Csiga Család

Csiga Család.

Csiga család minden tagja szemkápráztató házzal dicsekedhetett. A legnagyobbat Csigaapa cipelte, ugyanis ő volt Csigaváros legkiválóbb pékje. Lakájának tetejét zsenge fűszernövények lepték és ablakaiból friss péksütemény illata áradt. A legtakarosabb otthona Csigaanyának volt. Csak úgy csilingeltek a díszes cserepek a tetőn, ahogy a macskaköves utcán csúszkált. A Csigapárnak volt két aprócska csemetéje: Csiga Csanád, a cseperedő csápfocicsapat csatárja, értékes kupáival díszítette az ablakait. A család legkisebb tagja, Csiga Csibész azonban szégyen szemre házikó nélkül született.

– Hol fog aludni az én csigacsemetém? – zokogott Csigaanya.

– Egyet se félj Kedvesem, kitalálunk valamit! – dörmögte Csigaapa – Tudom már! Sütök egy szép kakaós csigaházat! – izgatottan visszabújt a péklakjába, jól befűtötte a kemencét és hipp-hopp el is készítette a cukormáztól csillogó, illatos házikót.

– Milyen tágas! Milyen édes! – örvendezett Csiga Csibész, miközben hátára próbálta a kis viskót és kétszer is körbecsúszott az összes kakaós padlójú szobán. Aznap amikor leszállt az este és a Csiga család aludni tért, három sötét alak bukkant elő a fűszálak mögül: a Hangya Haramiák. Odaosontak Csiga Csibész újdonsült otthonához, a vállukra kapták és már szaladtak is.

– Hé! – kiáltott a Hangya Haramiák után Csibész – Álljatok meg! Adjátok vissza a házamat! – nekiveselkedett és olyan gyorsan próbált utánuk csúszni, hogy még a csápjai is bepöndörödtek az erőlködéstől, de hiába. A csigák ugyanis csigalassúak. A tolvajok nyelvet öltöttek az elkeseredett kis csigára mielőtt eltűntek az éjszaka sötétjében. Csigaapa vigasztalóan megszólalt:

– Holnap sütök neked egy másik házat! Sokkal jobbat, mint az előző.

– Minek? – fakadt ki Csibész – Azt is csak ellopnák ezek a gonosz hangyák. – bánatában hüppögve egy lapulevél alá kuporodott. Csiga Csanád szánakozva nézte a testvérkéjét, aztán egyszeriben veszélyes ötlete támadt:

– Pszt! Lakik egy öreg, Bűvös Csiga az erdőben…

– Az erdőben? – rémüldözött tapogatóit behúzva Csibész.

– Css! Igen, az erdőben! Ő talán tudna neked házat varázsolni!

– Akkor mire várunk még? – a lelkesedéstől egyből kiegyenesedtek Csibész csápjai. A csigatestvérek útnak indultak. Ahogy haladtak, a növényzet egyre sűrűbbé vált és a bokrokon szúrós tüskék nőttek.

– Itt kell lennie valahol! – morfondírozott Csanád.

– Csak nem engem kerestek? – szólalt meg egy vénségesen vén hang és a két csigagyerek megpillantotta a legmohásabb, legpenészesebb csigaházat amit valaha is látott – Miben segíthetek?

– Nos, amint látod nincs házam… – suttogta Csibész.

– Aha! Várjatok, megnézem, hogy van-e még háznövesztő varázsitalom.

A csigagyerekek csak vártak és vártak, már a Nap is kezdett felbukkanni a fák mögött, amikor a Bűvös csiga újra kidugta tapogatóit:

– Az egyik polc mögött találtam még egy utolsó üveggel, de elég fura színe van, lehet, hogy megromlott.

– Nem tudsz újat főzni? – kérdezték a csigagyerekek reménykedve.

– Nem emlékszem a receptre. – vallotta be és átnyújtotta Csibésznek a poros fiolát – Remélem, használ ez is. De most megyek aludni, mert nagyon elfáradtam a keresgélésben. – azzal választ sem várva behúzódott penészes hajlékába. Csibész szemügyre vette az üvegcsét. A lötty fekete volt benne és a szöveg is lekopott már róla.

