Borisz kalandjai

Borisz kalandjai.

Kellemes márciusi este van, a fagyos föld kezd kicsit felengedni az első napsugaraktól és ez a mámorító illat bekúszik a nyitott ablakon. Megborzongok. Már nem kell kora délután lefeküdni, mint télen, amikor egyszerűen nem lehet mást csinálni, csak szunyókálni és tévézni Irma néni ölében. Persze néha ilyenkor is elszenderedek. Vagyis mindig. Elgondolkodva vakargatom mellső mancsommal a fejemet, de nem jut eszembe semmi izgalmas. Ezért is várom annyira a tavaszt, mert ilyenkor csak kimászok a macskaajtón - vagy a nyitott ablakon - és hopp, már indulok is! Szerencsére olyan vastag és hosszú a bundám, hogy a nagy hidegben is melegít. Irma néni szokta is mondogatni, hogy könnyű nekem, mert sosem fázok, látszik, hogy Szibériából jöttem. De igazából sosem jártam ott, csak a  nagymamám,  akit aztán ide hoztak a fagyos tajgáról. Irma néni legalábbis ezt mesélte, amikor a  barátnői kérdezgették. Ő fogadott örökbe még kiscica koromban két évvel ezelőtt, amikor nyugdíjba ment.

A szél meglebbenti a függönyt, rajtam pedig ismét úrrá lesz a borzongás. Ideje az első bevetésnek! Ilyenkor, több hónap bentlét után kissé  ellazulnak az izmaim, de  gyorsan visszanyerem a formám  egy kis  fára mászástól  és kukaugrástól. Irma néni gyakran nevez henyélőnek, kanapétigrisnek és szobaoroszlánnak, de nem sértődöm meg.  Azért ne higgye senki, hogy bent csak lustálkodok, valami  teendő mindig akad. Ha egyedül vagyok, az ablakból figyelek minden mozgást,  a környékbeli macskákkal jelbeszéddel is jól megértjük egymást. A gyerekek szoktak nekem integetni, én pedig méltóságteljesen visszahunyorgok rájuk két cserép orchidea közül.Leugrok az ablakpárkányról és a nyirkos járdára huppanok. Megrázom magam, beszívom a friss, hűvös levegőt, az utcai lámpák szabályos távolságban sárga fényköröket vetítenek az útra. Nem érzek kutyaszagot semmilyen irányból, így bátran elindulok a szomszéd utca felé. Meg akarom keresni Kormit, ő mindenről tud, az egyik gazdija ugyanis rendőr. Átvágok az úttesten és pár perc múlva a házuk előtt termek. Itt nyávogok egy sort, arra az esetre, ha épp a Tom és Jerry-t nézné Emmával. Egyszer én is láttam, amikor Irma néni véletlenül odakapcsolt  a szokásos  természetfilm helyett. Macskabecsületemre  legyen mondva, rettentő dühbe gurultam, amikor  megláttam, hogy az ebadta egér hogyan jár túl mindig Tom eszén. Amikor aztán bezárta a butus macskát a sütőbe, elvesztettem a fejemet és teljes erőmból rácsaptam a  mihaszna Jerry  fejére. A tévé persze leborult  a szőnyegre és elment az   adás. Irma néni leszidott és egy nagy kaktuszt állított a tévéállványra, mert tudja,  hogy attól félek. Amint ezen töprengek megjelenik Kormi és álmosan  nyújtózik egyet.
 - Szevasz  Borisz! Mi járatban errefelé? Nincs kint Brutusz vagy egy másik acsargó? - kérdezi közös ellenségeinkre célozva.
 - Szerencsére senki. Nem hallottál valami jó pletykát?Nálunk nem történik semmi. Tudod, nyugdíjasok - Irma néni és a barátnői csak süteményreceptekről társalognak meg a cuki kis unokákról mutogatnak képeket. Cuki, jah, 19 évesen. Vicc. Itt csak Én vagyok cuki. Rendre át is alszom a látogatásaikat, pedig ha valaki, hát én aztán kíváncsi vagyok.
