Erdei mesék: A varázslótanonc és a bűbájvarázslás

Erdei mesék: A varázslótanonc és a bűbájvarázslás.

Bejgli a születésnapja elteltével beköltözött a kis varázskunyhóba. Barátai megkérték, hogy innentől kezdve lakjon velük és majd ők közösen megtanítják a varázslás minden csínyjára-bínjára. Meseszép, saját kis szobát kapott a tetőtérben.

Egyik reggelen, ablakát kinyitotta és a szép, mesebeli tájban gyönyörködött. Az elmúlt napok történésein gondolkozott. Nem csak boszorkánytanulmányait kezdhette meg, hanem csodás, új otthonra tett szert és barátaival közösen együtt élhetett. A világ legszerencsésebb kiscicájának érezte magát.

Mindeközben még Kürtöskalács ágyacskájában aludt.

– Ébresztő, ébresztő! Gyerünk Kürtöskalács, ki az ágyból! – szólt egy hangos, nevető hang.

Kürtöskalács nehezen kinyitotta álmos szemeit és feljebbtolta fején csíkos pizsamájához tartozó éjszakai alvóssapkáját. A kis Bejgli ébresztgette őt, miközben lelkesen ugrabugrált az ágyán.

– Neked is jó reggelt, Bejgli! – ásított egy nagyot.

– Gyerünk, kicsi Kalács! Ma varázsolni megyünk!

Kürtöskalács nem igazán tért még magához. Fáradtan nyújtózkodott egyet, majd oldalára fordulva takaróját a feje csücskére húzta és visszaaludt még egy kicsit.

Bejgli végigfutott az emelet folyosóján és a lépcsőn lefelé rombolva egyenest a konyhába sietett, ahol Kuglóf már tálalta a reggelit és sütötte az ebédet.

Kuglóf egy tepsit szorongatott két kis konyhai kesztyűs mancsával. Meggyes, áfonyás, málnás piskótát sütött az aznapi ebédhez desszertnek.

– Szép jó reggelt Kuglóf! – szólt hozzá vakító mosollyal az arcán Bejgli.

Kuglóf szintén derűvel válaszolt neki:

– Neked is szép jó reggelt! Látom, korán felébredtél! Gyere, foglalj helyet az asztalnál, nem sokára reggelizünk. Kérsz narancslét? – kínálta meg a házias kiscica barátját.

Bejgli az egyik széken leült, majd folytatta a beszélgetést:

– Igen, kérek! Köszönöm! Bizony, hogy korán keltem. Ma van az első napom, amikor varázslást fogok tanulni Kürtössel. Egész éjszaka alig aludtam valamit, olyan izgatott voltam. Végig az járt a fejemben... – és mesélte részletekbe menően élményeit.

Kürtöskalács köntösében és mamuszában fáradtan lecsoszogott a ház fából készült lépcsőjén és álmos szemeivel barátaira nézett.

– Jó reggelt! Kuglóf, kérhetnék egy bögre forró kakaót?

– Máris! – és azzal a lendülettel már készítette is elő a bögrébe a mályvacukros, forró italát Kürtöskalácsnak.

Kürtöskalács megfogta bögréjét és kakaóját szürcsölte a reggelije felett. Majd tekintetével a szélesmosolyú tanítványát fürkészte. Elnevette ő is magát.

– Na, hát tessék szépen megenni mindent! Reggeli után azonnal indulunk!

Többet se kellett Bejglinek mondania, a kiscica habzsolta befele a finomságokat tányérjáról.

Bejgli már régen készenállt az indulásra, varázssüvegét és köpenyét magára vette és a bejárati ajtóban toporzékolt. Kürtöskaláccsal elindultak, át a hídon az ösvényen keresztül. Még messziről lehetett látni Képviselőfánkot, aki kis kertésznadrágjában éppen a zamatos szedreket gyűjtögette össze a kertjükből. Nemsokára megérkeztek a közelben lévő mezőre.

A rét bámulatosan szép látvány volt. Az erdő szélén lévő mezőn a sárgabarackfák egyszerűen ámulatejtően gyönyörűen virágoztak. A lehulló virágszirmokat a friss, tavaszi szél felkapta és elvitte őket magával. Az égre tekintve a vidám napsütés mellett óriási vattacukorfelhők táncoltak egymással.

