Csigaverseny

Csigaverseny.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy rét. Tudjátok, ez a rét majdnem olyan, mint amelyiken ti is

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy rét. Tudjátok, ez a rét majdnem olyan, mint amelyiken ti is szerettek labdázni, szaladgálni, bukfencezni és cigánykerekezni, no meg virágot szedni, focizni és jókat hemperegni. Miért csak majdnem olyan?  Tudjátok meg, hogy itt manók is élnek. Ugye hallottatok már a manókról? Vidám kis népek, gyakran tréfálkoznak, szeretnek játszani. Néha persze ők is összevesznek, aztán kibékülnek. Azt mondod, még sohasem találkoztál velük? Az meglehet, mert nagyon jól el tudnak bújni és átváltozni.

Itt van mindjárt Manó Panka és Manó Péter, akik olyan jó barátok, hogy sülve-főve együtt vannak. Péter nagyon szereti az állatokat, főleg a bogarakat és a csigákat. Panka kedvencei a harangvirágok. Egyszer, amikor épp egy méhecske szárnyát szárították fel, odajött hozzájuk Csiga Vilma. Elpanaszolta, hogy négy manó csigaversenyt tart a körhinta mögötti téren. Szegény csigáknak nem elég a házukat cipelni, még futniuk is kell, ráadásul csak a győztes kapja meg a Ropogós Salátát. Panka és Péter rögtön elindult a körhinta felé.

Egy szép kalapos gomba forgott körbe-körbe és éppen három bogár hintázott rajta. Vidáman keringtek, amikor megpillantották a két pajtást. Felismeritek őket? Azt persze nem is sejtitek, hogy az bizony három manó lány volt, akik krumplibogár, katica és tücsök alakot vettek fel, hogy beférjenek a hinta ülésébe. Éppen jól megérdemelt pihenésüket töltötték a hintázással, mivel korábban már elvégezték a délutáni Napraforgó Ünnepségre vállalt feladatukat:

Manó Lilla, a gombafelelős megvizsgálta a friss termést és kóstolót gyűjtött a kosarába, Manó Luca a málnabokrok felelőse is elégedetten szedte tele kosarát a szép piros, illatos és zamatos bogyókkal, Manó Borka pedig a legújabb trillák bemutatására kérte fel a vezető rigó-énekest.

-                     Ti meg hova szaladtok? -kérdezték.

Amikor megtudták, mi történt, ők is csatlakoztak Pankához és Péterhez, majd együtt futottak tovább. Kifulladva értek a csigaverseny helyszínére, amely már javában folyt. A négy manó drukkolását már messziről hallották:

-          Hajrá Táltos! -kiabálta Kacifánt, a rét füvéért felelős zöld manó, akinek fülig ért a szája az örömtől, mert az ő csigája volt elől.

-          Gyerünk Villám, ne hagy magad! –Skandálta Zsombék, ütemes tapssal kísérve.

Még korántsem dőlt el, ki lesz a győztes! - fűzte hozzá.

Mindegyik manó a saját versenyzőjét buzdította, közben nagyokat kacagtak. A hátul araszolgatók edzői sem búslakodtak. A csigákon nem látszott fáradtság, teljes erőbedobással igyekeztek a célvonal felé.

-          Mi ez itt? - kérdezte lihegve Panka. Versenyre kényszerítitek szegény csigákat?

-          Micsodaaaa?? – Mondta felháborodottan Kacifánt. Még hogy kényszerítjük őket? Kérdezd meg a versenyzőket! Alig várták, hogy futhassanak a dicsőségért.

-          Nem a ropogós salátáért, ami az első díj? –hökkent meg Panka.

-          Ezt meg honnan vetted? Az csak egy érem, aminek Ropogós Saláta a neve, és a délutáni Napraforgó Ünnepségen adjuk át a győztesnek.

Most már mindnyájan kacagtak. Jó kis félreértés! Akkor találkozunk a Napraforgó Ünnepségen! Ne feledjétek, hogy mindnyájan manó alakban fogjuk köszönteni az új termést!

A délutánt teljes egyetértésben töltötték, mind a kilencen vígan járták a Napraforgó Körtáncot. Ugye, most már ti is felismeritek a réti manókat?

szerettek labdázni, szaladgálni, bukfencezni és cigánykerekezni, no meg virágot nókat?