 - Azt ne hidd, hogy kisgyerekek mellett jobb. "Gyeje ide Kojmi! Kojmiii, kisszisza!!!" Egész nap ez megy. Farkamnál fogva elkap és húz, aztán meg nyúz. Az egész életem egy menekülés - panaszkodik Kormi, de én tudom, hogy imádja a két kis lakótársát.
 - Szóval semmi. Akkor megyek is haza. Azért köszi! -  mondom csalódottan.
 - Nincs mit Borisz, gyere holnap is. Bár tudod, Fater azt szokta mondani, hogy addig jó, amíg nem történik semmi. Kerülni kell a bajt - idézi Kormi a járőr gazdiját.
 - Meg legyünk mindig óvatosak és nézzünk szét, mielőtt átkelünk az úton - felelem nevetve és elindulok.
Ahogy befordulok az utcánkba, furcsa látvány fogad. A házunk előtt egy fekete autó fordul meg éppen, de úgy, hogy közben beletolat a virágágyásba. Mire odaérek, Irma néni féltve őrzött tulipánjai és nárciszai letarolva, sárosan hevernek.  A sofőr gázt ad és elhajt. Szedem a lábam úgy rohanok utána, meg akarom jegyezni a rendszámát, de gyorsan fogy az erőm és nem kapok levegőt. Lihegek, de erőt veszek magamon és négylábmeghajtásra kapcsolok. Végre egy bukkanónál lassít és meglátom, amint bekanyarodik Sánta Micuék utcájába. A járdán kocogok zihálva, amikor meglátom, hogy leparkol egy fehér kerítéses ház elé. Arra számítok, hogy többen ülnek benne vagy legalább valami nagy dolgot szállítanak egy ekkora böhöm nagy járgánnyal, de csak egy férfi száll ki belőle. Átugrok a ház előtti árkon és megállok előtte. Az autó kerekén ott árválkodik egy kókadt nárcisz. Mérgesen rányávogok.
 - Mi van te kövér bolhazsák? Ha kaját akarsz, rossz helyen jársz - mondja nyeglén a Sofőr.
A kapu zárjával babrál. Felfújom magam és már éppen nekiugranék, amikor hirtelen kinyitja a kaput és bemegy. Ősi macskaszabály, hogy ismeretlen udvarokba nem megyünk be, mert ezer veszély leselkedhet ránk. Dühösen visszafordulok, amikor meglátok a közelben egy sáros pocsolyát. Remek ötletem támad. Óvatosan körülszimatolok,  de sehol  egy lélek sem. Beletrappolok a sárba, úgy,  hogy mind a négy lábam jó koszos legyen. Felugrok az autó motorháztetejére majd  a szélvédőn keresztül a tetőre. Jól összemázolom sárral a kocsi első ablakát, már alig maradt rajta tiszta felület.   "Nesze neked, virágtaroló!" Csak azt sajnálom,  hogy Kormiék nem látják. Épp az egyik visszapillantót próbálom összemaszatolni, amikor nyikorogva kinyílik a kapu és megjelenik a Sofőr. 

 - Mit csinálsz itt, te nyavalyás?! - kiabálja felém, pedig szerintem elég nyilvánvaló. Mindenféle büdös, kövér, ostoba jószágnak elmond, s közben próbál felém nyúlni, hogy elkapjon. Gyorsan eliszkolok, szerencsére Sánta Micuéknál már többször jártam, ismerem a  járást. Nyár óta sajnos kicsit gömbölyűbb lettem, alig tudom magam áttuszkolni a kerítés rácsain. Várok kicsit, majd óvatosan kinézek. A Sofőr jön ki vödörrel a kezében. Amikor eltűnik, a kertek alatt sietősen hazaosonok.
 - Végre előkerültél drága kis Boriszom! Már mindenütt kerestelek! Kiszöktél kicsit, szobatigris? - simogatja meg a fejemet Irma néni. Ekkor veszi csak észre, hogy milyen sáros vagyok. És már nem csak én. 
 - Hol jártál te világ csavargója? Meglátogattad a vaddisznókat? - korhol, de közben mosolyog és bevisz a fürdőszobába.