Csigabiga Jankó!

Csigabiga Jankó!.

Egy szép nyári napon Jankó az Eperjes utcán hatalmas sebbeséggel haladt. Bevett egy éles kanyart, majd villám sebbeséggel ment tovább narcssárga színű kismotorján. Csak ment ment és folytatta a merész száguldást. Legalább is ő azt hitte. Valójában pedig nagyon lassan haladt. Ezért is lett a neve Csigabiga Jankó.

Kék sapkájában robogott úticélja felé, míg egyszer csak váratlan dolog történt! Az idő szelesebb lett mint ilyenkor lenni szokott és elvitte a sapkáját. így képtelen volt letérni megszokott útvonaláról és a sapkája után vette az irányt. A szél először a közeli mezőre fújta a sapkát. Jankó már majdnem oda ért, de ekkor újra felemelte és fújta tovább. Jankó ment és próbálta követni. Most a bokorra helyezte a szél.

- Megvagy! monda Jankó.

De ekkor a szél megint felélénkült és vitte tovább.

- Sebaj. - gondolta magában, úgyis nagyon gyors vagyok és hamar utolérem.

A parkban volt egy kis pad most a sapka azon pihent. Már tényleg csak pár centi hiányzott.

- Jaj, ne! Csúnya szél nem szabad ilyet csinálni! Az az enyém! - Mérgelődött Jankó.

A szél nem szólt csak hangosan nevetett. Ez a sapka kergetés kezdett nagyon fárasztó lenni. Jankó mintha érezte volna, hogy igazából csak most volt valóban gyors nála a tempó. Eddig csak haladt de nem is volt gyors. így elfáradva még sosem volt. Ezt pedig mind a szélnek köszönheti, hogy ráébredt milyen igazán gyorsnak lenni. Bár a sapkát még nem fogta meg, de most erőre kap és a szél kergetésébe kezd. Gyors tempójával hamar utoléri a dombon, és sapkáját leakasztja gyorsan egy szál virágról. 

- Köszönöm neked szél ezt a jó mókát! Ha kergetőzni szeretnél engem bármikor megtalálsz. 

így lett valódi száguldó Csigabiga Jankó, aki a szél előtt csak lassan ballagott, de nem száguldott. Megtanulta milyen a valódi gyorsaság. Játszani, kergetőzni mezőn és parkon vagy dombon át.