– Szerintem ne idd meg, ki tudja milyen régi! – fintorgott Csanád.

– Márpedig megiszom! – Csibész lecsavarta a fiola tetejét és belekortyolt. Olyan keserű volt, hogy összegabalyodtak tőle a csápjai.

– Én figyelmeztettelek. – Csanád megpróbálta kibogozni testvérkéje tapogatóit. – Ideje lenne hazaindulni, mielőtt a szüleink észreveszik, hogy elcsámborogtunk.

Csibész vetett egy bánatos pillantást házatlan hátára, majd elindultak hazafelé.

– Csibész! Ne csússz olyan gyorsan, nem bírlak követni! – zihálta Csanád – Ez biztos a bájital miatt van. Lehet, hogy valamilyen mellékhatás!

– Juhú! – Csibész örömében még sebesebben kezdett csúszni előre – Ezt nézd! Turbócsiga lettem! Ez már nem is csúszás, hanem siklás!

– Csibész, lassíts! Van előtted egy nagy kő!

– Segítség, nem tudok megállni! – visította Csibész. Behúzta a szarvait és felkészült a becsapódásra. De hiába várta a csattanást, az nem érkezett. Bátortalanul kinyitotta a szemét, s csak akkor rettent meg igazán:

– Repülök! – pihegte reszkető hangon.

– Mit csinálsz a levegőben?! – hitetlenkedett Csanád. – Szállj le most azonnal, vagy megmondom anyának!

– Nem tudok leszállni! – zokogta Csibész egyre magasabbra rebbenve. A következő pillanatban néhány gallynak ütközött. Gyorsan beléjük kapaszkodott, hogy ne emelkedjen tovább, aztán torkaszakadtából rázendített: – Segítség!

– Fogd erősen a faágat! Hozok segítséget! – testvérkéje amilyen gyorsan csak tudott, tovacsúszott. Nemsokára azonban újra felbukkant a fa alatt, Csigaanyával és Csigaapával együtt.

– Nem tudok lejönni! – bömbölte Csibész.

– Egyet se félj, valahogy leszedünk onnét! – ígérte Csigaapa – Van még abból a bájitalból, amiből ittál?

– Van egy kevés. – bólogatott Csibész és óvatosan ledobta a kis fiolát. Csanád ügyesen elkapta, nem hiába volt a csápfocicsapat csatárja. Csigaapa és Csigaanya elfelezték a maradék italt.

– Olyan furcsán érzem magam. – surrogta Csigaanya szédelegve.

– Én is érzem! – bólogatott csigaapa és megpróbált felnyújtózkodni Csibész felé a fára. Legnagyobb meglepetésére hullámos hasa nagy cuppanással elvált a földtől és lebegni kezdett. Egyre magasabbra és magasabbra, mígnem végül ő is fennakadt egy gallyon.

– Jaj! Most már apát is le kellene hozni valahogy! – sopánkodott Csanád.

– Tudom már! – Csigaanya előhúzott házából egy ruhaszárító kötelet és Csanáddal megfogták a két végét. Ezután Csigaanya hangos cuppanással emelkedni kezdett a földről. Hipp-hopp odalibbent a faághoz, ahol férje és apró csemetéje kapaszkodott. Jól átkötözte őket a ruhaszárító kötéllel, amelynek végén úgy lebegtek, mint három lufi. Csigaapa lekiáltott nagyobbik fiához:

– Húzz le minket!

Csanád húzta-cibálta a kötelet és a lebegő társaság egykettőre újra a földön találta magát, ekkor Csigaapa és Csigaanya jól megtömte a házát kövekkel, nehogy véletlenül újra elrepüljenek. Csibész is erősített a hátára egy szép, sima darabot.

– Úgy tűnik, végül mégiscsak növesztett a hátamra házikót ez a varázsszer. – mosolyodott el. A kis Csigacsalád nevetve ölelkezett össze. Attól kezdve Csibész volt a leggyorsabb csiga Csigavárosban, de talán egész Csigavilágszerte. Arra azonban mindig nagyon figyelt, hogy legyen nála egy-két kavics, nehogy egyszer véletlenül kirepüljön a világból.