Csillám póni kalandja

Csillám póni kalandja.

Csillám a kis póni Póniföldön lakott szüleivel.Mindig minden boldog volt és csodásan szép.A madárkák csiripelésétöl mindig olyan volt mintha dalolnának.Egyik reggel mikor Csillám felkelt nagyon furcsa dolgot vett észre kint az udvaron.Minden szürke lett,és mindenki boldogtalan.Bár kihez szaladt oda annak nem volt jó kedve.Söt nagyon szomorú lett.

Csillám haza siettet és kereste szüleit.

-Anya mi történt?-kérdezte meglepedten.Anya ránézett a kicsi csikóra és elkezdett mesélni.

-Tudod annak idején lakott a faluban egy gyönyörü póni.És  jószívüségből befogadott egy gyíkot.Bár akkor még nem tudta hogy a gyík gonosz,csak késöbb derült ki.És mikor elakarta küldeni a gonosz gyík eláttkozta ,és a póni egy nagyon rossz és gonosz boszivá lett.Mikor rossz kedve lesz akkor begyújtja  a kandalót és a sűrű fekete gonosz füst kiárad,és amerre fújja a szél ott mindenki szomorú lesz.Sajnos-szomorodott el mégjobban anya.

-De ezt nem lehet igy csinálni!-háborodott fel Csillám.

-Anya majd én elmegyek és megvigasztalom ha kell leszek a barátja hátha akkor megnyugszik.-jelente ki határozzotan.

-Hát ha gondolod de akkor nem engedlek el segitség nélkül.Itt van 3 alma.Ha gondod akad akkor csak egyél egyet és megoldodik minden problémád.És mégegyet tudnod kell kicsi pónim.A boszi nagyon szereti a ragyogást ,minél jobban csillog annál jobban szereti.Nagyon vigyázz magadra kicsi drágám-mondta anya és átkarolta.

-Hát akkor indulok!-jelentete ki és határozott léptekel ki sétált az ajtón.

Hátra nézett és tudta hogy ezt neki meg kell lépni ,mert mindenki szomorú ,és ő is az lesz ha ott marad.Bátran kisétált és hipp-hopp ott is találta magát az erdőben.Nagyon félelmetes volt minden,olyan volt mintha mindenhonnan piros szempárok meredtek volna rá.Kicsit félt is .

Egyszer csak az egyik bokor megmozdult,és csak izgett-mozgott.Csillám hátrahökölt és kiváncsi tekintettel nézte ki vagy mi fog elöbújni a bokorból.Ebben a pillanatban elöugrott egy nagyon aranyos inci-finci kisegér.Aki illedelmesen be is mutatkozott.

-Szia.Én Egi vagyok,és itt lakom.Hová igyekszel?-faggatózott.

-A gonosz boszihoz hogy a barátja legyek és a fekete füst végre eltünjön a faluból.Hátha megbékél.-mondta Csillám

-Nagyon kedves dolog töled.Segitettek benne?-kérdezte Egi

-Hátha van kedved akkor igen de nem tudom mi lesz hogyan fog alakulni-figyelmeztette a pónicsikó a kis egeret.

-Hát majd meg látjuk.Akkor induljunk -jelentette ki Egi és a két kis barát bevettete magát az erdőbe.

Az erdő barátságtalanul fogadta őket.Mindenki  akivel találkoztak csúnyán néztek rájuk,de ők nem foglalkoztak velük.Haladtak elöre egészen addig mig egy akadályba nem ütköztek.

Az pedig nem volt más mint egy nagy óriás aki éppen horkolt.A boszi ültette oda hogy vigyázzon rá.

-Most mit csináljunk?ne szabad felkelteni!-mondta Egi

-Igy van.-helyeselte Csillám.

-Lassan menjünk el mellete  de nagyon óvatosan.-mondta Csillám

Ebben a pillanatban Csillám rálépet egy faágra,ami megrecssent és az óriás felébredt.

Mig ő ásitott addig a két barát gyorsan beugrott a közeli bokorba.

Az óriás álmosan körbe nézett,de nem érttete mi történik.Nagyon mérges lett mert felkeltették.

-Ki az aki itt van!ki az aki felkeltet?-kérdezte nagyon haragosan az óriás.

Mindeközben az egyik bogyó kigururlt Csillám kis szüttyöjéböl és együtt ránéztek.

Majd eszükbe ötlött szinte egyszere ,hogy oda adják neki és megnézzik mi fog történi.

Igy is lett.Egi magához ölelete a bogyót és amilyen gyorsan tudott már szaladt is az óriás felé.

Már rajta volt a hasán mikor az észre vette őt,de abban a pillantaban már bele is dobta a szájába a bogyót Egi.Az óriás nagy szájába már benne volt a mézízű gyümölcs.És akkor az óriás elkapta Egi farkincáját és a magasba emelte.Az óriás nagyon csúnyán nézett a kis egére és mikor már el akarta dobni mérgében akkor Csillám kiugrott a bokorból és rákiabált az óriásra.

