Erdei mesék: A varázslatos születésnapi zsúr

Erdei mesék: A varázslatos születésnapi zsúr.

Az erdő még ködbe takarózva aludta mély álmát. Csak a fák színes lombjain keresztül beszüremkedő szelíd fények melegséget árasztó csíkjai próbálták felébreszteni őt. A hajnali fények megérkezését követően az erdőt a patak halk csoboságán túl, lassan zengő-bongó madárcsicsergés töltötte meg. Ébredezni kezdett ez a varázslatos világ.

Az erdei patak mentén egy kis faházikó állt, amit egy pici híd kötött össze az ösvénnyel.

Ablakait édes szívecskemintás, fából készült spaletták díszítették. Ablakai és a kertje is telis-tele volt szép, színes virágokkal. A környéken a nektárt gyűjtögetni vágyó méhecskéket vonzotta a mézédes illatfelhő.

Ebben a kis kunyhóban éldegélt három kis bajszos varázslócica, akiknek neve Kuglóf, Képviselőfánk és Kürtöskalács volt.

Ezen a reggelen korán felébredtek. A három jó barát boszorkánykunyhójában gyakorolta a varázsigéket. Éppen egy nagyon bonyolult varázsfőzeten dolgoztak.

Amíg Kuglóf és Képviselőfánk az üst tartalmát keverték-kavarták, mindeközben a varázskönyvben a receptet nézték, nehogy bármi is kimaradjon a főzetből, addig Kürtöskalács eltűnt varázspálcáját kereste.

A kiscicák nagy készülődésben voltak. Egyik kedves barátjuknak, Bejglinek születésnapja volt ezen a gyönyörű tavaszi napon. Képviselőfánk az üstbe pillantott:

– Szerintem ez elkészült! Hm, ez jónak néz ki! – állapította meg Képviselőfánk, majd Kuglófra nézett. – Van kedved esetleg megkóstolni?

Kuglóf volt a házi pékmester, szakács és cukrász is egyben. Nagyon szeretett minden földi finomságot sütni-főzni, hát még enni!
Nem kellett Kuglófnak kétszer mondani, kanalat ragadott és megkóstolta az üstben lévő málna színű főzetet:

– Hmm, ez nagyon finom! Ez az eddigi legfinomabb varázsszörp, amit eddig kóstoltam! – mondta Kuglóf száját boldogan nyalogatva.

– Remek, akkor láss hozzá a szülinapi torta elkészítéséhez! Képviselő, addig te kezdj neki a varázsköpeny és a varázslókalap megvarrásának! Estig el kell készülnünk minden ajándékkal! A takarítás, a vendégeknek megterítés és a díszítés is még hátra van! Ezeket majd én elintézem! – mondta a többieknek Kürtöskalács, miközben végre sikeresen megtalálta varázspálcáját a konyha egyik reteszében egy kockás edénytörlő kendőjébe betakarózva. A pálca nyűgös volt és fáradt.

– Még olyan korán van Kalács! – jegyezte meg a varázspálca. Nem tetszett neki, hogy megzavarták a szunyókálásban. – Hadd aludjak még egy kicsit, kérlek!

– Nem lehet, ma van Bejgli születésnapja! Örülj, hogy nem tudlak átváltoztatni tüzifává, főleg azután, hogy reggel óta kereslek! – dünnyögte bajszocskája alatt mérgesen Kürtöskalács, majd egy határozott mozdulattal megragadta a varázspálcát, mielőtt újra messzire szökött volna tőle, majd elkezdett vele varázsolni.

Abrakadabra csiribí-csiribá, varázspálca,
Hókusz-pókusz, tejesláda.
Pattanj ide felmosórongy és vödör,
Estére csillogjon-villogjon minden a szülinapi zsúrra!

