják Kínában.

-Hát az meg milyen szó?-kérdezte kíváncsian a kisfiú, mert még sosem hallott ilyen furcsát.

-Ez a szó kínai nyelven azt jelenti, hogy bambuszevő. Erről a tulajdonságáról nevezték el ezt az állatot, mert ebből a növényből eszik sokat. És valóban nagyon hasonlít a mi általunk ismert medvéhez- szólt az ismerősük, miután meguzsonnáztak.

A kisfiú nagyon megszerette ezt a mókás állatot, és sokat nézegette a fényképet, amit a szobájában tartott a falra kifüggesztve. Mindig eszébe jutott ilyenkor, ahogy a pandamackó a popsiján ülve törte le a magas bambuszfű szárait. Amíg meg nem ette a körülötte lévő összes bambuszt, addig egy helyben ült, és csak akkor ment odébb, ha a mancsával már nem ért el másik növényt. Olyan mókás volt a kinézete is, mintha egy festett álarc lett volna rajta. A lába és tappancsa - amin járt-, pedig mintha egy fekete nadrág szárai lettek volna, és az a nagy fehér hasa!  El is nevezte a fiúcska bambuszpandusznak becézve, amikor megtudta, hogy a komoly felnőttek, akik az állatokkal foglalkoznak és dolgoznak, bambuszpandának nevezik.

A fiú megkedvelte ezt az állatot, és szerette volna meglátogatni és megnézni a mackó rokonait az állatkertben, de sajnos ilyen fekete-fehér medve nem volt az otthoni parkokban. Méghozzá azért nem mert nem tudtak volna neki bambuszrügyet adni, ami annak a növénynek a virága, amit a pandamacik esznek.

A kisfiú szomorú volt egy ideig, mert nem tudta mikor láthatja újra azt az állatot, amely a kedvencévé vált. Ám nemsokára apukájának támadt egy jó ötlete, amivel meglepést szerezhetett a kisfia születésnapjára.

-Lenne-e kedved megnézni a pandamackónak a rokonságát egy vidéki parkban?-kérdezte meg a fiúcskát az apukája és az anyukája.- Holnap már mehetünk is!

-Persze, minél előbb látogassuk meg!-válaszolta a születésnapos, és már el is kezdett bepakolni a hátizsákjába.

Másnap egy jó nagy autózás után megérkeztek egy szafariparkba.

-Ez egy olyan park, ami hatalmas nagy, és van benne erdő, rét, és az állatok szabadon élhetnek benne. Csak egy külső kerítés választja el az emberek által lakott területektől-mesélte az apuka.

-Itt hogyan fogjuk megtalálni bambuszpandusz rokonait?-kérdezte a fiú, aki a kezében szorongatta a pandamackó fényképét.

-Lassan fogunk menni az autóval, és közben a fás területeket nézzük! Ez a panda ugyanis a fákon él, és vörös a színe-válaszolta az anyukája.

-De hát akkor az nem is pandamackó!-szólt a kisfiú, de máris meglátott a fán egy nagyobb macskaméretű, hosszú orrú állatot. - Az micsoda?-kérdezte a kisfiú, és hogy jobban lásson, az autó ablakára nyomta az orrát, ahogy ti is szoktátok a buszon.

-Az a vörös panda, vagy másik nevén a macskamedve!-mondták egyszerre a szülei. -Nézd csak milyen aranyos, ahogy a fákon mászik.

-Hűha, neki is van álarca, és a lábai ugyanúgy feketék, mint az igazi pandának!-sorolta a fiú, apukája pedig kiegészítette a megfigyeléseit:

-És a hasa meg a teste nem fehér, hanem vörös.

-Tudod-e miért nevezték el macskamedvének?-kérdezte most az anyukája.

-Hát, szerintem azért, mert olyan hosszúkás a teste, mint egy macskának.

-Ezt ügyesen mondtad! Képzeld el, hogy ezt azért láthatjuk ilyen közel az otthonunkhoz, mert nem csak bambuszt eszik, hanem mást is megkostól. Ő nem olyan válogatós, mint a nagyobb testvére Bambuszpandusz. Ezért könnyebb neki olyan ételt adni, ami a mi országunkban is megterem.

Hazaindulás előtt még vettek a szafaripark boltjában egy szép képeslapot az állatról, és anyáék ráírták a hátuljára a látogatás napját, hogy mindig emlékezzenek rá. A kisfiú otthon odatette a képet a másik mellé, és összehasonlította az állatokat. Akkor látta csak, hogy a fekete-fehér panda sokkal nagyobb a rokonánál. Apa még azt is elmagyarázta a két képet egymás mellé téve, hogy milyen különbség van a két állat szeme között.

-A vörös pandának nem olyan kerek a szeme, mint a fekte-fehér óriáspandának, hanem olyan, mint a macskának, ebben is inkább hasonlít a mi cicánkra.

-És még miben hasonlít jobban a macskához, mint az óráspandához?-kérdezte a fiú.

-Abban, hogy ő is tisztára nyalogatja magát. Pont úgy, ahogy te is megfigyelheted kis felfedezőként a macskákat. Ő ugyanis így mosakszik meg.

-De jó! Akkor neki is nevet adok majd, ahogy csak én hívom!-kiáltotta a kisfiú, és már szaladt is egy ceruzáért, hogy ráírja a képeslapra.

-Hogyan fogod elnevezni a vörös színű kis pandamackót?-kérdezte anya, mielőtt betakarta volna az esti alvás előtt a kisfiút,

-Hát macsmedve a neve a képeslapon, szóval arra gondoltam, hogy én macskamackónak fogom hívni!