Elválaszthatatlan falevelek

Elválaszthatatlan falevelek.

Beköszöntött az ősz. A költöző madarak sorban útnak indultak, miközben a fák élénkzöld ruhájukat, bár haloványabbra, de színesre cserélték.

A város szélén lévő parkban volt egy fa, melynek levelei különleges színekben pompáztak. Két falevél feltűnően hasonló volt, és úgy tűnt, mintha egy picit vonzották is volna egymást. A szél akárhogy fújhatott, azok mindig egymás felé fordultak. Mindkettőjükön a zöld, a sárga és a bordó színek olvadtak össze, ezzel érdekes, foltos mintát alkotva. Mintha középen egy-egy picike csillag rajzolódott volna ki rajtuk. Talán még az erezetük is eltért egy kicsit a társaikétól.

Ahogy telt az idő, minden megfáradt levél a földre hullt, de ez a kettő továbbra sem volt hajlandó elszakadni a fájától, vagy egyszerűen csak egymástól. Sorsukat azonban nem tudták elkerülni, és megtörtént, amitől a legjobban féltek. Egy nagyobb vihar érte el őket, és egyikőjük már nem bírta tovább, leszakadt a faágról és a szél magával vitte, majd csak jóval messzebb, egy lakótelepi játszótéren dobta el magától. Miután a vihar elvonult, az egyedül maradt falevél minden erejét összeszedte, hogy ő is lepottyanjon, de hiába. Valahol nem is bánta. Sokkal jobb nem lett volna a földön, a többi levél között sem. Ő azzal az egyel akart lenni, amelyik úgy hasonlított rá. És mivel a szél nem fújt már, így a legkisebb esélyét sem látta annak, hogy megtalálja párját. Azonban pár nappal később újabb vihar közeledett. Faleveleink minden reménye abban volt, hogy most majd sikerül újra egymásra találniuk, bár mindketten nagyon jól tudták, hogy ahhoz egy hatalmas csodának kell történnie, de ők még hittek benne. És a csoda bekövetkezett. A hűvös szél az utolsó falevelet is magával ragadta, és ugyanazon a játszótéren engedte útjára, mint az előzőt.

Másnap délután, amikor a napocska már felszárította az esőcseppeket, egy mosolygós, szőke hajú kislány ment ki a játszótérre, hogy őszi falevél csokrot készítsen az édesanyjának. Már igen sok levelet szorongatott az aprócska markában, mikor felfedezte az egymás mellett fekvő két különleges falevelet, hasukon a sárga kiscsillaggal. Annyira megtetszettek neki, hogy az összes többit eldobta, és csak azt a két falevelet vitte haza. Gondosan kipréselte a leveleket, majd egy hófehér lapra ragasztva az anyukájának ajándékozta őket.

Innentől kezdve a két falevél elválaszthatatlan volt, és soha többé nem kellett félniük attól, hogy újra elveszítik egymást.