Barion Pixel

Első Erdei Zsibvásár


Valahol, a Makrancos folyón túl, a Tornyos-hegy lábánál terült el a Csiribiri erdőcske. Lakói vidáman, nyugalomban éltek itt. Egy nap, amikor az öregtölgy lábánál összegyűltek és tanácskoztak, Paja a papagáj egy érdekes ötlettel állt elő: 
-        ...

Kép forrása: internet

Valahol, a Makrancos folyón túl, a Tornyos-hegy lábánál terült el a Csiribiri erdőcske. Lakói vidáman, nyugalomban éltek itt. Egy nap, amikor az öregtölgy lábánál összegyűltek és tanácskoztak, Paja a papagáj egy érdekes ötlettel állt elő:

-         Ahonnan én jöttem, minden évben rendeztünk zsibvásárt. Mi lenne, ha itt is szerveznénk?

-         Ez nagyon jó ötlet! – kiáltotta Molli, a mókus.

-         Igen! Igen! – helyeseltek a többiek.

-         De mi az a zsibvásár? – kíváncsiskodott Fürtike rigó-, én sajnos nem tudom.

-         Az kérlek, olyan vásár, ahol árulhatod a már megunt dolgaidat, vagy épp vehetsz olyasmit, ami neked nincs, de esetleg jól jön. Szóval ilyen adok-veszek dolog.  Úgyis mondhatnám, bolhapiac – mondta Paja papagáj.

-         Én nem akarok bolhákat! Ki az a bolond, aki bolhát akar? Ilyen badarságot! – brummogta mérgesen Medve Móric.

-         Jaj! Semmi bolha! Ez csak olyan vicces elnevezése a piacnak, mert mindenfélét lehet itt árulni és venni – nevetett Paja.

-         Akkor most már azt hiszem én is értem – felelte Fürtike. – Szóval bolha nincs, csak lim-lom, csetresz.

-         Hát, valami ilyesmi – hagyta jóvá Paja. - Neked már nem kell, de, mondjuk, én nekem tetszik, és megveszem. Értitek már végre mi a lényeg? – kérdezte.

 Az összegyűltek bólogattak.

-         Jó. Akkor legyen egy hét múlva! – javasolta Barnus, az őzgida.

-         Addig megnézzük mi az, ami felesleges és mehet a piacra – cserregte Szarka Sziszi.

-         Akkor Kopogi, a harkály, Fürtike a rigó, és Szarka Sziszi mindenkit értesítsen, hogy egy hét múlva piacozunk, de bolhák nélkül – adta ki az első utasítást Medve Móric. - Sün Stefi, te és a barátaid, gondoskodhatnátok finomságokról. Olyan mennyei sütiket tudtok készíteni!

-         Rendben! Vállaljuk! – bólintott Sün Stefi.

-         Zene is kellene, mert akkor jó a hangulat, ha közben remek muzsika szól. Erre lenne jelentkező? – kérdezte medve koma.

-         Hát, majd én! – rikkantotta Rezső, a róka. – Tudjátok, néhány napja páran összeálltunk és zenélni kezdtünk. Itt majd legalább bemutatkozhatunk!

Az állatok izgatottan tértek haza. Mindenki keresgélt, hogy mit tudna vinni a vásárba. Sün Stefi összeült a csapatával, hogy megbeszélje velük, hogy miket készítsenek, mivel örvendeztessék meg az erdő népét, ezen a neves napon. Fürtike, a kis fenyőrigó, Róka Rezsőt és együttesét kereste fel.

-         Szívesen énekelnék veletek! Vagy van már énekesetek? – tudakolta a kis fenyőrigó.

Rezső meglepődött, de aztán igent mondott, amivel a zenekar többi tagja is egyetértett. Azonnal próbálni kezdtek. Rezső erre az alakalomra már írt egy nótát, és elénekelte:

Vásár, vásár, zsibvásár,

ez egy igazi kincsestár.

Itt ma minden eladó,

ez a vásár csudajó!

Refrén: Zsib, zsib, zsibvásár,

ez ám, az igazi erdei bazár!

 

Gyere, gyere, nézz körül!

Közben a fánk is kisül.

Egyetek és vegyetek,

mindent jól megnézzetek!

Refrén: Zsib, zsib, zsibvásár,

ez ám, az igazi erdei bazár!

 

-         Na, ezt fütyüld el Fürtike! – mutatta meg a kottát Rezső a rigónak. – Persze, te majd szebben dalolod, mint én!

Aztán a zenekar gyakorolni kezdett.

Sün Stefiék is nekiálltak sütni az édességeket. Bonbon, a borz, limonádékat, koktélokat kreált. Az erdő lakói lelkesen készültek az Első Erdei Zsibvásárra.

A kirakodóvásár napján mindenki sürgött – forgott. Az árusok hangosan kínálták portékáikat. A nézelődők bámészkodtak, ettek – ittak, vásároltak.

-         Most pedig a színpadon, Róka Rezső zenekara, a Ritmus-banda! Énekel Fürtike, a rigó! – konferálta fel az együttest Medve Móric.

 

A csapat a Zsibvásár című dalával, óriási sikert aratott. A nézők tapsoltak, éljeneztek és együtt dalolták a refrént Fürtikével.

Késő estig mulattak az erdő lakói. Sokan megkóstolták a Sün Stefiék fánkját, perecét és Bonbon borz limonádéját. Szinte valamennyien valamilyen vásárfiával tértek haza.

Molli mókus nem is értette, miért vette meg Paja papagájtól a tollas kalapot, hisz eddig sosem viselt ilyesmit. Paja, meg azon gondolkodott, hogy vajon mi szüksége van neki körömlakkra, amire rábeszélte Tücsök Tünci? Aztán rájött, hogy még színesebb lesz a megjelenése, ha kilakkozza a karmait. Medve Móric egy harmonikával lett gazdagabb. Elhatározta, hogy holnaptól zenélni tanul, és majd beáll Rezsőék zenekarába. Barnus őz, pedig vett egy látcsővet.  Nagyon örült szerzeményének, mert majd milyen jó lesz ezzel pásztázni a tisztást.

-         Jövőre újra tartsunk zsibvásárt! – rikkantotta Szarka Sziszi.

-         Igen! – helyeseltek a résztvevők.

Mindenki elégedetten és boldogan indult haza. Még sokáig emlegették az Első Erdei Zsibvásárt.

 

G. Joó Katalin, amatőr író

Ezt a mesét írta: G. Joó Katalin amatőr író

G. Joó Katalin vagyok, negyven évig tanítottam egy általános iskolában. Néhány írásom megjelent Erdélyben, Szerbiában, Szlovákiában is. Több elismerést, díjat kaptam már. A Cseresznyevirág c. mesém bekerült a 2. osztályos OFI-s olvasókönyvbe, a kis Hótündér története pedig határon innen s túl nagyon népszerű.

Vélemények a meséről

Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!



Sütibeállítások