Esőfogócska

Esőfogócska.

Madárcsicsergős nyári délután volt. A kislány boldogan futkározott az udvaron, kergette a pipiket, Cirmi cicát, Blöki kutyust. A kis zöld levelibéka kíváncsian figyelte a fogócskázást. Kedvet kapott ő is a szaladgáláshoz!  

- Én is szeretnék veletek játszani! - brekegte, de senki nem figyelt rá. 

Mérgesen toppantott egyet a lábacskájával úgy, hogy a fügefalevél, amin csücsült, hintázni kezdett. Billegett előre-hátra, egyre gyorsabban. A kis béka megszeppent, de hiába kapaszkodott, nagyot bukfencezve lecsúszott a puha fűbe. 

- Ó, te kis oktondi - zúgta a szellőcske és megcirógatta a buksiját. - Tudom, hogy te a vizes fűben szeretsz hancúrozni. Na majd én segítek neked!

Azzal esőfelhőket fújt a ragyogó kék égre. A huncut kis angyalkák a felhők felett serényen gurították a hordót, dörgött, zengett az ég. Blöki kutyus úgy megijedt, hogy hangosan vonyítani kezdett. Eleredt a langyos nyári zápor. 

- Futás! Gyorsan szaladjunk! - kiáltotta a kislány és a kis pajtások behúzódtak az eresz alá. 

- Csatlakozhatok hozzátok? - kérdezte a kisbéka és óvatosan kimászott a puha fűből. 

- Hát persze kisbéka- mondta a kislány és Blöki kutyus is helyeslően bólogatott a buksijával. 

Kis idő múlva, a napocska óvatosan félretolta a felhőpamacsokat és mosolyogva rákacsintott a kis társaságra.

- Most már újra játszhattok kedveskéim! - kiáltotta vidáman. 

A kis csapat előmerészkedett az eresz alól.

- Nini! Tócsák! - örvendezett a kislány.

-Nini! Tócsák! - brekegte a kisbéka.

-Nini! Tócsák! - csaholta a kutyus.

-Hupsz! Tócsák! - méltatlankodott a cicus, és kényelmesen lefeküdt napozni a száraz lábtörlőre. Ám a másik három jó barát nevetve, tapsolva, brekegve, ugatva szaladgáltak az udvaron. Lábacskáikkal nagyokat tapicskoltak a langyos tócsákban. Ugráltak, csobbantak és nagyokat kacagtak.

Ejjha! Micsoda táncmulatság vette kezdetét! Tücsök Tóni a bokor alatt elővette a hegedűjét és húzta a talpalávalót. Táncra perdült mindenki, még a kis levelibéka is. Boldogan ropták a táncot a pocsolyában. 

Cirmi cicus lustálkodva figyelte őket egy darabig, aztán azt gondolta:

- Na jó! Én inkább alszom egyet! 

 Mancsával megdörgölte szemecskéjét és dorombolva elbóbiskolt. Az egész vidám társaság élvezte az eső utáni édes, mézes napsütést!