Csendes Pillanatok

Csendes Pillanatok.

Süni kora reggel felébredt, és a napocska a pocakját csiklandozta. Tovább feküdt, elcsendesedett, és

várta azt a Sugallatot, ami megmondja neki, hogy mit is csináljon ma. Minden reggel így kelt fel, és

minden nap örömteli, és tanulságos volt számára.

Míg elcsendesedve figyelte a légzését, hirtelen a semmiből jött egy gondolat, hogy menjen el a

patakhoz sétálni.

Ezek a gondolatok mindig csak úgy megjelennek és semmi érzés, semmi vágy nem kíséri, de a süni

minden reggel ezt követi.

Így hát felkerekedett, és elindult.

Útközben találkozott a csigával, odaintegetett neki, és ment tovább a patakhoz.

Nem sokára megérkezett, talált egy nagyobb sziklát, felmászott rá. Innen a magasból nagyon jól

belátta a vizet, a vízpartot, és az jutott eszébe, hogy milyen jó ránézni mindenre. Amikor csak így néz,

akkor igazán Élettelinek és Boldognak érzi magát.

Nem sokára segítség kiáltást hallott a patakból, és azt látta, hogy valaki nagyon ficánkol a vízben.

- Segítség, segítség, segítsen valaki!

A süni, ahogy csak tudott odaszaladt, és ahogy közelebb ért, látta, hogy egy pillangó esett a patakba,

szárnyai csuromvizesek voltak, és bárhogy próbálkozott, nem tudott kijönni a vízből. A süni hirtelen

nem is tudta mi tévő legyen, hogyan segítsen, és akkor hirtelen az a gondolata támadt, hogy hozzon

egy botot, amivel kisegíti a pillangót. Így is tett, és a pillangó nehézkesen, de kimászott a patakból.

Leültek egymás mellé a parton, a pillangó és a süni is újra végig élték, ami történt, elkezdték

feldolgozni, és amint meg tudtak szólalni, elkezdtek beszélgetni.

- Hálásan köszönöm, hogy megmentettél, nélküled nem tudtam volna kimászni a patakból -

mondta a pillangó.

- Nagyon szívesen, bár hirtelen nem tudtam mi tévő legyek, de szerencsére sikerült Csendbe

kerülnöm, és a Sugallatom megmondta, hogy mit tegyek. – mondta a süni.

- Mi az a Sugallat?- kérdezte a pillangó.

- Az, ami akkor jön, amikor el tudsz Csendesedni, és nem gondolkozol.

- Mi az a Csend? Én ezt nem értem.

- Amikor valami csak megjelenik benned, tehát nem előre gondolkozol, hanem csak úgy

megjelenik, mert nem a fejedet használod. Ha a lélegzetedre figyelsz, hamar Csendbe

kerülhetsz, vagy ha csak nézel egy virágot.

- Nagyon szeretem a virágot ! Köszönöm szépen, hogy megmentettél, és köszönöm a Tanítást

a Csendről, gyakorolni fogom. Várjál csak, most jutott eszembe, hogy amikor ide repültem, az

jutott eszembe, csak úgy, hogy legyek óvatos, de nem vettem komolyan. Akkor most már

tudom, mi az a Sugallat. Legközelebb hallgatni fogok rá.

- Nekem az volt a sugallatom, hogy jöjjek ide, elindultam és megmentettelek téged. Milyen jó,

hogy hallgattam rá.

Még sokáig üldögéltek a folyó partján, nevetgéltek, majd a pillangónak megszáradt a szárnya. A

szivárvány minden színe megtalálható volt rajta.

Elbúcsúztak egymástól, és megbeszélték, hogy sokszor fognak találkozni.

Egy Igaz Barátság kezdete volt az életükben a mai nap, mely meghatározta az életüket.

                                                                        ---

Pár nap múlva éjszaka, az erdő állatai békésen szunyókáltak. Bár nem mindenki. A bagoly teljesen éber volt, és

egyszer csak azt vette észre, hogy füst van, és ropog a fa. Hamar felismerte, hogy bizony tűz van.

Azonnal felkeltette az erdő összes állatát.

Süni is éppen az igazak álmát aludta, és amikor felébredt azonnal tudta, hogy mennie kell, mert

veszélyben van.

Az erdő összes állata menekült, futott, ahogy csak bírt.

A tűz szépen lassan elaludt, ahogy elérte a folyó partot.

Az állatok a túl partról nézték, ahogy az otthonuk megsemmisül.

Ahol eddig éltek, az eltűnt egy pillanat alatt.

