Bánat.
1. E komor napra ébredtünk,
átvert ma a testvérünk
Igérete porba vész,
haragom hamar el nem vész.
2. Hamis hangja most is cseng,
igaz hangja fel nem cseng.
Hiába való mondatok,
a toll tinta is villantott.
3. Hazug mosolya jön velem szembe,
örök haragom nem szűnik meg benne.
A sok írás is hiába,
most már nem remélek, hiába.
4. Porba tiport mindent,
az egyesség is bomlik,
A fecnik szanaszét dobálva,
a jó kedvét is titkolva.
Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!
Ezt a mesét írta: Hanna_06 amatőr vers és mese író
Varga Hanna vagyok. Nagyon szeretek olvasni. Én már 12 éves korom óta szeretek verseket írni és olvasni. A szüleim mindig azt mondták, hogy sok a fantáziám. Ezért elkezdtem meséket írni. A meséimben tudom a legjobban kifejezni önmagamat. Versekben az érzéseimet tudom kimutatni vagy feldolgozni valamit. Most pedig egy könyvön dolgozok, életem első könyvén.