Kép forrása: Mecséri Éva, saját fotó
Cseppecske.
Folyik folyó, folyik patak,
életem is tova halad.
Beleléptem, meg sem állt,
patakmeder fogta át.
Sok dolgában vitte hát,
életadó otthonát.
Felüdített mezőt, fát,
mindent, mit a habja várt.
Földi tájon messze járt,
minden cseppje égbe szállt.
Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!
Egy szép nyári délelőtt Piroska elindult szeretett nagymamájához, aki egy erdő közeli kis házikóban élt egyedül. Nem volt ez mindig így, hisz volt neki nagypapája is, aki most már a mennyországból vigyáz rájuk. Na...
Elolvasom
Barnabás a barna medvemagányosan éldegélt,társak nélkül, egymagábantengette az életét. Nap keltette, Hold fektette,ők voltak csak társai,rajtuk kívül Barnabásnaknem voltak barátai. Unatkozott egymagában,eltö...
Elolvasom
Zsuzsi és Bandi, a két óriásgyerek mindig együtt aludt a nagy tölgyfa gyökerei között lévő mélyedésben, amit puha fűvel béleltek ki. Hideg éjszakákon egymást melegítették, meg persze a föld is testmeleg...
Elolvasom
Az egy híján húszadkik fejezet – amelyben szó lesz bosszúról, nagy keresés veszi kezdetét, majd jön még egy furi átalakulás Merre jártál? – a kérdés dübörögve visszhangzott a lakásban. A szobában...
Elolvasom
Ezt a mesét írta: Mecséri Éva író, költő
Kedves gyerekek! Olvassátok szeretettel szívemből nektek született meséimet, verseimet! Szeretettel: Éva