Pillangó is megérkezett, körbe nézett, és látta az állatok szemében, hogy mit éreznek.

Nem tudta, mit mondhatna, de eszébe jutott, hogy ne gondolkozzon, maradjon Csendben.

És egyszer csak megszólalt:

- Kedves Barátaim! Otthonunk leégett, új otthon után kell néznünk. Mi itt együtt vagyunk, és

segítünk egymásnak. Ott a nagy domb mögött, nézzük meg mi van, hátha mindannyiónkak

megfelelő lesz.

Az erdő lakói megfogadták a tanácsot és elindultak.

Mire odaértek, a nap is felkelt és beragyogta a tisztást, és a mellette elterülő erdőt is.

Mindenkinek meglett a saját kis helye, pont olyan, amilyenre szüksége volt.

Süni és pillangó leültek egy pitypang mellé, és süni így szólt:

- Vannak olyan helyzetek, hogy az Élet úgy dönt, hogy valamit elvesz. De nézz szét, kaptunk

helyette egy új helyet. Egy részről valami eltűnt, de azonnal megjelent valami más.

Mindegyik egyformán jó is, rossz is. A változás az Élet velejárója, és semmi sem lehet csakis

jó, és csakis rossz. Ha ezt észben tartjuk, akkor mindenre így nézünk, és akkor Igazán

Boldogok lehetünk, bármi is történik.

- Mi abban a jó, hogy leégett az otthonunk?- kérdezte pillangó. - Én csak a rosszat látom

benne.

- Nézz körül, mit látsz itt?

- Egy virágos mezőt, egy sűrű erdőt, napocskát, bokrokat.

- És megvan mindened, amit szeretnél?

- Igen.

- Akkor csakis rossz, ami történt?

- Nem, megvan mindenem, amit szeretnék, ami nekem fontos, és igazán szép helyen vagyunk.

- Akkor, ami történt, az jó, vagy rossz?

- Mindkettő.

Összenevettek, és Csendben üldögéltek egymás mellet. Majd süni megszólalt:

- Van kedved bújócskázni?

- Naná !

És pillangó elbújt az egyik pipacs virágába, addig süni becsukta a szemét, és bízott abban, hogy hamar

megtalálja barátját.

                                                                                  ---

Pillangó egyik virágról a másikra szállt a virágos réten. Nyuszi nézte őt egy bokor alól. Pillangó egyre

messzebb és messzebb szállt, és nyuszi továbbra is nézni szerette volna, de egyre távolabb került

tőle. Nyuszi nagyokat ugrott, és az egyik pillanatban megbotlott egy nagyobb kőben és hasra esett.

A testében több helyen fájdalmat érzett.

Szemeiből elkezdett hullani a könny, és elkezdet rugdosni a követ.

Pillangó erre a zajra felfigyelt és odasietett a nyuszihoz.

- Mi történt Nyuszi?

- Elestem ebben a kőben, megütöttem magamat, és erről csakis a kő tehet.

- A kő tehet róla? - kérdezte Pillangó.

- Igen, mert itt volt, útban volt, és emiatt elestem.

Pillangó leült egy virágra, és igyekezett Csendbe kerülni. Ahogy a Nyuszi ránézett, azonnal abba

hagyta a sírást, és érdeklődve nézte a Pillangót.

Kis idő múlva Pillangó megszólalt:

- Én is szoktam így viselkedni, de ahogy ránéztem erre a helyzetre, megfigyeltem azt, hogy a kő

csak ott Van. Minden ott Van, ahol Van. Mozgásban vagyok, változtatom a helyem, a tárgyak

nem. Mivel én vagyok mozgásban, így az én felelősségem, ha valaminek neki megyek. Meg

kell tanulnom Figyelni a testemre és a körülöttem lévő világra. Így elkerülhetem azt, hogy

megsérüljek.

- Igazad van, én mentem neki a kőnek, és ezért én vagyok a felelős.- mondta a Nyuszi.

- Minden helyzetben ezt kell szem előtt tartanunk, hogy a mozgásomért, érzéseimért,

gondolataimért én vagyok a felelős. Köszönöm szépen, hogy ezt így átgondolhattam, megláthattam. – mondta a Pillangó.

- Én is köszönöm, hogy Együtt megvizsgáltuk ezt a helyzetet, és mostantól mindezt szem előtt tartom. - mondta a Nyuszi.

Megölelték egymást.

Majd a Pillangó továbbra is szállt virágról-virágra, nyuszi pedig ugrált utána.

                                                                          ---