FEBRUÁR(5. mese) Lalit az óvodában felejtik-Julcsi néni is volt óvodás


https://webshop.meskete.hu

Az úgy volt, hogy tegnap délután megérkezett a családhoz Piri mami.Hozott a nagy kosarában almát, házi tojást,házilag gyúrt tésztát,lekvárt, amit ő főzött még a nyáron.Volt még a kosarában néhány meglepetés is a gyerekeknek.
-De kár hogy holnap még van...

Kép forrása: pinterest

Az úgy volt, hogy tegnap délután megérkezett a családhoz Piri mami.Hozott a nagy kosarában almát, házi tojást,házilag gyúrt tésztát,lekvárt, amit ő főzött még a nyáron.Volt még a kosarában néhány meglepetés is a gyerekeknek.

-De kár hogy holnap még van iskola, óvoda…- sopánkodtak a gyerekek.

-Igen ám de holnap reggel én viszlek el benneteket!-mondta mosolyogva mami.

—Hurrá!  Hurrá!- ugrándoztak a gyerekek.

-Mami mondasz mesét? Kérdezte Lili.

-Igen ,persze hogy mondok! A két mackó testvérről!:

————————-———————

A két mackó testvér elválaszthatatlan jó testvér, és jó barát is volt egyben.Most is éppen ott játszadoztak a kerek erdő közepén.Kergetőztek, bukfenceztek, bújócskáztak egész nap.Hanem egyszer bújócska közben jött egy idegen medve, pont amikor Durmi kerete a tesóját Dörmit, aki elbújt a bokor mögé.

-Na, nem találod a tesódat? Megmutassam merre ment? Nézd, arra láttam málnát szedni...- és ez a csúnya medve, pont az ellenkező irányba mutatott...

-Nahát- gondolkodott Durmi.- Dörmi nem szokott szólás nélkül elcsavarogni...Anyukájuk, és apukájuk is mindig a lelkükre kötötte, hogy soha ne hagyják el egymást.

-Nem hiszek neked! A testvérem nem szokott csak úgy elcsavarogni....- mondta megszeppenve Durmi.

-Nem e, gyere csak velem, majd megmutatom! - mondta az idegen medve.

Durmi  nem is tudta, mit tegyen. Mi van ha mégis el ment?! Mi van ha eltévedt, és nem fog haza találni...Egyre jobban aggódott a testvérkéjéért, a kis medve bocs.

Az idegen medve megfogta Durmi kezét, és azt mondta:

-Na gyere csak, majd segítek megkeresni!Adok neked finom csokit, ha megtaláltuk!- hízelkedett...

De Durmi, kirántotta a kezét, és elszaladt.
-Nem megyek veled! Dörmi! Dörmi! - kiabálta Durmi.És futás közben, pont belebotlott a testvérébe, aki a bokorban aludt.

-Jajj de jó, hogy megtaláltalak!Úgy féltem, hogy elvesztél!

-Én? Miért vesztem volna el?Olyan jót aludtam.- mondta ásítva Dörmi.

Durmi meg csak ölelte, és ölelte az álmos testvérkéjét.Egyszer csak anyukájuk hangját hallották:

  • Gyerekek! Kész az ebéd! Gyertek enni!
  • ———-———————————
  • Mire mami  végére ért a mesének, anya kiáltott a konyhából:

    -Gyerekek! Mami! Apa! Gyertek vacsorázni!

    Evés közben megbeszélték a másnapi teendőket, hogy ki hova megy, mit fog intézni.Reggel aztán tényleg mami vitte a gyerekeket óvodába, iskolába. Intézkedett még a városban, azután délután hazakísérte Lilit.Lili csak mesélt, mesélt, hogy mik történtek az iskolában.

    • Képzeld mami! Ma kaptam egy ötöst.És Lujzika tanító néni rám szólt matek órán…pedig csak nagyon halkan Zsuzsit kérdeztem, hogy jól van e, mert szünetben elesett, és nagyon megütötte a térdét.Azt hittük eltört.De szerencsére nem…Peti meg eltörte a kezét.Be kellett gipszelni.Az osztályban mindenki ráírta a gipszre a nevét, de Laci meg azt írta rá, hogy “aki ügyetlen, az ne másszon fára mert így jár..”És egy nyílat rajzolt ami Peti felé mutat.
    • Nahát! Hogy mennyi minden történt nálatok! De most már Lilikém mennem kell Mindjárt megy a vonatom.Csókoltatom a többieket. Ugye nem lesz baj? Anya mindjárt jön haza. addig is írd meg a leckét.
    • Jó- mondta Lili.Megölelte a nagyit, aztán nekifogott a házi feladatnak.

