Csigusz a futár

Csigusz a futár.

  Hej, danában hajdanában az állatok királya kihirdette az országában hogy futárt keres, aki az üzeneteit gyorsan és pontosan kézbesíti a birodalom minden zegében-zugában. Az állás egyik legfontosabb feltétele a gyorsaság volt, mivel a leveleket a lehető leggyorsabban kellett célba juttatni. Sok állat vágyott a munkára, hiszen remek fizetséget kínált fel a király a futárságért cserében.

Azt is el kell mondanom hogy a király már nagyon öreg és feledékeny volt, szinte alig értette mi is történik körülötte. Valójában a sakál irányította a birodalmat, aki mint tanácsadó tevékenykedett a királyságban. Mindenből hasznot húzott ami megvalósult, mivel a királynak ő súgott egy-egy döntés meghozatalánál. A futár felvétele is az ő ötlete volt mivel úgy gondolta hogy a jelentkezők majd a vacsorájául szolgálhatnak, az nélkül hogy a fárasztó vadászattal töltené idejét. Ő sem volt már fiatal és a gyorsasága rég cserben hagyta, valamint már sok foga is kihullott így kevés esélye volt már zsákmányszerzésre. A terve az volt hogy a futárnak jelentkezőket a váróteremként szolgáló kis barlang fogságába ejti, majd felfalja őket vacsorára. Ki is hirdették hát a birodalomban a remek lehetőséget.

Csigusz a kissé együgyű csiga az erdő szélén, közel a királyi barlanghoz lakott így ő is értesült a remek lehetőségről. Úgy döntött hogy azonnal jelentkezik is az állásra, hisz így élete végéig gazdagságban és megbecsülésben élhet majd. A tőle telhető leggyorsabban el is indult a király színe elé lévén vasárnap volt és keddre hirdették meg az állásinterjút, ő pedig csiga lévén nem haladt túl gyorsan.

– Kérem a következő jelentkezőt! – kiáltott ki a sakál a barlang előtt gyülekező jelentkezőknek, akik a futári állásra áhítoztak.

A gazella lépett elő kecsesen és büszkén, tudva hogy ő az egyik leggyorsabb állat a birodalomban, így joggal pályázott hát a futári állásra. Miután a barlangba lépett a gonosz sakál azonnal rávetette magát és fel is falta szőröstől – bőröstől. Így járt a nyúl a galamb és még temérdek állat is, mind a gonosz sakál telhetetlen bendőjében végezte. A király is érdeklődött közben a szomszédos barlangból hogy , hogy áll az állásinterjú, de azt választ kapta hogy nincs még jelentkező. A sakál kinézett a mezőre de már nem látott újabb lehetséges jelöltet, így már a király haragjától is kicsit félt mivel nem talált futárt és az öreg király nagyon morcos is tudott lenni ha nem történt valami úgy, ahogy óhajtotta.

– Azonnal a színem elé! – üvöltötte király és a megszeppent sakál fülét-farkát behúzva somfordált az uralkodó elé.

– Egy fertály órád van hogy szerezz nekem egy futárt, különben az életeddel játszol. – szólt a király .

A minden ízében remegő sakál, féltve az életét, ijedten nézett körül a barlang előtt elterülő széles rónaságon, de nem látott már senkit aki jelentkezne az állásra hisz mindegyiket felfalta már. Ekkor egy halk hang hallatszott a fűből:

– Helló, halló itt van az új futár! – ezt Csigusz a kis csiga kiabálta a fűből, legalábbis véleménye szerint kiabált, a sakál csak suttogásnak hallotta.

Meglepődve hajolt le a sakál a fűbe, ahol az együgyű csiga nyújtózkodott felé és mivel más lehetősége nem volt magával vitte Csiguszt a király színe elé, akinek bemutatta az új futárt. Szegény öreg királynak már a látása sem volt a régi, ezért nem látta hogy valójában egy csiga lett az álláshirdetés győztese. Roppant mód megörült az új futárjának a király és hatalmas kegyet gyakorolva királyi védettséget adományozott Csigusznak, tehát senki sem bánthatta sem szóval sem tettel anélkül hogy a király haragját magára ne vonja.

Így történhetett meg hogy a birodalom leglassabb állata, a félnótás Csigusz lett a királyság legmegbecsültebb állásának a birtokosa.