Berci és a Magvető

Berci és a Magvető.

Berci izgatottan jött haza az iskolából. A tanító néni biológiaórán arról mesélt , hogyan vetettek magokat a kertben, és hogy egy hét múlva azok elkezdenek mocorogni a föld alatt, két hét múlva pedig kibújnak a földből, hogy a napfényben növekedjenek. Berci lelkesen mesélt róla.

„Anya, olyan izgalmas ez a biológia! Mennyi élet, mennyi csoda! Nem úgy, mint a hittan. Az olyan unalmas.”

Anya elmosolyodott, és így szólt: „Köszönöm, hogy ilyen őszinte vagy, Berci. Tudod, Jézus is beszélt a magokról. Hallgasd csak: »Íme, a magvető kiment vetni…

Leült Bercivel, és felolvastatta vele a példázatot a magvetőrőľ

Vetés közben néhány mag az útfélre esett. Madarak jöttek oda, és fölkapkodták azokat.

Mások sziklás helyre estek, ahol kevés volt a föld. Azonnal kihajtottak, mert nem voltak mélyen a földben. Amikor azonban a nap felkelt, megperzselődtek, és mivel nem volt gyökerük, kiszáradtak.

Megint mások tövisek közé estek. Amikor a tövisek megnőttek, megfojtották őket.

A többi pedig jó földbe esett, és termést hozott: az egyik százannyit, a másik hatvanannyit, a harmadik harmincannyit, tehát sokkal többet, mint amennyi mag a termőföldbe esett.
- Mit jelent ez, anya? - kérdezte Berci. 

- Jézus ezt így magyarázta el tanítványainak: Ti azért halljátok meg a magvető példázatát! Mindazokhoz, akik hallják a mennyek országának igéjét, és nem értik, eljön a gonosz, és elragadja azt, ami szívükbe van vetve: ez az útfélre esett mag. A köves talajra esett mag pedig az, aki hallja az igét, és azonnal örömmel fogadja, de valójában nincs gyökere, nem állhatatos: mihelyt nyomorúság vagy üldözés támad az ige miatt, azonnal elbukik. A  tövisek közé esett mag pedig az, aki hallja az igét, de e világ gondja és a gazdagság csábítása megfojtja az igét, és terméketlen lesz. A jó földbe esett mag pedig az, aki hallja és érti az igét, és termést hoz: az egyik százannyit, a másik hatvanannyit, a harmadik harmincannyit.- válaszolta Berci anyukája. 

Berci elgondolkodva hallgatta. „Azt mondod, hogy a hit is olyan, mint a mag, amit a földbe vetnek? És a hittan is magvetés csak épp a szívünkbe? De miért van az, hogy egyes magok kihajtanak, mások pedig nem?”

„Mert nem mindegy, hová, milyen szívbe hullanak” – válaszolta anya. „Ha a mag jó földbe kerül, bőséges termést hoz. Ha kövek közé, vagy ha útszélre hullik, elszárad, vagy a madarak elkapkodják. Így van ez a hittel is: ha nyitott szívvel hallgatod Isten szavát, az megfoganhat benned, és növekedhet. De ha elengeded a füled mellett, vagy nem foglalkozol vele, akkor olyan lesz, mint a mag, amely nem tud gyökeret ereszteni.”

Berci elgondolkodott. „És én milyen föld vagyok, anya?”

Anya megsimogatta a fejét. „Ezt te magad döntöd el. Ha figyelsz hittanon és ha keresed az igazságot, ha gondolkodsz és imádkozol, akkor termőfölddé válik a szíved. És akkor a hit növekedni fog benned.”

Berci aznap este sokáig gondolkodott azon, amit anya mondott. És imádkozott, hogy a szíve jó föld legyen, amelyben a hit magvai szárba szökkennek.