Cirmos boldogság.
Félszegen didergő dorombművész
elhúzott nótával, ez voltam én.
Visszavonultan várakoztam,
karmaim dagasztotta nyúlós csendben.
S egyszer csak a tejútról csöpögő
könyörület langymeleg cseppjei
hulltak macskamancsaim elé.
És most hangszerem új dalra hangolom,
bajszomon ott ül az enyhe remény,
hogy hírül hordja most e tiszta dúr,
létezik a cirmos boldogság.
S nem úszik el, mint ficánkoló csacska halacska,
mert én vagyok az, Iván, a macska!
Én, kedvesem, kedvesen, egy kedves kandúr!
Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!
Gyönyörű tavasz reggel volt. A napkorong egyre fényesebb mosollyal világított a kristálytiszta égbolton, sugarai lassacskán beragyogták a kert minden szegletét. Fénye megcsillant a szegélyként ültetett délc...
Elolvasom
Klip-Klop, szalad a ló Hátán nyuszi majd’ megüli, Szaladnak, mint béka, blöki, Hivatalos a többi, És a röfi, teázni. Vidra, csacsi, nagy a tasi, Fürge mókus utoléri, Alá bújva megkerüli, Mag...
Elolvasom
Hívta nagyi a Matyit, jöjjön a farmra,a barna táltos paripa már őt nagyon várja, hiszen ő a kisbarátja! Na,a kis kunkori kövér malacka, csak úgy szaladna,de alig bír, olyan sonkái vannak,s mind...
Elolvasom
Szedi lábát a kis bogárhazaérni jó volna már,de útjában áll egy folyóazon átjutni volna jó. Gondolt hát egy jó nagyot,építhetne csónakot.Azon szépen áteveznenem lenne vizes a teste. Bejárta a folyópartotmiből ...
Elolvasom
Ezt a mesét írta: Szilágyi Emese amatőr író
????