Éjszaka csendje

Éjszaka csendje.

Éjszaka csendje árasztja el a szobát,

hol fényes álmok suhannak át.

Gyertya fénye pislogva világít,

az ablakpárkányról egy tündér rám kacsint.

Rajta csillogó ruhája, arany cipellője,

mintha menyegzőre készülődne.

Hirtelen kibontja fátyolos szárnyait,

odaszáll hozzám, majd óvatosan megérint.

Puha keze óvatosan simogatja bőrömet,

pillantása körbeöleli szívemet.

Hirtelen leszáll a faragott szekrényre,

s onnan néz engem merengve.

Majd lassan a szeme lecsukódik,

a kis teste gyengéden összecsuklik.

A szoba sötétségbe burkolózik,

minden játék kíváncsian hallgatózik.

De csak a légy suhanását hallják,

amint egyik polcról a másikra száll.

Éjszaka csendje lepi el a szobát,

ahol sötét álmok suhannak át.