– Ma akkor varázsolunk Bejgli! A bűbájvarázslás elsajátítása nagyon lényeges, mert így képes leszel mindenféle eszköz nélkül is varázsolni vagy megvédeni magad! Mivel még nem rendelkezel saját varázspálcával, addig sajnos csak a saját magad erejére támaszkodhatsz.

A mezőn néhány szál elhervadt virágra mutatott Kürtöskalács. Zsebéből előkapott egy varázsüveget, majd a tartalmát ráöntötte a növényekre. Kezét áthúzta felettük és a virágok, mint ha semmi bajuk nem lett volna soha, újra kihajtottak.

– Tessék! Próbáld meg te is! – nyújtott át neki egy másik üveget.

Bejgli már éppen hozzákezdett volna élete első próbavarázslásához, amikor egyszer csak váratlan esemény történt.

A mezőn kergetőző kis mókusok közül az egyikük elbotlott és csúnyán megütötte magát. Bejgli ránézett a kezében lévő varázsitalra, gondolt egyet és a könnyeit törölgető kis mókushoz sietett.

– Ne aggódj, azonnal meggyógyítalak! – majd fogta a kezében lévő varázsüveget, kihúzta annak parafa dugóját és a sebre öntötte a varázsszert.

A mókusok ámulattal nézték mi is történik. A bájital a seb körül rózsaszínes árnyalatú füstfelhőként gomolygott körbe-körbe. Bejgli kezét a seb felé helyezte, óvatosan végigsimította felette a mancsát, majd mire végzett láss csodát, a sérülés eltűnt.

A mókus felugrott, ránézett a kis boszorkánycicára és megköszönte neki a kedvességét. Bejgli is elköszönt tőle és kérte, hogy vigyázzon magára.

– Ügyes vagy! Meglepően gyorsan tanulsz! – jegyezte meg dicséretként Kürtöskalács. – A következő leckével megtanulod megvédeni magad! – majd odadobott Bejglinek egy újabb bájitalt.

Kürtöskalács megmutatta a támadó állást. Elmagyarázta neki, mikre jó a varázsszörp, és mi a teendő, ha veszélybe kerülne.

A rét felett egy sötét árnyék jelent meg. A mókusokra egy ragadozómadár támadt rá.

Kürtöskalács tallárjából már előkapni készült varázspálcáját, hogy megfékezze a madarat, amikor váratlanul Bejgli eléugrott.

– Nem engedem, hogy bántsd őket!

Azzal a lendülettel a varázsüveget a madár felé dobta. Felkapott a földről egy követ, jó erősen a markába szorította és az üvegre célzott. Eltalálta. Az üveg ezernyi apró szilánkra hullott szét. A varázsital benne a madár arcát érte el. A varázsszörp robbanófüstje a héját teljesen megbénította támadás közben. Nem látott semmit se. A ragadozómadár nem tudott mit tenni, menekülőre fogta és amilyen gyorsan csak tudott, elszállt messzire.

Kürtöskalács egy pár másodpercig csak állt egy helyben a döbbenettől, majd elmosolyodott. Megigazgatta varázslókalapját és odalépett Bejglihez.

– Le a kalappal! Nagyon ügyes vagy! Később akartam ezt neked odaadni, de úgy érzem ezzel a tettel kiérdemelted! – majd zsebébe nyúlt és elővette Bejgli varázspálcáját.

– Ez a varázspálcád! Innentől kezdve mindennel rendelkezel, ami kell a varázsláshoz. Nagyon bátran viselkedtél, amikor megvédted őket! Bebizonyítottad, hogy a szíved tiszta és szeretettel teli! A varázsláshoz pedig nem csak a mágia szükséges! A boszorkánynak rendelkeznie kell ezekkel a jelentőségteljes értékekkel.

Elindultak hazafelé. Estére értek vissza a házukhoz, ahol barátaik már nagyon várták őket. A vacsoránál elmesélték nekik kalandjaikat. Bejgli a rengeteg élmény után nagyon elfáradt és hamar elaludt.