Az óriás olyan nagyon álmos lett egy pár perc alatt hogy még Egit ie elengedte és hanyatt vágodott.

Egi zuhanni kezdett de Csillám odavágtatott és nagyon ügyesen elkapta.

Az óriás békésen visszaaludt igy a két kis bátor hős elindult tovább.

Már nagyon fáradtak és éhesek voltak.Pihenni kell.Vették tudomásul.

-Pihenni és enni kell!-mondta Egi,

-Igy van.Keresünk egy helyet ahol aludhatunk és keressünk ennivalót is.-mondta Csillám.

Nemsokára találtak egy barlangot.Oda be is mentek.

De jaj ott már lakott egy hatalmas medve.A medve nagyon szomorú volt és hangosan korgott is.

A hőseink nem értették hogy mi ez.Egi és Csillám nagyon lassan odasétáltak a korgó gyomrú medvéhez és illedelmesen bemutatkoztak.

-Szia medve úr.Én Csillám vagyok,ő pedig Egi.Szeretnénk itt megpihenni és enni pár falatot.Lehet róla szó?-kérdezte Csillám

-Persze-mordult a medve-aludni azt tudtok de enni?nincs itt semmi ennivaló.Nem halljátok az üres pocakomat hogy korog?-kérdezte a medve.

-De igen!-jegyezte meg Egi-és ne haragudj de nagyon vicces.-nevetet Egi.

-Várjatok egy pillanatot!-mondat Csillám.Aki elövette a következö bogyót és hamm bekapta.

S ekkor nagyon jó illatokat kezdett el érezni.Érezte a gyümölcsök  illatát a tiszta víz zamatát.

-Gyertek erre!-mondta és határozott léptekkel elindult a fasor mögé.Ott volt egy csordogáló gyönyörü patak,és nagyon sok gyümölcsfa,szamóca bokor.Mindenkinek kikerekedett a szeme és egy hatalmas rohammal bele vetteték magukat a gyümölcstengerbe.Mindhárman jól lakva ,tele pocakkal visszatértek a barlangba és békésen nyugovóra tértek.Mindannyian jól aludtak és nagyon szépeket álmodtak.Másnap reggel elköszöntek a már nem zsémbes macitól és a boszi felé vették az irányt.Az erdö egyre szebb lett.Olyan furcsa lett.Csillám felnézett és egyre feketébb volta füst.Nagyon aggodótt.Egyre jobban szaporázták a lépteiket.De bizony megint akadályba ütköztek.Egy hatalmas szakadék választotta szét az erdőt és nem volt sehol sem híd.Most ezt hogy oldják meg?Gondolkodoba estek.Ekkor Eginek eszébe juttot a harmadik bogyó hátha segit.

-A harmadik bogyó mire jó?-kérdezte.

Nem tudom.Nézzük meg!-mondta Csillám és már be is kapta.

Nem sokkal késöbb nagyon furcsa bizsergést kezdett el érezni,és akkor mindkét mellsö lába fölött  egy egy gyönyörü szines csillogó hatalmas nagy szárny nött ki.Amivel már tudott repüni is.

-Hát ez ezt tudja.Gyere a hátamra,pattanj fel és átrepülünk a szakadék felett.-javasolta Csillám Eginek.

És Egi már fent is volt Csillám hátán.Csillám pedig neki futtot és a csodás szárnyak már is a levegöbe emelték őket.Fantasztikus élmény volt.Olyan hamar és sikeresen átrepültek a szikla felett hogy szinte észre sem vetté hogy már ott vannak.Csillám biztonságosan leszállt a földre Egi pedig lecsúszott e hátáról.Csillám nagyon finom illatokat érzett,és a fekete füst is egyre közelebb volt hozzájuk.Felnéztek az égre és az nem volt barátságos.

-Mi lehet ez a jó illat?kérdezte Csillám-gyere Egi menjünk utána és nézzük meg-mondta Csillám.

-Nagyon jó csak nagyon vigyázzunk nehogy csapda legyen!-mondta Egi.

El is indultak a jó illat irányába és a tisztás közepén ott volt egy hatalmas sajtömb.Egi mikor ezt meglátta nem tudod meg álljt parancsolni magának és odarohant a sajthoz.

-Ne Egi!-kiabált fel Csillám és hopp már Egi is és a sajt is egy hálóban lógott fent a fán.Csillám egy pillantara megtorppant de ekkor kinyitotta a gyönyörü szép szikrázóan vakító szárnyait,és fel repült a bajba juttot kisegérért.Ekkor egy hangott hallotak.

-Kik vagytok ti és mit akartok?-kiabált rájuk valaki a bokorból.

