Csupi a kis medvebocs

Csupi a kis medvebocs.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egy nagy erdő és annak a közepén élt Csupi, a kis medvebocs. Mindenki kinevette a neve miatt, ami nagyon bántotta. Egy barátja volt csak, Tóbiás a teknős. Tóbiás együtt érzett vele, mert őt is sokan bántották, nem a neve miatt, hanem mert nagyon lassú volt. Csupit mikor megkérdezték hogy hívják sokszor inkább nem mondott semmit, mert tudta hogy ki fogják nevetni, hazudni meg nem akart, hogy más néven mutatkozzon be. Utána már azzal is csúfolták hogy néma. Próbált mindenkinek megfelelni, de nem tudott.

 -Ne foglalkozz velük! Aki szeret az elfogad olyannak amilyen vagy.- mondta Tóbiás 

Csupi nagyon szomorú volt, nem is reménykedett benne, hogy bárki is tudná szeretni ezzel a névvel. Úgy döntött, útra kell és új életet kezd máshol. Tóbiás megértette, de mondta hogy ő itt lesz és várni fogja, ha még sem úgy alakulnak a dolgok, ahogy szeretné. Csupi könnyes búcsút vett barátjától és elindult.

Elkezdett szakadni az eső de Csupi csak ment és ment hajthatatlanul az új és jobb élet reményében. Nem tudta mennyi idő telt el, de végül megérkezett egy másik erdőbe ami sokkal nagyobb volt mint ahol eddig lakott. Lepihent egy fa tövében és körbenézett. Az erdő gyönyörű volt. Olyan virágokat is látott amit eddig még nem. Egy kicsit elfogta a szomorúság, mert hiányzott neki Tóbiás, de tudta hogy ha ott marad sosem lehet igazán boldog. "Csak pozitívan!" - mondogatta magában, amikor felbukkant egy kis mókus.
Csupi odament hozzá, nagy levegőt vett és bemutatkozott.

-Szia az én nevem Csupi.

 A kis mókus rámosolygott és azt mondta:

-Szia, én pedig Barni vagyok.Örülök a találkozásnak. Honnan jöttél?

Csupi meglepődött,hogy így fogadta. Egy percig csak nézett, nem találta a szavakat. Végül elmondta hogy egy kisebb erdőből jött. Barni mondta hogy menjen vele, bemutatja a többieknek is. Csupi nagyon félt és próbált felkészülni arra, hogy a többiek már biztos ki fogják nevetni. Megérkeztek egy tisztáshoz ahol rengeteg állat volt. Éppen egy születésnapot ünnepeltek. Csupi megtorpant és azon gondolkozott hogy inkább visszafordul, de már késő volt.
Barni hangosan felkiáltott:

-Figyelem mindenki! Szeretném bemutatni nektek Csupit. Ma érkezett a szomszéd erdőből.

 Mindenkinek felragyogott a szeme és mosolyogva üdvözölte Csupit. Mondták, hogy csatlakozzon az ünnepséghez. Csupi teljesen meghatódott,hogy ilyen kedvesen fogadták. Alig akarta elhinni! Örömében majdnem el is sírta magát.

-Ki a szülinapos? - Kérdezte.

Legnagyobb meglepetésére egy teknős volt. Szülinapjára egy gördeszkát kapott a többiektől, hogy gyorsabban tudjon közlekedni. Csupi értetlenkedve nézett körbe és azt mondta magában: "Ilyen hely tényleg létezik ahol elfogadják a másikat és ahelyett hogy kinevetnék inkább támogatják, segítik?Bárcsak itt lenne Tóbiás..."
A többiek látták, hogy valami bántja Csupit. Megkérdezték mi a baj, hogy tudnak-e segíteni.

-Jól vagyok, csak hiányzik Tóbiás a legjobb barátom. -mondta Csupi szomorúan.

Volt közöttük egy galamb, aki egyből felajánlotta, hogy ha szeretne, írjon neki egy levelet és ő majd elviszi neki. Hamarosan jött is vissza a válaszlevéllel.

 Tóbiás nagyon örült Csupi boldogságának. Írta, hogy büszke rá amiért ilyen bátor volt, hogy belevágott ebbe az útba és hogy ilyen jól alakult. Kérte, hogy vigyázzon magára és írjon még neki, hogy alakul az élete.

Csupi és a többiek az ünnepség után nyugovóra tértek. Csupinak nehezen jött álom a szemére. Nem ismer itt igazán senkit és a legjobb barátja sincs itt.

 A következő időben összeismerkedett a többiekkel és mindenkivel jóban lett. Barátai is lettek, de még sem volt boldog. Barni kérdezte:

-Mi a baj? Miért nem vagy boldog?

Csupi elmesélte a történetét és hogy maga sem érti. Megkapott mindent amiért elindult otthonról, minden adott hogy boldog legyen mégsem az. Barni gondolkodott egy kicsit és így szólt:

-Azt hiszem tudom mi a baj Csupi! Megvan mindened még sem vagy boldog, azt mondod. De ezzel nem mondtál igazat.

 Csupi kérdőn nézett Barnira és mondta hogy ő sosem hazudik.

-Figyelj Csupi! -folytatta Barni. - Sosem leszel itt sem igazán boldog.

Csupi tovább faggatta hogy de mondja már meg miért. Mire Barni:

-Hisz te is tudod! A szíved mélyén! Amíg nincs melletted az akit igazán szeretsz aki a legtöbbet jelenti neked addig sosem leszel igazán boldog.

Csupi elsírta magát.

-Igazad van Barni, de még is mit tehetnék? Nem akarok visszamenni oda ahol mindenki bánt. Az lenne a legjobb ha ő is itt élne, akkor lenne teljes a boldogságom. - mondta.

-Írj neki, hogy költözzön ide ő is, javasolta Barni.

-Ez nagyon jó ötlet Barni, de inkább személyesen beszélek vele.

Az út nem volt olyan hosszú mint aminek akkor tűnt mikor eljött onnan. Tóbiás nagyon örült Csupi látogatásának és invitálásának.

-Nagyon szeretnék oda költözni, hogy veled legyek, de túl messze van. Az én tempómmal vagy egy évig tartana az út,mondta. 

-Kis barátom, emiatt ne aggódj, én mindenre gondoltam! -mondta Csupi, és elővett egy gördeszkát amit a többiekkel együtt készített.

Tóbiás meghatódott, átölelte Csupit és ezt mondta: 

-Most már semmi és senki nem választhat el egymástól. Nagyon szeretlek ❤️