Élet az öreg vízimalomban 12. rész.

Élet az öreg vízimalomban 12. rész..

 - Ne mondj semmit! Futás innen! - mondta határozott hangon apóka. - Gyerünk innen, ha kedves az életed! - intette Regőt. És bár Regő semmit sem értett, engedelmesen futott apósa mellett. Aztán átvágtak a patakon, néhány a vízből kiemelkedő kövön egyensúlyozva. Néhány perc sietős lépés után Regő hátra nézett. A kismalacokhoz éppen visszatért a vadkan, és az anya koca is. 

 - Most megmenekültünk. - törölte meg homlokát Elemér apó. - Hát tudd meg Regő fiam, ez volt az utolsó vak folt az emlékeim között, de most eszembe jutott mi történt. Miután Ilonkát és Sárikát elhagytam, útközben pont egy ilyen aranyos malac csapatot vettem észre. Vesztemre közelebb mentem, hogy megcsodáljam őket. Pár perc után aztán megérkezett az anya koca, nyomában a vadkannal. Ők bennem veszélyt láttak, azt hitték bántani akarom a kicsinyeiket. Ezért támadásba lendültek. Azokat a sérüléseket a malackáikat féltő vaddisznó szülők okozták. Csoda, hogy betudtam menekülni a bokor alá. Nem tudom meddig feküdhettem ott. De aztán minden erőmet összeszedve, siettem a patak part felé, hogy eljussak hozzátok. Biztosan akkor vesztettem el a vizes tömlőmet, és az irataimat a bokor mélyén. Ekkor találkoztam a parton a horgászó emberrel, aki megmentette az életemet. És hozzátok is így jutottam el a csónak segítségével. - mesélte út közben Elemér Regőnek. - Egy szónak is száz a vége, a vadmalacokkal vigyázni kell. - szögezte le apóka.

 - No csak! - mondta Ilka mama. - Mintha Regőék lennének. De gyalog? És miért a túlsó parton jönnek? - gondolkodott hangosan.

 - Tényleg ők azok! - örült meg Katica, és a kosarat eldobva futott a férje, és az édesapja felé. A férfiak egy sekélyebb részénél a pataknak átlábaltak a vízen, és ők is futottak Katica felé. Örömükben azt sem tudták, hogy hogy öleljék, csókolják egymást. Most aztán volt miről beszámolni. Nem győzték kérdezgetni egymást. De mi lett a csónakkal? És hol a liszt? Vissza jött e minden emléke apókának? Hogy van Katica, minden rendben a születendő kisbabával? Mi van a kismókussal? És hol van Loncsos kutyus? Látták e az őzikét? És volt e valaki őröltetni? Mire mindent megbeszéltek, késő éjszaka lett. Akkor aztán nyugodni tértek mindannyian. Volt mit kipihenni. Elemér apó alig bírt elaludni. Így hogy már minden eszébe jutott, minden emlék a helyére került. Ez nagyon fellelkesítette, és nehezen jött a szemére álom. Katica és Ilka mama is megnyugodhatott, hiszen Regő és Elemér apó épségben egészségben tért haza. Regő is boldogan látta, hogy nem volt semmi gond a vízimalom körül míg oda voltak, és Katicája is jól van. Ilka mama is megnyugodva szundikált a szobájában, mert újra együtt volt a család. Újra visszatérhetett az eredeti kerékvágásba az életük. Loncsos kutyus csapzottan, és elcsigázva érkezett haza az éjszakai kóborlásából. Nem is gondolta a család, hogy milyen hős kutyus védelmezi  őket. Megette a számára kikészített vacsorát, aztán fáradtan tette le a fejét lábaira, és a következő percben már horkolva aludt a fekhelyén.

További mesék a https://www.esztimese.hu oldalon! Szeretettel várlak ott is!