Barátság hullámhosszán

Barátság hullámhosszán.

Barátság hullámhosszán

Halld a hangom, mesét mondok Kerekerdő közepén. Neked szól most ez a mese, itt a világ peremén.
Zene szól a dombtetőn, s minden állat muzsikál. Ez a csodaszép dallamlánc mindenkire
rátalál. Három éjjel és három napig ropták ott fenn a táncot. S mire vége lett, mindenki
hazaballagott. Főhőseink kimerültek, de élvezték minden percét. Az elefánt, a kutya, a nyuszi, az oroszlán, a ló és a madárka együtt tartott hazafelé. Elsőként az elefánt intett búcsút a csapatnak:
- Szomorú vagyok, hogy el kell válnunk, de az emléket elteszem magamnak!
Az állatok átölelték a hatalmas állatot: - Mindenkinek szép életet kívánok!
Az útjukat folytatva egy hatalmas mezőre értek. Színes virágok között hat pár fül meredt az égnek. Tudták jól, hogy nyuszi lakik ezen a vidéken. A családja pedig jött, hogy fogadja őt illedelmesen.
- Ha erre jártok, térjetek be hozzánk, szeretettel fogadunk. Répatortán mindig szívesen
osztozkodunk- mondta nyuszi, aki ugrifüles módjára, hazatért szeretett otthonába.
Déli harangszó csendül a távolban, parasztházak sokasága jelzi, hogy egy falu az, ami a csapat útját szeli. A falu határában a kutya intett búcsút, nagyokat vakkantott:
- Vau- vau, örülök, hogy megismertelek titeket, nagyon boldog vagyok.
A nagy csapatból hárman maradtak, a madárka mutatta az utat, az oroszlán pedig a hátán vitte a lovat. Szomorúság töltötte meg a ló szívét. A sok barát elment, s bánat maradt vele ismét.
- Ne szomorkodj lovacska, én itt maradok veled- mondta az oroszlán, aki a lóban egy
barátra lelt.
Mikor hazaértek döbbenten látták, hogy egy vihar lerombolta a ló házát. Mi tévők legyenek most, hogy nincs fedél? Van, aki ilyenkor segítséget kér.
- Ha segítség lenne is, de nincsenek szerszámok, a deszkából meg nagyon sok kell- a ló
így szomorkodott.
- Csitt-csivit, csitt-csivit- lelkendezett a madárka. A távolban ismerős arcok bújtak elő
valahára.
Szerencsés állat, a mi lovunk, annyi szent, mert az összes barátja hirtelen megjelent.
- Hallottuk, hogy bajban vagy, és nem voltunk rest jönni- mondta az elefánt, aki hozta a
társait segíteni.
Hatalmas deszkákat hozott az elefánt. Mivel erős állat, ezeket mind elbírta hátán. Annyi sokat hozott, hogy egy palotát is felépíthettek. Na, jöttek a többiek is, figyeljetek!
A kutya összegyűjtötte a faluból a legjobb ácsokat, akik szívesen jöttek és gyorsan is
dolgoztak.
A nyuszi félénken lépett elő a fűből, sok finomságot hozott az otthoni rejtekéből. Hiszen
ennyi szorgos kezet etetni kell, és erre legalkalmasabb az egészséges eledel.
A ló alig jutott szóhoz, hallotta a szerszámok csattogását és szívét a boldogság járta át. Az oroszlán vezényelt, irányította az építkezést:
- Ezt ide tegyétek, …most lesz a jó, …még kettő deszkát kérek.
A nyuszik fonták a tetőt nádszálból és pitypangból, a madárka pedig a hangjával adta a
talpalávalót.
Annyira ügyesek voltak az állatok, hogy ló háza már aznap állhatott. A ló bár nem látta, de kényelmesnek találta, örömében beleugrott az oroszlán nyakába.
- Kedves kis barátom, teljesült az álmom! A házam mellett van most már barátom!-
hálálkodott a lovacska.
- Nincs ennél nagyobb csoda- szólt az oroszlán.
Ezután a lónak remek ötlete támadt:
- Mi lenne, ha ezek után a barátaim velem maradnának- gondolta magában. – Tudjátok
mit? Zenéljünk itt nálam, mivel már áll a házam. Nem kell ezután olyan messzire
menni, ha egy csodaszépet akarunk zenélni.
- Remek ötlet barátom- szólt a nyuszi ugrálva két lábon.
- Repülj madárka, énekeld el mindenkinek, hogy ezentúl a lónál gyűlik össze az
állatsereg- tanácsolta az oroszlán.
Csitt-csivit. Szállt a madár, bejárta vidéket, a legkisebb zugból is hívta a vendéget.
Annyian jöttek, hogy alig fértek el, még egy tűnek sem maradt hely. Az érkező állatokat a
kutya terelgette:
- Kutyuskám, nem arra, hanem erre!- mondta neki az elefánt, aki a kutyát segítette.
Új barátok is megjelentek, köztük volt a róka, ki messziről jött bandukolva.
- Elnézést a késésért, de lassan jöttem, nem szaladtam. Három lábon elfáradtam.
- Üdvözöllek róka koma!- szólt a ló. - Foglalj helyet nálam, üsd a ritmust a botoddal,
csak bátran!
Bemutatkozott mindenki és együtt zenéltek. Nem volt egyedül a ló sem, mert mostantól
együtt éltek. Szólt a zene, s ez a csodaszép dallamlánc mindenkire rátalált. Három éjjel és három napig ropták. Ha behunyod a szemed te is hallhatod, hogy milyen szépen énekelnek az állatok.

Nagy Péter