De ők ketten nem ijedtek meg és miközben Csillám próbálta kiszabaditani Egit bátran visszaválaszolt.

-Csillám és Egi vagyok,és jöttünk a boszihoz megkérni hogy állitsa le a fekete füstött.-mondta a kicsi póni.

-Állitsa le?miért?kérdezte a hang a bokor mögül.

Mindeközben Csillám kiszabaditotta Egit és leszálltak a földre.

-Mert meg szeretném töle kérdezni hogy hogyan tudunk neki segiteni hogy ne legyen szomorú.-mondta Csillám.

-Miért akarsz a barátja lenni?-kérdezte a bokor mögül a hang érdeklödöen.

-Azért mert Pónifalva felé megy a fekete füst,és ott mindenki szomorú most ez miatt,és azt sem akarom hogy a boszi szomorú legyen.Lennék szívesen a barátja ha akarja.-mondta Csillám.

Mindeközben Egi nagyon bologatótt.De azért be volt bújva Csillám hasa alá.Kicsit azért félt de Csillám nagyon hősiesen ott állt védelmezve barátját.

A bokor megmozdult.Egy nagyon nagy orrú,bibircsokos kicsi boszi mászott ki belöle.Nem tünt mérgesnek.

-Miért akarsz a barátom lenni?nincs elég?-kérdezte a boszi.

-Mert senki nem lehet egyedül,mindenkinek kell barát mert együtt jobb és könnyebb az élet!-mondta Csillám.

-De néz rám,ki akar lenni az én barátom?-kérdezete a boszi.

-Hát én és Egi!-mondta  a póni és közelebb lépett a boszihoz.

A boszi elmosolyodtt jól estek neki a pónicsíkó szavai.Nagyon megörült mert tudta hogy komolyan modja Csillám.

-Gyertek velem,kövessetek engem!-és ezzel a mondattal sarkon fordult a boszi és a kicsi házikójához indult.A két barát összenézett bizonytalanul úgyan de elindultak követni őt.

A háznál a boszi megállt  és hátra fordult.

-Tudjátok én régen póni voltam csak egy gonosz gyík megátkozott.Azóta nincsenek barátaim igy köszönöm nektek ezt és cserébe abbahagyom a füstölést és mindenki boldog lesz utána.-mondta a a boszi.Aki ezzel a mondatal besétált a kis házba és elzárta a kandaló szelőzőnyilását.

Szép lassan leállt a füst.A boszi kiment kis höseinkhez és ott hatalmas meglepettés érte.Úgyanis mig ő bent volt Csillám gyönyörü szikrázóan csillogó szárnyai elöjöttek.

-Gyere velünk póniföldre ott a helyed hiszen régen póni voltál.Közttünk a helyed!Egivel együtt!-mondta Csillám.

-Hát jó mi vesziteni valóm van.Biztosan jó lesz ott is bár én nem vagyok olan szép,de ti eljöttetek és segitettek nekem a kedvességetekel megértésettekel.Hálásan köszönöm.-mondta a boszi.

Csillám felültette hátára a boszit és Egit és hatalmas szárnycsapásokal el kezdett repüni.Fantasztikus élmény volt.A boszi már régóta nem érzett ilyen szeretettet.Gyönyörü volt minden és hangos kacagásokal értek vissza póniföldre.Ott leszálltak és Csillám a szüleihez rohant ,akik nagyon boldogok voltak hogy gyermekük otthon van már.A többi pónimár kezdett jobb kedvü lenni de csodálkozva és kicsit félve nézték a boszit és Egit.A kisegér Csillámhoz szaladt,igy a boszi egyedül maradt és mindenki öt nézte.Ekkor Csillám odalépet hozzá és igy szólt:-köszönjük hogy itt vagy velünkés elfogadtad hogy barátkozhatunk veled.Ezért cserébe adunk neked valamit.

Csillám anyukája már nagyon készült mert tudta hogy a kicsi póni megcsinálja ezt a feladatot.Készült a boszinak meglepetésel.Odasétált megsimogatta a boszi arcát és odadta az ajándékot ami nem volt más mint egy gyönyörü varázsvirág.Csodásan szép volt és nagyon finom volt az illata.Mikor a boszi ezt megszagolta megrázzkodott.És abban a pillantaban rengeteg gyönyörü kicsi csillag hullot alá az égből.és minden ragyogóan szikrázott.A boszit a barátság varázslata megemelte és pár perc múlva amikor már mindenkinek káprázott a szeme és újból kitudta nyitni egy csodaszép póni állt elöttük.

Csillám,Egi,anya,és a többi póni kedvesége visszaváltoztatta a boszit és megint mindenki boldog lett Póni földön.Mert a kedvesség fontos és meg kell azt mutatni.

Igy lett újból Póniföld megint boldog és vidám egy nagyszerü barátság miatt.

-