Egy nyuszi karácsonya


https://smaragdkiado.hu/termek/varazslatos-mesketek-1-meseerdo/

                Egyszer volt hol nem volt, a biatorbágyi raktárrengetegen is túl élt egy kis nyuszi. Kicsi volt, szemüveges, de telve volt szeretettel és álmokkal. A társai mindig szekálták, hogy még a közepes répákat sem tudja kihúzni, annyira gyenge...

Kép forrása: Saját, lakáson Boci csoki fotózva

                Egyszer volt hol nem volt, a biatorbágyi raktárrengetegen is túl élt egy kis nyuszi. Kicsi volt, szemüveges, de telve volt szeretettel és álmokkal. A társai mindig szekálták, hogy még a közepes répákat sem tudja kihúzni, annyira gyenge. Ő azonban elhatározta, hogy egyszer még valami nagy dolgot fog véghezvinni. Ezért állandóan tanult, olvasott.  Kedvencei közé tartoztak a karácsonyi történetek.

                Egy téli estén, épp hazafelé tartott a könyvtárból, elgondolkozva a DNS szekvenciákon, telimereken. Hirtelen csilingelést, faágak reccsenését hallotta, majd a hó ropogását, végül csend lett. Magijedt, de a félelmét leküzdve elindult arra, ahonnan a zajt hallotta. Nem messze az úttól egy szánt látott, elé fogva pár rénszarvast. A bakon egy piros ruhás ember ült. Eddigre már megtanulta, nem minden ember gonosz. Sőt, az erdőben rengetegen járnak, akik csendben szemlélődnek, beszélgetnek és érdeklődve figyelik őt és a társait, ha találkoznak.

Most félelemmel vegyes érdeklődéssel ment a szán felé. A fehér szakállas embernél, bár volt valami hosszú, de nem zöld ruhában volt. Ez bizonytalanná tette. A hosszú ággal járó zöld ruhások mindig bántani akarták. Egyszer rá is durrantottak, amitől két hétig sánta volt az egyik lábára. De ez másmilyennek tűnt. Ez nyugodt volt és jóságos, mint az iskolaigazgató őz.

A piros ruhás lemászott a bakról és odament a szarvasokhoz. A bal hátsónál sokáig időzött, emelgette a lábait, különösen a jobb elsőt. Majd komótosan, könnycseppel a szemében kifogta és a szán mellé fektette. Ő még közelebb ment a piros ruháshoz. Megkérdezte segíthet-e valamiben? Az meglepetten nézett az okos szempárba

  • szegény Villám rosszul lépett és megrándult a lába. Nem tudom mitévő legyek. A gyerekek várják az ajándékokat, de Villámot sem hagyhatom magára.
  • Én vigyázhatok rá. Idehívom a bölcs baglyot, aki megvizsgálja, és megmondja, mit tegyek. Ápolhatom, etethetem. Mesélhetek neki, amíg meg nem gyógyul, és utánatok nem mehet.
  • Nagyon szépen köszönöm, és amint tudom, meghálálom.

Így is történt. A nyuszi elhívta a bölcs baglyot, aki gyógyszert adott, borogatást tett fel, aminek a cserélésére is megtanította. A nyuszi szorgalmasan ápolta a rénszarvast. A gondoskodás hatására hamar meg is gyógyult. Jó barátok lettek, így búcsúzáskor megkérdezte Villám a kis nyuszit, hogy mivel hálálhatja meg a sok szeretetet, amit kapott. A kis nyuszi csak annyit mondott:

  • Szeretnék egyszer én is veletek tartani! Repülni a csillagos égen és örömet szerezni a gyerekeknek a sok ajándékkal, amit a Télapó visz a segítségetekkel!
  • Nem ígérhetek semmit, de megpróbálom elintézni.

Azzal csillagokat rúgva az égre eliramodott.

                Következő Karácsony este épp nézegetett ki az ablakon és azon tűnődött, vajon merre jár a télapó a rénszarvasokkal? Egyszerre csillageső hullott az égből és megállt a ház előtt a szán. Leszállt a Télapó, egy pici csomagot vett a kezébe és bekopogott!

A nyuszi izgatottan rohant az ajtóhoz, és kinyitotta azt.

  • Szervusz, kedves nyuszi! Segítettél rajtam és Villámon, amit szeretnék neked megköszönni. Kérlek, vedd fel ezt a ruhát!

A Télapó egy piros masnival átkötött barna színű ruhát adott át. A nyuszi egyetlen szó nélkül átvette és magára öltötte. Pont illett rá. Úgy nézett ki, mint egy született rénszarvas. Hirtelen könnyűnek és szabadnak érezte magát. Télapó mosolyogva kérdezte

  • Még mindig szeretnél elkísérni?
  • Igen, persze

Felelte a nyuszi, és a levegőbe ugrott. Meglepetten tapasztalta, hogy ott is maradt. Toppantott a hátsó lábával, mire szikrák hullottak a ház előtti kertre.

A Télapó visszaült és csettintett. A szán elemelkedett és elindult a világ körüli útjára. A szemüveges kicsi nyuszi pedig vígan szökdécselve kísérte. Néhány helyre Ő vihette be az ajándékot.

                Miután mindenhol végeztek hazamentek. A ház előtt leszálltak, majd a Télapó mégegyszer megköszönte a segítséget. A nyuszi odament Villámhoz, átölelte és egy puszit nyomott az arcára.

                Elindult a házba. Megfordult, de már csak a távolodó szánt látta és hangos Hohohó kiáltást hallott, ahogy a Télapó elköszönt tőle.

 

                     

 

Szabó Peti, amatőr író

Ezt a mesét írta: Szabó Peti amatőr író

2018 óta foglalkozom írással. Eleinte a hivatásaimmal kapcsolatos emberi sorsokról, történetekről írtam. Újabban inkább szociológiai alapokra írok szatírikus novellákat.


https://smaragdkiado.hu/termek/varazslatos-mesketek-1-meseerdo/

Vélemények a meséről

Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!