A varázsigét követően beugrált a vízes felmosórongy és követte a fából készült kis felmosóvödör telis-tele vízzel. Nagy szorgosan elkezdték feltakarítani a konyhát, szálltak a buborékok mindenfelé. Kürtöskalács addig elkezdte feldíszíteni a kis boszorkánykunyhót, saját készítésű, papírból kivágott szülinapi tarka-barka girland dekorációkkal. Az asztalra terítőt varázsolt, amelyre konfettit szórt rá díszítésnek. A tányérok a kredencből kirepültek és egyenként minden vendégszék elé került egy étkészlet. Mellé villák, poharak és szalvéták foglaltak helyet. Mire végeztek a ház csillogott-villogott, a díszítés pedig már önmagában igazi ünnepi hangolatot teremtett. Kürtöskalács megigazgatta a feje tetejéről lecsúszni készülő varázssüvegét, majd ahogy körbenézett elégedetten bólogatott, hogy éppen ilyen díszítést képzelt el erre az alkalomra. Varázspálcájával legyintett egyet, a felmosórongy kicsavarta magából a maradék vizet a vödörbe és elmentek pihenni. Megérdemelték, mert gyönyörűen elvégezték a munkájukat.

Kuglóf is nagyon szépen, ügyesen megcsinálta a feladatát. Meseszép születésnapi tortát készített. Finom, krémes pudingtöltelék került a mézédes diós piskóták közé rétegezve. A torta tetejére rengeteg házi termesztésű, ínycsiklandó epret rakott, amelyet a kunyhó melletti kis kertjükből frissen szedett. Még egy picit cicomázta, hogy igazán mutatós legyen.

A nap szinte észrevétlenül elment. A napfényes égboltot lassan az első apró csillagok váltották fel a szürkéskék égen.
Képviselőfánk nagy szorgalommal varrta a köpenyt, a kalappal mindenki örömére addigra már régen elkészült. Azonban a munka igazi része még rá várt. Megragadta szegény fáradt seprűjét, a kézzel készített köpenyt és varázssisakot magára aggatta, majd fürgén kiszaladt a kunyhójuk elé velük. Ráült a seprűjére, majd felszállt a csillagokkal teli égboltra. A Holdhoz igyekezett, aki éppen az igazak álmát aludta.

– Kedves Hold! Segíts nekem, kérlek! Megvarrtam az ajándék varázsköpenyt és a kalapot, de az igazi varázserejéhez szükségem lenne az égbolti fonálra és némi hullócsillagporra.

A Hold egy nagyot ásított, majd elmosolyodott és így szólt Képviselőfánkhoz:

– Természetesen segítünk neked! A kis Bejglinek lesz, ugye? – majd elvette tőle az ajándékokat.

Zsebéből elővette saját varrótűjét és fonalát, majd varrni kezdett velük. Gyönyörű éjszakai égi mintákat hímzett rájuk. Meseszépen tündököltek rajta, akárcsak az igazi csillagok. Majd egyszer csak megjelent egy hullócsillag, aki varázsport szórt a süvegre és a tallárra.

– Tessék, elkészült minden! – adta át a kelméket a cicának.

Képviselőfánk megköszönte a segítséget, majd hazafelé igyekezett.

– Alig várom az estét! – mondta izgatottan Kuglóf.

– Én is! Nagyon kíváncsi vagyok Bejgli mennyire örül majd az ajándékainknak. – tette hozzá Képviselőfánk.

Megérkezett az este. Az erdőt szentjánosbogarak lepték el, apró fényeikkel megvilágították a ligetet. A patak csendben csordogált, csillámló vízén a Hold és a csillagok mosolya tükröződött halványan vissza. Kint Képviselőfánk meggyújtotta az éjjeli lámpásokat. Odabent minden készenállt az ünneplésre.

A vendégek sorban egymás után megérkeztek. Az ünnepelt kiscicát, Bejglit betakart szemmel kísérték be a házba.

– Meglepetés! Nagyon boldog születésnapot kívánunk! – köszöntötték az erdő lakói az ünnepeltet.

Bejgli mancsait arca elé rakta a meglepődöttségtől, majd az ajándékokra és a barátaira nézett.

– Ezt mind nekem készítettétek? Köszönöm szépen! Nagyon jó barátok vagytok! – sírt örömében Bejgli.

– Igen! A mai naptól kezdve te is varázslócica vagy!

Átadták neki az ajándékokat és egész este együtt ünnepelték Bejglit.