FEBRUÁR(5. mese) Lalit az óvodában felejtik-Julcsi néni is volt óvodás

FEBRUÁR(5. mese) Lalit az óvodában felejtik-Julcsi néni is volt óvodás.

Az úgy volt, hogy tegnap délután megérkezett a családhoz Piri mami. Hozott a nagy kosarában almát, házi tojást, házilag gyúrt tésztát, lekvárt, amit ő főzött még a nyáron. Volt még a kosarában néhány meglepetés is a gyerekeknek.

 - De kár hogy holnap még van iskola, óvoda…- sopánkodtak a gyerekek.

 - Igen ám de holnap reggel én viszlek el benneteket! - mondta mosolyogva mami.

 - Hurrá!  Hurrá! - ugrándoztak a gyerekek.

 - Mami mondanál  mesét? - kérdezte Lili.

 - Igen ,persze hogy mondok! A két mackó testvérről!:

————————-———————

A két mackó testvér elválaszthatatlan jó testvér, és jó barát is volt egyben. Most is éppen ott játszadoztak a kerek erdő közepén. Kergetőztek, bukfenceztek, bújócskáztak egész nap. Hanem egyszer bújócska közben jött egy idegen medve, pont amikor Durmi kereste a tesóját Dörmit, aki elbújt a bokor mögé.

 - Na, nem találod a tesódat? Megmutassam merre ment? Nézd, arra láttam málnát szedni...- és ez a csúnya medve, pont az ellenkező irányba mutatott...

 - Nahát - gondolkodott Durmi. - Dörmi nem szokott szólás nélkül elcsavarogni...Anyukájuk, és apukájuk is mindig a lelkükre kötötte, hogy soha ne hagyják el egymást.

 - Nem hiszek neked! A testvérem nem szokott csak úgy elcsavarogni....- mondta megszeppenve Durmi.

 - Nem-e, gyere csak velem, majd megmutatom! - mondta az idegen medve.

Durmi  nem is tudta, mit tegyen. Mi van ha mégis elment?! Mi van ha eltévedt, és nem fog haza találni...Egyre jobban aggódott a testvérkéjéért, a kis medvebocs.

Az idegen medve megfogta Durmi kezét, és azt mondta:

 - Na gyere csak, majd segítek megkeresni! Adok neked finom csokit, ha megtaláltuk! - hízelkedett...

De Durmi, kirántotta a kezét, és elszaladt.
 - Nem megyek veled! Dörmi! Dörmi! - kiabálta Durmi. És futás közben, pont belebotlott a testvérébe, aki a bokorban aludt.

 - Jajj de jó, hogy megtaláltalak! Úgy féltem, hogy elvesztél!

 - Én? Miért vesztem volna el? Olyan jót aludtam - mondta ásítva Dörmi.

Durmi meg csak ölelte, és ölelte az álmos testvérkéjét. Egyszer csak anyukájuk hangját hallották:

• Gyerekek! Kész az ebéd! Gyertek enni!
• ———-———————————

• Mire mami  végére ért a mesének, anya kiáltott a konyhából:

   - Gyerekek! Mami! Apa! Gyertek vacsorázni!

  Evés közben megbeszélték a másnapi teendőket, hogy ki hova megy, mit fog intézni. Reggel aztán tényleg mami vitte a gyerekeket óvodába, iskolába. Intézkedett még a városban, azután délután hazakísérte Lilit. Lili csak mesélt, mesélt, hogy mik történtek az iskolában.

  •  - Képzeld mami! Ma kaptam egy ötöst. És Lujzika tanító néni rám szólt matek órán…pedig csak nagyon halkan Zsuzsit kérdeztem, hogy jól van e, mert szünetben elesett, és nagyon megütötte a térdét. Azt hittük eltört. De szerencsére nem…Peti meg eltörte a kezét. Be kellett gipszelni. Az osztályban mindenki ráírta a gipszre a nevét, de Laci meg azt írta rá, hogy “aki ügyetlen, az ne másszon fára mert így jár..”És egy nyílat rajzolt ami Peti felé mutat.
  •  - Nahát! Hogy mennyi minden történt nálatok! De most már Lilikém mennem kell. Mindjárt megy a vonatom. Csókoltatom a többieket. Ugye nem lesz baj? Anya mindjárt jön haza. Addig is írd meg a leckét.
  • - Jó - mondta Lili. Megölelte a nagyit, aztán nekifogott a házi feladatnak.

