Éhező gyerekek földjén

Éhező gyerekek földjén.

Szívek dobbannak millió ritmusban,
A lüktető élet hangos zajában.
Elnémult arcok, riadt tekintetek,
Sírnak a Földön, éhező gyerekek. 

Nap hatalma a természetben rejlik,
Áldott sugarai, életre hajlik.
De könnyek folynak, esengő arcokon,
Viz és élelem nélküli napokon.

Egy szelet kenyér, éhesnek boldogság,
Élelmet vár sok gyerek, szegény világ.
Ébredő remények, a holnap arcán.
Ember légy önzetlen, a szív fokán.

Szomorú milliók, összetört testek,
Könnyező szemű, elesett gyerekek.
Várják a világ újjászületését.
Amiben lesz élelem, áldott bőség.

A jóllakottak birodalma, oly szép,
Nekik az élet, varázslatos, tömény.
Ám az éhezők otthona, a remény,
Mindennap küzdelem, az életükért.

Az árnyékok oldalán, halál a rém.
Mig az élet szíve, egészség a fény.
S éhező gyerekek, boldog arca,
Mindennap enni, és az élet vágya.

A küzdelmek, harcok, és sorsok baján,
Tudjuk, látjuk, kegyetlen a valóság.
Segíts ember, segíts világ, már Nekik!
Hogy az életük, boldog és szép legyen.