Kép forrása: Mecséri Éva, saját fotó
Cseppecske.
Folyik folyó, folyik patak,
életem is tova halad.
Beleléptem, meg sem állt,
patakmeder fogta át.
Sok dolgában vitte hát,
életadó otthonát.
Felüdített mezőt, fát,
mindent, mit a habja várt.
Földi tájon messze járt,
minden cseppje égbe szállt.
Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki hozzászól!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!
Zendül a mező, Szél szárnyán felhő, virágot ontó napmeleg szellő. Hónapot bontó, ingó, bingó percvirág bimbó. Dongó, bongó méhecske vonzó, száz teli pimpó bimbó.
Elolvasom
Szeretet szárnyán, liliom útján, színek virágán, csodák világán, ezernyi színfolt. Madár zeng, hív hol a harmat tükrét kitárva a szeretet szárnyra kap.
Elolvasom
Volt egyszer egy Hahota, hátán volt egy tarisznya. Fejen állt a Hahota, mert lábán volt a kalapja. Elszaladt a Hahota, mert elgurult a kalapja. Utána a tarisznya, vajon hová szalasztja. Így keresik...
Elolvasom
Volt egyszer egy pillangó, illanó és villanó, csupa életrevaló. Kergetőzve táncoló, csillogó és villogó, csodaszép kezembe való. Csábított a csodája, szaladtam is utána. Bújócskáztunk egy nagyot, a...
Elolvasom
Ezt a verset írta: Mecséri Éva író, költő
Kedves gyerekek! Olvassátok szeretettel szívemből nektek született meséimet, verseimet! Szeretettel: Éva