Emma a kalózlány - Emma és a vízicickány

Emma a kalózlány - Emma és a vízicickány.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy híres kalózkapitány. Úgy hívták, hogy Vörösszakáll. Egy szép nyári napon született egy kislánya. Ezt a kislányt elnevezték Emmának. Emma nagyon menő lány volt. Nem félt a nála kétszer nagyobb fiúktól sem, akik a kikötőben akarták megverni. Mivel erős kalózok között a hajón nőtt föl, simán elnáspángolta a verekedni vágyókat. Néztek is a fiúk, hogy egy ilyen kislány, hogy tud így verekedni. Emma szép, okos, és ügyes lány volt. Hosszú fekete haja a derekát verte, két tincs be volt fonva. Hajpántja fehér, teste izmos, mégis törékeny. Egyszóval Emma gyönyörű volt és erős.

Egy reggelen, amikor felébredt, kiment a fedélzetre. Szép napos reggel volt, hűs szellő fújdogált. Minden olyan volt, mint egy átlagos reggelen. De mégis más volt minden. Mintha valami különlegesre készült volna az egész világ. Mintha a szellő máshogy suttogott volna, mintha a hullámok máshogy verték volna a hajó oldalát. Hirtelen a hajó orra felől motozás hallatszott.

- Ki van ott? - kérdezte Emma. A kérdésre nem jött felelet. Viszont a motozás egyre erősödött. Hirtelen előugrott a hajó egész legénysége, és az apja Vörösszakáll teljes maga valójában.

- Boldog szülinapot, lányom!

Hát persze, jött rá Emma a megoldásra - azért volt ilyen furcsa minden, mert szülinapom van, ma lettem 12 éves!

- Köszönöm, ezt igazán nem kellett volna!

- De kell! Az én lányomnak minden kell! Verjetek csapra egy hordó bort! Bulizzunk estig!

És buliztak estig. Mikor a hangulat a tetőfokára hágott, a kapitány előrukkolt a legfontosabb kérdéssel:

-          Mit kérsz lányom? Bármit kérhetsz, majd csak beszerezzük valahogy.

-          Tényleg bármit?

-          Igen.

-          Hát jó. Én, én … - habozott Emma – Én egy igaz barátot szeretnék kérni!

-          Hmmm. Hát nagy hatalmam van, tudok lopni, kincset találni, de barátságot még én sem tudok teremteni, de majd csak megoldjuk valahogy! Most bulizzunk!

De Emmának nem volt kedve bulizni. Mivel éppen egy kikötőben voltak, elment sétálni. A faluban, ahol sétált, szép boltok voltak gyönyörű kirakatokkal, de Emmának nem tetszettek a csecsebecsék. Neki egy barát kellett. Kiért a faluból, egy kis tó mellett vitt az útja. Hirtelen halk hangot hallott:

-          Emma!

-          Hol vagy!

-          Mögötted.

Emma megfordult, de nem látott senkit.

-          Nem látlak.

-          Itt a fűben vagyok.

Emma lenézett és végre meglátott a fűben egy kis állatot.

-          Ki vagy? – kérdezte Emma.

-          Én egy vizicickány vagyok. Farokkal együtt 14-17 cm. Magasságom 1,6-2 cm. Testtömegem 10-23 g. Én vagyok a te mágikus állatod, más szóval igaz barátod! Csak te érted  meg a beszédem és csak te láthatsz.

-          Tényleg? De jó!! Tudtad, hogy ma van a szülinapom és pont egy ilyen barátot kértem ajándékba.

Így lettek igaz barátok, Cickány és Emma. Mindig kisegítették egymást, ha Emma szomorú volt, Cickány megörvendeztette. Egyszer egy forró nyári napon Emma és Cickány a vízparton sétáltak, jobbanmondva Emma sétált, Cickány pedig  a kezében ült.

-          Fürödjünk egyet!  - és választ sem várva beugrott a vízbe.

-          Juhé!

-          Segítség! – kiáltott a cickány.

-          Mi a baj?

-          Megfulladok!

-          Nem tudsz úszni?

-          Ments meg!

Emma gyengéden kiemelte a vízből Cickányt és kimentek a partra.

-          Te vizicickány vagy, nem kellene tudnod úszni?

-          Nem minden vizicickány tud úszni, én például nem. Egyszer még kis koromban még úsztam, beleakadtam egy szemétbe és majdnem megfulladtam.

-          De hát ez borzasztó! Jobban kellene vigyázni a környezetre.

-          Hát igen!

-          De mi lenne, ha megtanítanálak úszni? – mondta Emma.

-          Az ki van zárva!

-          De légyszííí! Nagyon vigyázok rád!

-          Nem!

-          Kapsz, spagettit! Ugye azt szereted?

-          Köztudott, hogy imádom a spagettit! Na jó, megtaníthatsz!

-          Ez az! Köszi!

-          Nem engedném meg, ha nem lennél a gazdám és vedd tudomásul, hogy utána kérek egy nagy tál spagettit! – morgolódott a cickány.

-          Jó, holnap kezdhetjük!

Egy évbe telt, mire Cickány megtanult úszni, de utána már boldogan úszkált együtt Emmával.