    Később aztán megjött apa, és anya is. Túl nagy a csend.

    -Gyerekek minden rendben?

    -Igen-kukkantott ki Lili.

    -És Lali?

    -Ő nincs még itthon…- mondta Lili.

    -Hogyhogy nincs itthon?-nézett döbbenten anya apára.

    -Nem a maminak kellett volna haza hozni?

    -Maminak mennie kellett a vonattal .- mondta Lili

    -Nem úgy volt hogy anya te hozod haza? Mami azt hitte…

    Egy perc alatt mindenki elsápadt.

    -Futás Laliért! - kiáltotta anya.- Mindjárt bezárják az ovit!

    Eközben az óvodában minden úgy volt ahogy szokott…Egy darabig…Alvás után uzsonnáztak a gyerekek, aztán ki mentek az udvarra játszani.Szép lassan jöttek a szülők a gyerekekért.Lali egyre több olyan játékkal tudott játszani, ami eddig foglalt volt.Nagyon élvezte…De aztán az utolsó kispajtása is haza ment.Az óvó nénik egymásra néztek, majd Lalira!

    -Bori! Te menj haza, én maradok Lalival.Csak nem felejtik itt!Nevetett Sári óvó néni.Ezt most Lali is meghallotta. Csak most lett neki gyanús, hogy egyedül ő van az óvoda udvarán.

    -Na gyere! Be megyünk!- fogta meg a kezét a megszeppent kisfiúnak.

    -Engem most itt felejtettek? Mi lesz most velem anya és apa nélkül?Lili nélkül?Potyogtak Lali könnyei.

    -Semmi baj!Biztosan jönni fognak érted!Tudod mit? Most egyedül csak is veled fogok játszani!-simította meg a kisfiú kobakját Sári óvó néni.

    Lali most rájött, hogy milyen királyi helyzetben van.Egyedül vele foglalkozott az óvó néni. Mese könyvet néztek, főztek a kiskonyhában, együtt rendezkedtek a játékok között.Sőt még frizurát is csinált Lali fodrász Sári vendég hajából. Ekkor toppant be apa és anya levegő után kapkodva a csoportba.

    -Elnézést Sárika! - lihegték.

    -Semmi gond! Mi jól elvoltunk Lalival! Igaz? -nézett a kis fodrászra Sárika óvó néni

    -Igen!- mondta Lali.

    Anya és apa meglepődve néztek…egyrészt nem  számítottak Sárika három copfból álló frizurájára, és arra sem, hogy Lali ilyen jó kedvűen fogadja őket.

    Mindenesetre megnyugodtak, látva , hogy nem lett semmi baj.Hármasban sétáltak hazafelé.Julcsi néni

    pont akkor ért haza, amikor a háza előtt haladtak el!Akkor Lali oda kiáltott:

    -Képzeld Julcsi néni! Engem ott felejtettek az óvodában!

    Julcsi néni nagyot nézett..

    -De hát most itt vagy!- mosolyogta el magát.- Egyszer engem is ott felejtettek ám!Majd elmesélem!- és nevetve csukta be a kaput a szomszéd néni.

    -De hát Julcsi néni öreg! Ő nem is lehet óvodás!- állapította meg Lali. Ő mindig is így nézett ki!

    -Tudod kisfiam, minden ember először megszületett, és baba volt, utána óvodás, aztán iskolás, majd felnőtt, és később lesz csak idős.

    Lali ezen most nagyon elgondolkodott…egyszerűen nem tudta elképzelni Julcsi nénit babaként.

    -Julcsi néninek óvodás korában is volt kendő a fején? És akkor is a kosarával ment oviba?

    -Dehogy is! Legyintett apa nevetve! Majd hétvégén meglátogatjuk, viszünk neki virágot, biztosan elmeséli majd az ő történetét! Hátha lesznek fényképei is!

    -Az jó lesz!- mondta vidáman Lali.

     

  •  
Eszti-mami, amatőr meseíró

Ezt a mesét írta: Eszti-mami amatőr meseíró

Üdv! Magamról: Már gyermekkoromban sokat meséltem a kisebb testvéreimnek, amit nagyon szívesen hallgattak, majd a gyermekeimnek, és most a kis unokáimnak. Sokszor hallom, hogy " mami mesélj még"!Előfordult többször is, hogy ez volt a kérés: "meséld el újra " azt a régebbi mesét! Nos ezért elkezdtem leírni őket, hogy ne merüljenek a feledés homályába ezek a kis történetek. Bízom benne, hogy más gyermekeknek is mos...


http://mocorgohaz.hu/

Vélemények a meséről

Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!