  Később aztán megjött apa, és anya is.Túl nagy a csend.

   - Gyerekek minden rendben?

   - Igen - kukkantott ki Lili.

   - És Lali?

   - Ő nincs még itthon…- mondta Lili.

   - Hogy-hogy nincs itthon? - nézett döbbenten Anya Apára.

   - Nem a maminak kellett volna haza hozni?

   - Maminak mennie kellett a vonattal - mondta Lili

   - Nem úgy volt hogy anya te hozod haza? Mami azt hitte…

  Egy perc alatt mindenki elsápadt.

   - Futás Laliért! - kiáltotta anya .- Mindjárt bezárják az ovit!

  Eközben az óvodában minden úgy volt ahogy szokott…Egy darabig…Alvás után uzsonnáztak a gyerekek, aztán kimentek az udvarra játszani. Szép lassan jöttek a szülők a gyerekekért. Lali egyre több olyan játékkal tudott játszani, ami eddig foglalt volt. Nagyon élvezte…De aztán az utolsó kispajtása is haza ment. Az óvó nénik egymásra néztek, majd Lalira!

   - Bori! Te menj haza, én maradok Lalival. Csak nem felejtik itt! Nevetett Sári óvó néni. Ezt most Lali is meghallotta. Csak most lett neki gyanús, hogy egyedül ő van az óvoda udvarán.

   - Na gyere! Bemegyünk! - fogta meg a kezét a megszeppent kisfiúnak.

   - Engem most itt felejtettek? Mi lesz most velem Anya és Apa nélkül? Lili nélkül? - potyogtak Lali könnyei.

   - Semmi baj! Biztosan jönni fognak érted! Tudod mit? Most egyedül csak is veled fogok játszani! -simította meg a kisfiú kobakját Sári óvó néni.

  Lali most rájött, hogy milyen királyi helyzetben van. Egyedül vele foglalkozott az óvó néni. Mese könyvet néztek, főztek a kiskonyhában, együtt rendezkedtek a játékok között. Sőt még frizurát is csinált Lali fodrász Sári vendég hajából. Ekkor toppant be Apa és Anya levegő után kapkodva a csoportba.

   - Elnézést Sárika! - lihegték.

   - Semmi gond! Mi jól elvoltunk Lalival! Igaz? -nézett a kis fodrászra Sárika óvó néni

   -Igen! - mondta Lali.

  Anya és apa meglepődve néztek…egyrészt nem  számítottak Sárika három copfból álló frizurájára, és arra sem, hogy Lali ilyen jó kedvűen fogadja őket.

  Mindenesetre megnyugodtak, látva , hogy nem lett semmi baj. Hármasban sétáltak hazafelé. 

• Julcsi néni akkor ért haza, amikor a háza előtt haladtak el! Akkor Lali oda kiáltott:

   - Képzeld Julcsi néni! Engem ott felejtettek az óvodában!

  Julcsi néni nagyot nézett..

   - De hát most itt vagy! - mosolyogta el magát - Egyszer engem is ott felejtettek ám! Majd elmesélem!- és nevetve csukta be a kaput a szomszéd néni.

   - De hát Julcsi néni öreg! Ő nem is lehet óvodás! - állapította meg Lali. Ő mindig is így nézett ki!

   - Tudod kisfiam, minden ember először megszületett, és baba volt, utána óvodás, aztán iskolás, majd felnőtt, és később lesz csak idős.

   

• Lali ezen most nagyon elgondolkodott…egyszerűen nem tudta elképzelni Julcsi nénit babaként.

   - Julcsi néninek óvodás korában is volt kendő a fején? És akkor is a kosarával ment oviba?

   - Dehogy is! -  legyintett apa nevetve! Majd hétvégén meglátogatjuk, viszünk neki virágot, biztosan elmeséli majd az ő történetét! Hátha lesznek fényképei is!

   - Az jó lesz! - mondta vidáman Lali.